A játékfüggőség rejtelmei


BO TI (18éves) - 5 hónapja

„…a függésre hajlamos embereknél a dopamin is más, jó érzést kiváltó neurotranszmitter érzékenység jóval alacsonyabb az átlag értékeknél…videojáték használat az agy átlagos dopaminszintjét körülbelül 1570%-kal növeli meg, ez egy brutális érték.”

Hétről hétre cikksorozaton keresztül mutattuk be nektek a képernyőfüggőséggel kapcsolatos problémákat és tévhiteket, az ezzel kapcsolatos korábbi cikkeinket a következő linkeken éritek el.

A képernyőfüggőség. Hogyan esünk bele? És hogyan törhetjük meg az átkot?

Minecraft világa és vele kapcsolatos tévhitek

http://kidsnews.hu/2018/06/vilaghiru-emberek-es-velekedesuk-technikarol/

 

Most a játékfüggőség rejtelmeibe kicsit mélyebbre ásunk és kiderítjük, miért érzünk olyan erős késztetést a játékok használatára, miért nem tudunk szabadulni. Kiderül, hogy vajon a dopamin e a felelős mindenért és azt is meghatározzuk, mikortól számít valaki függőnek.

A „függő vagyok” kijelentést igencsak sok ember használja, de gyaníthatjuk, hogy a függő szó tényleges jelentése nem az, hogy valaki egy nap megnéz 2 epizódot egy sorozatból, vagy nem az, hogy napi 2-3 órát használja a telefonját. A tényleges függőség valójában egy anyag fogyasztásához, illetve egy viselkedési formához való beteges ragaszkodást jelent. Kóros függőségről beszélünk, amennyiben a kezelt személy tovább folytatja, amit csinál, mit sem törődve a negatív hatásokkal.

A kutatók számára a függőség egy nagy rejtélycsomag, amit nagyon nehezen lehet kicsomagolni és a pontos okát megtudni. A függőség lehet rossz szokás, akaraterő hiánya, betegség, mentális rendellenesség, erkölcsi gyengeség, vagy valami pszichológiai probléma. Azt valószínűleg mindnyájan értjük, hogy miért akar valaki elszállni, miért szív el egy füves cigarettát, természetesen ezt rengeteg ember kipróbálja egyszer-kétszer, de mégsem lesznek függők, még mások megszállott rabjaivá válnak az adott dolognak.

Azok, akik nem értik az addikció lényegét, sokkal nehezebben értik meg azt, hogy valaki miért ragaszkodik egy adott dologhoz ilyen magas szinteken. Annak, aki nem függő teljesen értelmetlen buta teória az egész. Persze. Hiszen a függés nem az értelmen múlik. A függőség nagykönyvben leírt megvalósulásához valószínűleg több féle tényező szükséges: genetikai, környezeti, lelki és neurobiológiai szempontok találkozása. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy minden függőség egyedi függőség, egyik sem olyan, mint a másik, személyenként ugyanaz a függőség is lehet eltérő hatású. Sőt, ezen felül azt is tudjuk, hogy egyes emberek hajlamosabbak a függőségre, míg társaik sokkal kevésbé. Tovább megyek: akinek a családjában van függő az már sokkal hajlamosabb a függőségre és egy függő gyermeke pedig nyolcszor nagyobb eséllyel lesznek függők, mint nem hajlamos társaik. Térjünk is vissza egy már fentebb felületesen említett témához: a dopaminhoz.

A dopamin, ami a boldogságunkhoz vezet

Ahhoz, hogy teljesen megértsük a függőséget az agyunk jutalmazó módszerével is meg kell ismerkednünk, valamint tisztában kell legyünk azzal, hogy milyen anyagok indítják be a jutalmazási pályán a dopamintermelést. Miért függ össze szorosan a dopaminerg (dipaminaktiváló) anyag a függőséggel?

Már tudjuk, hogy a dopamin a jó érzésért felelős neurotranszmitter, és a rászokás folyamatának talán legfontosabb szereplője. Ha valaki végrehajt egy feladatsort, ami kielégíti, azzal az agy jutalomközpontjában dopamint szabadít fel. Lényeg a lényeg, az izgalmas dopaminerg tevékenységek növelik a dopaminszintet, ami aktiválja a jutalmazási pályát, vagyis arra készteti az adott személyt, hogy ismételje meg, amit csinál, és újra részesüljön az elismerést képviselő dopaminból. Ez az összefüggés az evolúciós alkalmazkodás terméke, a dopaminra a túléléshez volt szükség: a jutalmazás beindít egyes alapvető biológiai funkciókat, például az evést és a nemzést.

Az evés és a szeretkezés természetesen jólesik, hiszen növeli a dopaminszintet. DE! – az addiktív kábítószerek, a szerencsejáték és a videójáték egy rövidebb utat kínál a jó érzéshez és anélkül áraszt bennünket dopaminnal, hogy annak bármilyen hasznos biológiai célja lenne. Ha valaki függővé válik, annál dopamincsökkenés, vagy teljes elzáródás tapasztalható, mert a szervezet így próbálja meg pihentetni az elfáradt receptorsejteket. Amikor a természetes dopamintermelés csökken a függő újabb adagot keres, vagy újrakezdi a szenvedélyesen űzött tevékenységét. Ilyenkor duplázódik meg a probléma: az addiktív anyagok negatív hatást gyakorolnak a homloklebenykéregre – az agy döntéshozó központjára, amely az impulzusok ellenőrzéséért, a „fékberendezésért” is felel. Ha mindez nem megfelelően működik, akkor az érintett személy sokkal nehezebben mond nemet arra a dologra, amely a bajt okozza.

Továbbá a kutatók arra is rájöttek, hogy a függésre hajlamos embereknél a dopamin és más, jó érzést kiváltó neurotranszmitter érzékenység jóval alacsonyabb az átlag értékeknél. Nézzük meg kicsit a számokat, mi mennyire dobja meg a dopaminszintünket:

evés (főleg édesség): 50%

szex: 100%

egy adag kokain: 350%

kristálymet (ő a bajnok a számok terén): 1200%

Gondolom már mindenki csorgó nyállal várja, hogy megmondjam a videojátékozás mennyire növeli meg az átlag dopaminszintet. Mindjárt fény derül az igazságra.

Szóval videojáték használat az agy átlagos dopaminszintjét körülbelül 1570%-kal növeli meg, ez egy brutális érték. De igazából csak vicceltem az tényleg nagyon durva lenne! Komolyra fordítva a szót a videójátékhasználat egy 1998-as kutatás szerint 100%-kal növeli meg a dopaminszintünket (igen, a szexszel ekvivalensen) és gondoljunk csak bele, hogy akkor még sehol sem voltak 74k-s monitorok meg 4×4 méteres UHD led TV-k. Szóval tegyük fel, hogy egy kisgyereket kiteszünk valami olyasminek, ami legalább annyira nem való neki, de annyira erősen jó érzéseket kiváltó, mint a szex, akkor vajon mennyit ártunk neki? De természetesen a fejben lejátszódó „orgazmus” senkit sem háborít fel.

A dopaminszintet természetes úton növelő tevékenységekre, időt és energiát kell szánni, a dopaminszint serken, ha megeszek egy csokoládét. Ekkor elmondhatjuk mindazt, hogy a cselekvésünket konkrét előkészület előzte meg (megszerzem a csokit és kibontom), konkrét lefolyás (csokievés) és lecsengés (a csoki megemésztése). De mindez a jutalomérzés (dopaminserkenés) nem tart folyamatosan, órákon keresztül. A virtuális stimulálás, csakúgy, mint a kábítószerezés könnyen megismételhető és végtelenszer élhetünk e lehetőséggel.

Az agyi jóérzésből származó, ismétlődő jutalom pedig erőteljesen addiktív hatású. Attól kezdve, hogy egy átlag kisgyerek megtapasztalja ezt az érzést, semmi nem fogja érdekelni, csak újra… újra… és újra meg akarja tapasztalni ezeket a fals, de mégis jó érzéseket.

A mielin

A szürkeállományon kívül az agyban fehérállomány is egzisztál, aminek másik neve a mielin. Ez egy koleszterinből álló, világos színű lipid, amely úgy borítja be a neuronokat összekötő, és így az idegsejtekből egyetlen működő neuronhálózatot létrehozó trilliónyi axont, vagyis a neuronok kocsányos nyúlványát, mint a kábeleket a szigetelés. A mielinizáció nélkül az agyunk borzasztóan lassú volna, kb. annyira, mint a 3-as metró felújítási folyamatai.

