A média doktora, avagy interjú a Zállatorvossal


Aurora (13éves) - 3 hónapja

De ki is az a titokzatos Zállatorvos? A sok figyelmet és tudást igénylő munkája mellett Simanovszky Zoltán egy nagysikerű, vicces és igaz információkat nyújtó YouTube csatornát is indított az aggódó gazdák tudatosítására. Szerencsére minden korosztály örömmel fogadja videóit és alig várja, hogy még többet tudjon meg kiskedvencéről. A kidsnews.hu ezúttal vele készített interjút, csak most, csak nektek!

Az eredeti szakmád állatorvos, volt más elképzelésed a szakmaválasztást illetően?

Az attól függ, a gyerekkorom melyik fázisáról beszélünk. Óvodában akartam űrhajós, sziklamászó és varázsló is lenni. Persze akkor még nem tudtam, hogy a „sziklamászó” nem egy foglalkozás és talán túlzott optimizmussal reméltem azt is, hogy a fizika törvényei a jövőben majd lehetővé teszik a varázslást. Aztán kisiskolás lettem és ezek a nagyszabású álmok elhalványultak. Helyükbe – messzemenően realisztikus elképzelésként – a „híres hollywoodi filmsztár” költözött. Tehát nem egyszerűen „színész”, mert színpadon szerepelni Magyarországon eszem ágában sem volt, ráadásul színművészeti iskolát is kellett volna végezni hozzá, ahhoz pedig végképp nem volt kedvem. Úgy képzeletem el, hogy az égegyadta világon semmilyen erőfeszítést nem teszek, mire egyszer csak beesik egy amerikai producer az átlagos magyarországi általános iskolám huszonötödik tantermének az ajtaján, és rám mutat, hogy „You, Zoli! Te vagy the legjobb! Gyere Hollywood! Most!” (Mindezt amerikai akcentussal természetesen.) Teltek-múltak a hetek, hónapok, évek, és ez valahogy sosem történt meg.

Mindeközben az állatok szeretete végig ott lakott bennem: imádtam a kutyákat, a macskákat és órákig tudtam ücsörögni egy hangyaboly, vagy egy pókháló mellett az ízeltlábú-akciót figyelve. Ahogy cseperedtem rájöttem, hogy az erre épülő karriercél talán valamelyest életszerűbb, mint a fentiek. Így aztán általános iskola végén már az állatorvosi pályát lőttem be magamnak: gimnáziumban természettudományos tagozatra jártam, ahonnan az Állatorvostudományi Egyetemre felvételiztem. A SOTÉ-ra is beadtam a jelentkezésemet arra az esetre, ha az állatorvosira nem vennének fel. Persze nem azért, hogy B tervként orvos legyek, hanem mert praktikusnak tűnt egy évet eltölteni az orvosin, aztán újra felvételizni az állatorvosira. Szerencsére erre nem volt szükség, mert elsőre bejutottam az ÁOTÉ-ra.

Hogyan lehet az állatorvosi szakmában karriert építeni?

Az állatorvosi diploma nagyon sok mindenre jó. A legkézenfekvőbb opció nyilván az állatgyógyászat, és valljuk be, a legtöbben ezzel a céllal választják a pályát, de elmehet az ember kutatónak, vagy valamilyen diagnosztikai laborba, vagy gyógyszercég alkalmazásába, vagy elhelyezkedhet az élelmiszerhigiénia területén, és még sorolhatnám. A magyar állatorvosi diplomát egyébként mindenhol elismerik az EU-ban.

Mennyire lehet együtt érezni egy kisállattal vagy a gazdájával egy vizsgálat, műtét vagy kezelés közben?

Ezt állatorvosa válogatja. A betegség és a halál a praktizáló állatorvos mindennapjainak része, ezért a saját pszichés egészségünk érdekében jobban tesszük, ha képesek vagyunk némi érzelmi távolságot tartani az egyes esetektől. Ez kinek-kinek változó mértékben sikerül: akinek csak alig, az előbb-utóbb felőrlődik az érzelmi nyomás alatt, akinek pedig túlságosan is, abból fagyos kőszikla lesz. Ez utóbbi sem egészséges. Néha nem árt, ha az állatorvos együtt tud sírni a gazdival. (Vagy ha szégyellős, akkor a szomszéd helyiségben.)

