A pestis tett be a közfürdőknek?


kidsnews (124éves) - 7 hónapja

Napjainkban hála istennek a mindennapjaink részévé vált a rendszeres tisztálkodás, de ez nem volt mindig így. Ismereteink szerint az ókori görögök és rómaiak is szívesen időztek a közfürdőkben, illetve a magánmedencékben, de a középkorra valami igencsak megváltozott.

A rómaiak

Ha római romok, műemlékek között sétálunk bárhol a világban, akkor nemigen fordulhat elő az, hogy egy vízvezeték, egy fürdő, vagy egy medence megtekintése nélkül távozhassunk a helyszínről. Ők ugyanis sokat adtak a higiéniára, még a városaikat is oda telepítették, ahol langyos vagy meleg felszín alatti vizek álltak rendelkezésre, és így épült a mai Óbuda területére Pannónia fővárosa, Aquincum is, amelynek már a neve is a gyógyító éltető vízre utalt. A Római Birodalomban egyébként már az időszámításunk kezdetekor is nagyságrendileg 170 közfürdő állt a polgárok rendelkezésére.

A Birodalomban a személyes higiénia, a fürdés, tisztálkodás a napi rutin részét képezte életkortól és vagyoni helyzettől függetlenül. A közfürdők a társasági élet helyszínét is képezték, ide jártak az emberek nem csak tisztálkodni, hanem beszélgetni ellazulni is. A fürdők egészségmegőrző hatásához kétség sem fért.

Katasztrofális állapotok a középkorban.

Történelmünk során három nagy pestisjárvány söpört végig a Földön, több százmillió ember halálát okozva, amelyek közül a legnagyobb a 14. században, Európában tombolt. A járvány 1348-ra érte el Marseille-t és így Franciaországot, ami a városlakók 60%-ának vesztével járt.

Számítások szerint egyébként a pestis az európai népesség legalább egyharmadának a halálát eredményezte közvetlenül. A korabeli orvosok szerint a járvány terjedésében szerepet játszott a víz és a fürdés is annak ellenére, hogy a betegség leginkább a higiéniai deficittel küzdő területeken tombolt, a patkányokról az emberre átugráló bolhák miatt.

Nem is kellett több a középkori embernek, így hamar befellegzett a közfürdőknek. A halászokkal nem számolva, aki akkoriban nem esett a kútba vagy a folyóba az leginkább az állatok előtt láthatott nagyobb mennyiségű vizet.

XIV. Lajos, Franciaország legjelentősebb uralkodója például egész életében kétszer fürdött meg. Egy, a korabeli Párizsban szolgáló orosz diplomata nem véletlenül írt így róla egy levelében: „bűzlik, mint egy állat”.

Hónaljszag, pestisjárvány ide vagy oda, akkoriban a tudósok egybehangzó véleménye szerint ellenjavalt volt a vízzel való érintkezés és leginkább a parfümök vagy az illóolajok használatát javasolták, így nem volt mit tenni.

Valószínűleg nem ez lett volna azonban az egyetlen olyan körülmény akkoriban, amely bennünk, mai emberekben undort keltve igencsak zavarba hozott volna. Bár az udvar nemesebbik fele leginkább árnyékszéken gyakorolhatta a székelés művészetét, a köznép már nem volt ennyire igényes vagy éppen szerencsés. A korabeli krónikákból kiderül, hogy semmi meglepő nem volt abban, ha egy katona vagy udvaronc a folyosóra vagy az udvar közepére csinált, ha úgy volt kedve. Ez azonban nem a véleménynyilvánítás, hanem leginkább a szabad székelés jogának számított akkoriban.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

24.hu és life.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved