Twenty One Pilots – Rajongói krízis.


Solymosi Máté (16éves) - 2 hónapja

A modern popzene sok sebből vérzik. Ezekből az egyik, ami engem legtöbbször zavar, az a túltolt hangszerelés. Négy szintetizátor, elektronikus gitár és két dobgép dübörög egyszerre, elnyomó kavalkádot alkotva az ember fülében. A Twenty One Pilots is szenved ettől a problémától, de diszkográfiájuk nagy részében képesek voltak a digitális hangszerelést a fülnek kellemes módon prezentálni.

A bandának jelenleg két tagja van, Josh Dun (aki a korábbi dobos Chris Salih-t váltotta) és Tyler Joseph, a frontember. A páros ukulelével, zongorával és dobbal megspékelt elektronikus zenét csinál, ami a zsánerükben kitünteti őket a tömegből. Az ukulele ezek közül az, ami különösen védjegye a zenekarnak, ugyanis jelenlétének mennyiségét tekintve gitárok helyett használják (valódi gitár elképesztő ritkán jelenik meg). Imázsuknak kulcsa továbbá a mentális betegségeket feldolgozó komoly rapszöveg és az így kialakult dalok.

Ha már rap: Tylernek igen felismerhető stílusa van mind szöveg, mind flow[1] tekintetében, amit leginkább az okoz, hogy írásai rengetegszer versként indulnak, amelyeket idővel megzenésít, így kapják meg azt a fajta intimitást és disztinktív érzést, aminek segítségével az egyik legnépszerűbb bandájává váltak a világnak.

Ez a népszerűség magával vonja a rajongókat, rajongói közösség pedig nem létezik problémás szeglet nélkül. A Twenty One Pilots-nál ez a romboló százalék olyan 13-14 éves fiatalokból áll, akik (akár ezeknek a komoly témákat feldolgozó zenék hatására is) saját magukon mentális betegségeket “diagnosztizálnak”, fetisizálják a bandatagokat, nézeteiket pedig fennakadás nélkül továbbadják olyan platformokon mint a Google+ vagy a Reddit. Ez a fajta világnézet és a gondolkodásmód könnyen terjedő természete igencsak káros képes lenni befolyásolható fiatalokra.

A rajongók ezen szeglete önmagában nem okozna akkora problémát, nagyon egyszerűen kezelhetőek: nem kell a véleményeiket keresni. A baj ott kezdődik, hogy a bandatagok legutóbbi turnéjuk végeztével teljesen beszüntették az online kommunikációjukat, hogy egy jó időre elmehessenek pihenni/új zenét felvenni. Ez a csend azonban azt jelenti, hogy ha egy átlagos hallgató szeretné követni mi történik a bandával, akkor előbb-utóbb bele fog futni ebbe a kellemetlen rajongói világba, ha akarja, ha nem.

A szünet bejelentése óta folyamatosan érkeznek az újabb és újabb teóriák, amelyek közül a legfrissebb április 13-ára rakta a Silence[2]-éra végét. Ezeknek túl sok súlya nincsen, ám nagyon mással most nem lehet találkozni a skeleton clique[3] berkein belül.

A súlytalan teóriák, keverve a rajongói tábor egyébkénti problémáival egy nagyon negatív, kellemetlen környezetet eredményez, és én nem szívesen szeretem felvállalni az együttes iránti érzéseimet, lényegében pont ezért. Azonban ezek a problémák nem gátolnak meg abban, hogy itt mégis azt mondjam, hogy nagyon várom a következő albumot. Tyler jópár interjút adott, amelyen egy-két dolgot elejtett a páros jövőjével kapcsolatban, és bár ezen interjúk közül néhány utólag hamisnak bizonyult, azért ki lehet alakítani egy képet a jövőről, főleg a két legutóbb megjelent szám alapján.

A Heathens és a Cancer mind lassú dobgépekre, visszafogott, repetitív melódiákra épültek, ezek alapján pedig az eddigiektől igencsak különböző albumot várhatunk, ami szerintem nem különösebben probléma. Amíg idő, energia és gondolat kerül beléjük, én megbízom Tyler és Josh döntéseiben.

Várjuk a csend végét, de addig is ott vannak a korábbi albumok, amelyek közül – el tudom képzelni, hogy – egyet, a Regional at Best-et néhány, egyébként érdeklődő ember is kihagyott. Az album eredetiben gyakorlatilag nem kapható, Apple Music-on vagy Spotify-on nem elérhető, néhány szám mégis ismerős lehet róla; a Vessel-en öt felvételt újradolgoztak és felfrissítettek. Akit foglalkoztat a banda, az akár YouTube-on megtekintheti, akár letöltheti (még akár FLAC[4] formátumban is) az albumot, én erősen javaslom, hogy valahogy kihúzzuk az elkövetkező időt az új zenéig.

 

[1] A szöveg előadása. Hangerő, hangszín, sebesség és még sok minden ide tartozik

[2] csend

[3] csontváz klik, a rajongói tábor hivatalos elnevezése

[4] Remek minőségű, úgynevezett lossless, tehát minőségvesztés nélküli, a baj vele csak az, hogy rengeteg helyet foglal

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

 

2017 Kidsnews | All rights reserved