A láthatatlan madárfotós és még sok minden más – interjú Máté Bencével


Tigirl (13éves) - 3 hete

„Máté Bence (Szeged, 1985. február 26. –) magyar természetfotós. 2010-ben Londonban, a Marvel of Ants (Árnyjáték) című képével elnyerte a természetfotózás Oscar-díjának tartott, „Az év természetfotósa 2010” címet. Jelenleg a világverseny történetének legeredményesebb fotósa, az egyetlen eddigi induló, aki az ifjúsági és a felnőtt mezőnyben is fődíjat kapott. Egy felmérés szerint a 9. legismertebb – Magyarországon élő – magyar külföldön. A közönség a Spektrum csatornán sugárzott háromrészes sorozatból, „a láthatatlan madárfotós” néven ismeri; ebben a műsorban a fotói készítésének kulisszatitkairól mesél. Számos eredménye mellett nemzetközi hírnevet a különleges kivitelezésű detektívüveges lesek tervezésével szerzett magának.” – írja róla a Wikipédia. Azonban Máté Bence szerintem ennél több: nekem személyes kedvencem, kisgyermekkorom óta (akkor még nem is igazán értettem, hogy ki ő és mit csinál) tisztelem művészi érzékéért és a fotózáshoz való tehetségéért és egyszerűen imádom a képeit. De ami a legfontosabb: mindezt azért csinálja, mert szereti a fotózást és a természetet is.

Hogyan működik a fotózás Nálad? Reggel felkelsz, kipattan a fejedből, hogy aznap mit szeretnél fényképezni, és addig járod a földeket, amíg nem találsz egy olyan élőlényt?

Nálam ez nagyon megtervezett munkán alapszik, tehát mindig kitalálom jó előre, hogy mit szeretnék csinálni. De ahhoz, hogy ezt ki tudjam találni, nekem kellenek ingerek: nagyon sokat vagyok a természetben, így látom a különböző jeleneteket. Amikor látok egy érdekes történést, akkor kitalálom, hogy ezt hogyan tudnám lefotózni. Nem könnyű a dolgom, mert ezek általában eléggé szezonálisak, ezért ez az adott téma lehet, hogy csak később lesz aktuális. Tehát a folyamat így néz ki: van egy inger, utána megtervezem a fotózást, végül akkor megyek ki terepre, ha újra megfelelők a körülmények és megint látható az a bizonyos jelenet.

Milyen előkészületeket igényel a természetfotózás?

A természetfotózást két féleképp lehet csinálni: vagy úgy, hogy igazából nem teszel semmilyen előkészületet, csak kimész, és ami tetszik, azt lefotózod. Ez tökéletes a saját magunk szórakoztatására. A másik opció a versenyszerű fotózás, amit én csinálok. Itt számít az idő, mert ha sikeres és egyedi akarok lenni, akkor meg kell előznöm a vetélytársaimat. Ehhez viszont nagyon sok tervezés kell, nagyon utána kell járnom a dolgoknak, mert egy-egy témát rengetegen fotóznak, és ahhoz, hogy ki tudjak tűnni a tömegből ezeket nagyon ki kell vesézni etológiailag, fizikailag, erre rengeteg időt rá kell szánni, és nem mellesleg egy új perspektívából érdemes megközelíteni egy jelenetet ahhoz, hogy újszerű legyen.

Hol nem fotóztál még, de nagyon szeretnél? Mi a kedvenc helyed?

Nagyon kevés helyen fotóztam, ahhoz képest, hogy mennyi helyen lehetne fényképezni. Nemrég számoltam össze, hogy 50-55 országban jártam eddig, ennek nagy része fotósút volt, de természetesen legjobban Magyarországon szeretek fényképezni. Túl sok külföldi tervem nincs is jelenleg, hanem inkább a magyarországi természetfotózást szeretném erősíteni.

Milyen állatokat, vagy milyen történéseket szeretsz legjobban fényképezni?

Számomra szinte teljesen mindegy, hogy milyen a fotós téma, inkább az a fontos, hogy egy érdekes viselkedést mutassak be. Lehet ez egy szúnyog, egy béka, egy elefánt, egy madár, lényegtelen, a fő, hogy legyen mondanivalója a képnek.

És mi alapján döntöd el, hogy mi lesz a kép mondanivalója?

Az alapján, amit láttam a természetben. Mindig látok valamilyen történést, és e szerint próbálom rekonstruálni a fotón is. Ez azt jelenti, hogy megpróbálom az állatokat rábírni, hogy csinálják azt, amit én szeretnék lefotózni: „beetetem” őket valahogy, elbújok előlük, megfigyelem, hogy hova járnak fészek-anyagért, tehát nagyon sok fogás van, amivel lépéselőnybe tudok kerülni, mert előre meg tudom mondani, hogy mire lehet számítani. Ez az egyik legfontosabb ismérve ennek a munkának.