A mielinizáció az egészséges fejlődés része, tegyük fel pl., hogy egy kisgyerek elkezd olvasni. Ez azt jelenti, hogy annak a kisgyereknek az agyában az olvasáshoz szükséges részében előrehaladott állapotban van a mielinizáció.

Egy újszülött gyereknek sokmilliárd agysejtje van és mindegyik sejt – vagy neuron – denritnek nevezett nyúlvánnyal rendelkezik, ezek a nyúlványok további neuronokhoz csatlakoznak, ezáltal a sejtek között létre tud jönni a kapcsolat. Ha az egyik neuronból elektromos jel jut egy másik neuronba, akkor szinapszis jön létre. Amikor egy inger újra és újra szinapszist vált ki, akkor ezek az ingerületminták a leginkább igénybe vett agyterületeken, a mielenizáció segítségével rögzülnek.

A tanulásnál is pontosan így működik a dolog, az ismétléshez szükséges agyterületeken egyre jobban kialakul a mielinburkolat.

A tudománynak hála a képalkotó eljárásokkal arra is fényt derítettek a tudósok, hogy ha kevés ingert kapnak az idegi kapcsolatok, akkor az fejlődési rendellenességekhez vezethet. De mi van akkor, ha túl sok ingert kap? – a tabletek és videojátékok vibráló színes fényei is káros hatással lehetnek a mielinre, ugyanis ez az anyag nagyon sérülékeny. A kialakításához szükséges koleszterintermelő sejtek (oligodendrociták) környezeti stressz, fejsérülés, stresszhormon, vegyi anyag és túl erős ingerek hatására károsodhatnak a központi idegrendszerben. Ezek súlyos problémákkal járhatnak, mint pl.: gyengítik a figyelemre, koncentrálásra való képességet, gyengítik az együttérzésre és valóságérzékelésre való képességet is.

Mikortól vagyok videojáték függő?

Természetesen minden aggódó szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon az ő gyerekét érinti-e ez a probléma/fogja-e, ha engedi gyerekét tabletekkel, számítógépekkel, konzolokkal, telefonokkal operálni. De vajon mikortól számít valaki ténylegesen függőnek?

elveszti az uralmat a videojátékozás (gyakorisága, intenzitása, időtartama, stb) fölött,

egyre nagyobb prioritást ad az életében a játéknak, egészen addig a pontig, hogy az már más tevékenységeiben gátolja,

a negatív következmények ellenére mégis folytatja vagy fokozza a videojátékozást.

nincsen szociális élete, nincsenek barátai

romlik az egészségügyi állapota

gyakran ideges, agresszívan reagál le nagyon sok dolgot

játék közben nem lehet megszólítani, nem ér rá

Ami viszont kisebb-nagyobb megnyugvást adhat nekünk:

A függőség a videojátékok kontextusában csak analógiaként értelmezhető, valójában nagyon kevés bizonyíték utal arra, hogy jelentős számú gyerek vagy fiatal egészsége lenne veszélyben a videojátékok miatt.

A kutatók egyetértenek abban, hogy a valóban a normális életvitelt veszélyeztető digitális viselkedésformák mögötti általánosabb problémákat kell inkább kezelni, a képernyőidő erőltetett csökkentése amúgy is kontraproduktív.

A függőség óvatlan szóhasználata elbagatellizálja a valóban bajban lévők problémáit, miközben megbélyegzi azokat, akik sokat játszanak, de nincs ettől semmi bajuk.

Annyi biztos, hogy önmagában a videojátékozás még nem probléma, ha az ember a megfelelő korát betölti (amikor már eléggé kifejlett az idegrendszere) és mértékkel csinálja. Emellett természetesen priorizálja a dolgokat és egy megfelelő, egészséges életmódot folytat, kötelességeinek eleget tesz.

Legközelebb a megoldás lehetőségével és saját élményekkel, tapasztalatokkal folytatjuk, vagyis zárjuk játékfüggőséggel kapcsolatos cikksorozatunkat. Figyeljétek a következő cikket is!

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

 

2017 Kidsnews | All rights reserved