Másság?! Szerintem mindenki másképp egyforma.


kidsnews (124éves) - 8 hónapja

Mi az a másság? Valójában mind mások vagyunk, mégis van, akinek a másságát kevésbé fogadják el az emberek. Miért van az, hogy amíg egyes betegségek megszokottól eltérő viselkedési formáit elfogadjuk és segítjük, addig a megszokottól nem is annyira eltérőt nem tudjuk kezelni?

Nekem van egy 10 éves öcsém, akinek Asperger szindrómája van. A szüleim ezt úgy magyarázták el, hogy olyan mint én, vagy bármelyik másik gyerek, csak néhány dolgot máshogy ért meg mint egy átlagos 10 éves. Máshogy működnek az agytekervényei.

Szakirodalom szerint a gyerekkorban hiperaktívnak, figyelemzavarosnak kikiáltott kicsik az esetek nagy részében valójában Asperger-szindrómások, és általában a fiatalkorúakkal foglalkozók is meglehetősen tapasztalatlanok a Asperger-szindrómát illetően.

Ezt a betegséget én úgy írnám le, hogy vannak olyan területek, amiben kiemelkedően teljesítenek, mint például fejből tud mindet, amit a bolygókról tudni lehet gyerekként, sőt sokszor felnőtteket is meglepő mélységű a tudása, vagy különösen érdeklődik a történelem iránt és nagyon is intelligens, ha ez szükséges.

Aztán van, amiben sokkal ügyetlenebb. Például, neki a rajzolás nem megy olyan jól. Nagyon szeret rajzolni, csak nem úgy rajzol, mint egy átlagos 10 éves, vagy amilyen a legtöbb ember elvárása. Sokkal inkább egy óvodáséhoz hasonlít. De én nagyon szeretem a rajzait, mert látszik rajta, hogy a legtöbbet akarja belőle kihozni és szerintem ez számít igazán.

Én tudom, hogy ő nap mint nap egy küldetést szeretne teljesíteni: meg akar felelni az elvárásoknak. Miközben sokan csúfolják, mert nem értik meg az öcsémet. Miért lenne baj, ha valaki nem pontosan olyan, mint a másik? Miért kellene kirekeszteni, hiszen semmivel sem különb, mint Te vagy én. Mind mások vagyunk.

Csakhogy a legtöbb ember és gyerek – és ha már itt tartunk felnőtt – pont ezt nem érti meg, és fogadja el. Ezért az én testvéremnek, noha kiemelkedően intelligens, mégis nehezen megy a beilleszkedés, és nehezebben talál magának barátokat is az iskolában, mert nehezen barátkozik és a betegsége miatt nehezen alkalmazkodik számára idegen helyzetekhez.

Otthon vannak barátai, akik úgy viselkednek vele, mint ahogy azt kell egy embernek az embertársaival, barátként, tisztelettel és türelemmel. Amikor kiderült, hogy az én öcsémnek Asperger-szindrómája van, meg kellett tanulnom hogyan legyek vele türelmes, megtanultam megérteni mit miért csinál. Sokszor nem könnyű, amikor ugyan azt ismétli századszor is, én tudom, de szerintem megéri.

Azért róla írok, mert szeretném – még ha gyerek fejjel is – elmagyarázni azoknak az embereknek, akik máshogy tekintenek rá, hogy azzal, hogy mind mások vagyunk és egyikünk a bolygókról tud sokat, míg mások csodás képeket készítenek csak több lesz a világ. És ez a színesség az, amire érdemes vigyázni. Számomra a testvérem egy szivárvány annak minden csodájával és vigyázni fogok rá örökre, mert ő az az ember, akit a világon mindenkinél jobban szeretek!

 

Emma 13 éves

2017 Kidsnews | All rights reserved