És Te ezt így mind magadtól kísérletezted ki?

Igen, ezekre saját magamtól jöttem rá. Persze, amire lehet, arra rákeresek az interneten az állatoknak, de a fotók elkészítésének minden mozzanatát én találom ki.

Akkor azokat a fotókat szereted a legjobban elkészíteni, aminek valamilyen tudományos hátteret is lehet tulajdonítani?

Igen. Nagyon szeretem a pár pillanatig tartó jeleneteket, amik csak képen élvezhetők, mert szabad szemmel nem is lehet látni rendesen, nem is lehet felfogni, olyan gyorsak. Kimerevítve, a fényképvásznon viszont az apró részleteket is meg lehet figyelni benne. Vagy van a másik véglet, amikor olyan hosszú ideig készül egy felvétel, hogy akár több óráig is eltarthat. Ezekkel is olyan dolgokat tudsz bemutatni, amiket nem lehet látni csak úgy: például az éjszaka készült felvételek, amik teljesen sötétben készülnek több másodperces kikészítési idővel, létrejön egy olyan képi világ, amit szemmel nem látsz.

Folyamatosan fotózol, vagy vársz mindig a megfelelő pillanatra?

Nem fotózok folyamatosan, van, hogy órákat is pihen a fényképezőgép, de van olyan is, hogy több tíz másodpercen keresztül folyamatosan fényképezem. Egyébként a képek kategorizálása nagyon fontos, sőt, már része a fotózásnak. Most már van lehetőségünk rengeteg képet készíteni, ezért tudnunk kell kiválasztani a legjobbakat. Én ehhez felépítettem egy rendszert, ami alapján már a lesben válogatok kicsit. A számítógépemen is van három album, amelyekbe besorolom a fotókat: egy, amiket még éppen nem törlök le, egy, amelyeket már másoknak is meg merek mutatni és egy, amelyekbe a pályázatra küldhető fényképeket tartom. Egyébként én sem fotózok mindent, csak a legjobb jeleneteket, én nem a mennyiségre megyek. Viszont egy idő után nekem is rengeteg kép lesz a gépemen, de ezzel a tematikával több százezer képet is át tudok látni.

Van kedvenc jeleneted, amit többször is lefényképeztél?

Most konkrétat nem tudok kiemelni. Bele tudok szeretni egy témába, amivel akár éveken keresztül is elpróbálkozgatok.

Hol, vagy milyen állatot a legnehezebb számodra fotózni?

Azokat az élőlényeket, amelyek éjszaka mozognak, amelyek félénkek, és amelyek ritkák. Persze előfordul, hogy egy állatra igaz mind a három tulajdonság, mint például a vidrára. Magyarországon azért nem könnyű bármilyen madárról vagy emlősről képet készíteni, mert minden állat fél az embertől, ezért nagyon nehéz hozzájuk közelebb kerülni. Ha ritkább, akkor megtalálni sem egyszerű. Ha pedig éjszakai, akkor nagyon bonyolult olyan technikát alkalmazni, amivel hitelesen meg tudom mutatni az adott állat viselkedését.
Minden fotós műfajnak megvannak a maga akadályai, de ha egy igazán jó képet szeretnél csinálni, az minden körülmények között nehéz, mert ahol helyileg egyszerű fényképezni, ott sokan vannak a fotósok, és ha valami kiemelkedőt akarsz alkotni, akkor az nehéz. Ha pedig már maga a hely megnehezíti a munkád, akkor az meg azért nehéz annak ellenére, hogy kevesebb konkurencia van. Tehát szinte mindegy hol fotóz az ember: mindig fel van adva neki a lecke.

Sokat hallani róla, hogy Te vagy a detektívüveg atyja. Mégis mi ez a detektívüveg?

Ez azt jelenti, hogy te kilátsz, de az állat nem lát be a lesbe. Olyan, mint a detektívfilmekben szereplő, vallató szobában lévő „tükör”, ami valójában üveg, csak van rajta egy réteg, ami visszaveri a fényt. Ha azt kihasználom, hogy odakint sok, idebent pedig kevés a fény, akkor el tudom érni azt, hogy az állat az ég tükörképét lássa, de én ugyanakkor tökéletesen kilássak. Ez két szempontból jó: egyrészt nagyon nagy élményt nyújt, mert mindent lehet látni, ami kint történik, másrészt az állat teljesen természetesen viselkedik, és nem menekül el. Ez egy nagyon nagy találmány volt, én 2005-ben kezdtem el használni.

Van olyan állat vagy folyamat, amit még nem kaptál lencsevégre, de nagyon szeretnél?

Van, de az titkos. 😀

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait

 

Forrás:

Kép: wikipedia.org, Máté Bence

2017 Kidsnews | All rights reserved