Húsvét minálunk


kidsnews (124éves) - 9 hónapja

Mozgó ünnepként húsvét idén is viszonylag korai időpontra esett. Ez a hagyomány mindenkinek mást jelent; a hithű keresztények egyik legfontosabb és legnagyobb ünnepe, másoknak a tavasz köszöntése, vagy éppen alapvető családi eseménye.

Az én családom római katolikus, de nem gyakoroljuk a vallásunkat, így ezt az ünnepet sem tartjuk úgy, mint egy hithű család. A 40 napos böjtöt talán dédnagymamám tartotta utoljára, míg nagypénteken egyedül édesapám nem eszik húst a családban mi, gyerekek pedig már egyáltalán nem foglalkozunk ezzel a kitétellel. Ezzel szemben viszont nagy hangsúlyt fektetünk a készülődésre.

Még mindig magunk festjük a tojást, ám a hagyományos tojásfestés mellett már modernizáltuk a módszereket. Használjuk a decoupage vagyis a szalvétatechnikát, különböző matricákat, gyöngyöket, színes tollakat, szalagokat, csipkéket és filceket, igazából bármit, ami éppen eszünkbe jut és illik az adott év dizájnjába. Édesanyám a kertben vág barkát, vagy aranyesőt és erre helyezzük fel a díszes tojásokat – hideg idő esetén pedig bármilyen ágra, például csavarfűzre.

A locsolókat – mert, hogy hozzánk még mindig járnak – mindig megvendégeljük, nálunk nem divat az erősebbik nemnek pénzt adni, azért mert húsvét hétfőn meglátogatott és locsolt minket. Hárman vagyunk lányok, mindenkitől kap egy szépen feldíszített tojást, emellett gazdagon és gondosan elkészített asztalról választhat magának harapnivalót, amin a sonkától, a főtt tojáson és a zöldségeken át, a frissen sült, ropogós fehérkenyérig, öt-hatféle sütemény mellett, házi pálinka és torma is – amik igazán háziasak – megtalálható és beszélgetünk.

Már jó pár éve annak, hogy végeztem az elemi iskolával, viszont az egykori osztálytársaim a mai napig meglátogatnak és a szomszédok is átjönnek. Sokan csodálkoznak a környezetemben, hogy nálunk még mindig divat a locsolkodás. Én erre nagyon büszke vagyok és örülök annak, hogy a magunk módján őrizzük ezt a hagyományt. Édesapánk és a fiútestvérünk már az ágyban szódával szokott ébreszteni korán reggel és többnyire a fiatal fiúk sem rózsavízzel érkeznek, ennek köszönhetően délig – merthogy locsolkodni, csak eddig lehet – általában nem marad száraz a ruhánk.

Hagyományőrző ruhánk ugyan nincs, de mindig szépen felöltözünk és anyukánk befonja a hajunkat, amibe piros szalagot kötünk. Amíg mi várjuk a locsolókat, addig az apukánk és az öcsénk tojásgyűjtő körútra indul a környéken. Kifejezetten örülök az olyan látogatóknak, akik mindhármunknak más verset mond. Ezzel érezteti velünk, hogy ő is készült az ünnepre.

Ebéd után már csak azok a szomszédok és rokonok maradnak, akikkel igazán jóban vagyunk és a délutánt egy közös társasjátékkal zárjuk, ami mindig megkoronázza a napot.

Véleményem szerint azok, akik nem tartják ezt az ünnepet semmilyen szinten, nagyon sokat veszítenek. Fontos, hogy megőrizzük a hagyományainkat még akkor is, ha modernizáljuk őket. Makroszinten közösséget épít és alkot. Már csak ha a készülődést nézzük, a tojásfestés közben együtt van a család, a locsolók várása izgalommal tölt el azon gondolkodva, hogy vajon ki fog meglátogatni és eljön e az a személy, aki után ábrándozom. A vendégekkel eltöltött idő pedig összehozza az embereket, a szomszédokkal is segít jó kapcsolatot kialakítani, illetve fenntartani.

A telefonhasználatot szorítsd le a megalkotott tojások megörökítésére és a vendégekkel történt csoportképek elkészítésére és élj a pillanatnak. Az idővonal böngészése és a chatelés megvár, húsvét viszont egyszer van egy évben, élj a hagyomány ápolásával és az időt a családoddal töltsd el, mert nálunk nincsen fontosabb!

2017 Kidsnews | All rights reserved