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Nehezen tudnék konkrét valamit kiemelni. Ha nagyon muszáj, akkor talán két dolgot említenék. Az egyik az állatokkal való kapcsolat – ha időm engedte, akkor pl. a kórházi betegeknek szívesen adtam egy kis extra törődést: megdajkáltam őket, vagy játszottam velük. (Persze csak akkor, ha nem akarták széttépni a torkomat vagy kikarmolni a szememet.) Az ilyesmi feltölti az ember lelkét jó kis kutyaszaggal, macskaszőrrel. A másik dolog pedig a gyógyítás sikerének öröme. A diagnosztikai és terápiás folyamat nem egyszer frusztráló tud lenni – különösen például egy hajnali háromkor elvégzett gyomorcsavar-műtét esetén –, de ha a végén kapunk egy egészséges kutyacicát meg egy elégedett gazdit, az bearanyozza az ember napját.

Azért azt hozzátenném, hogy nincsen mindig rózsaszín cukormázas sikerélményben részünk, és bizony előfordul, hogy az állatorvoslás legjobb részét a műszak vége jelenti, amikor az ember végre hazamehet.

Milyennek gondolod a hazai kisállattartás kultúrát?

Nem hiszem, hogy rálátok az egész hazai kisállattartási kultúrára. Az eddigi munkahelyeim forgalmas, jó felszereltségű és szakmai színvonalú, az átlagosnál magasabb árképzésű rendelők voltak, ami nyilván meghatározza azt, hogy milyen mentalitású, és milyen lehetőségekkel bíró gazdikkal találkozik az ember. Az én tapasztalataim az állattartókkal kapcsolatban nagy átlagban jók, de a nagy számok törvénye alapján nyilván sokszor futottam bele „problémás” gazdiba is. A három leggyakoribb hozzáállásbeli probléma az odafigyelés hiánya – későn, elhanyagolt betegséggel hozzák az állatot –, a megelőző jellegű állategészségügyi teendők elhanyagolása – nem védekeznek paraziták ellen, nem ivartalanítanak –, ill. az állatorvosi ellátás anyagi fedezetének hiánya. Ez utóbbi nyilván nem hozzáállás kérdése, és nem feltétlenül a gazdi hibája. Mindenesetre valószínűnek tartom, hogy a felsorolt gondok mindegyike kevésbé jellemző tőlünk nyugatabbra.

Mi vitt rá, hogy YouTube csatornát indítottál?

A szívférgesség – mint korábban egzotikus megbetegedés – hazai köztudatba robbanása után merült fel bennem, hogy készíthetnék valamilyen, nagy tömegek számára is elérhető, érdekes és hasznos információs anyagot a betegségről. Persze munka mellett baromira nem értem rá, és amikor ráértem volna, akkor is inkább a számítógépen játszottam, így nem haladt előre valami szélsebesen a projekt. Aztán 2014-ben állás nélkül találtam magam és hirtelen a világ minden szabadideje a nyakamba szakadt. Ez egy sötét időszak volt az életemben – nevezhetjük életközépi válságnak –, ugyanis nem voltam benne biztos, hogy praktizáló állatorvosként szeretném folytatni a pályafutásomat. Nem is iparkodtam munkát keresni, hanem inkább a problémáimat a szőnyeg alá söpörve és a szabadidőmet kihasználva nekiálltam formába önteni a szívférges videót. Aztán lesz, ami lesz – gondoltam. Hogy mi lesz? Na, azt nem tudtam. Aztán, amikor az első Zállatorvos-videó felkerült a YouTube-ra, és hatalmas sikere lett, akkor úgy döntöttem, hogy a Zállatorvos hátán fogok kimászni a gödörből.

Volt segítséged a csatorna elindításában?

A csatorna elindításában nem, de az első videó elkészítésében igen. Akkor még nem nagyon bíztam a saját rajztehetségem hatékonyságában, mert kábé minden képet tízszer terveztem meg, mire eljutottam vele a „világ szégyenéből” a „csak kicsit béna” kategóriába, ezért egy rajzolói vénával megáldott ismerősömet, Vrabély Pannit kértem meg, hogy a forgatókönyv alapján készítsen skicceket, amelyeket aztán én tovább tudok digitalizálni, szerkeszteni és színezni. Panni elvállalta, de aztán kiderült, hogy a nullát közelítő mennyiségű ideje van erre, így végül mégis én lettem a Zállatorvos egyedüli grafikusa. Mindenesetre az első videó rajzainak kb. fele az ő vázlatai alapján készült.

Mennyire akarsz a médiában érvényesülni?

A tévében, rádióban semennyire, de az Interneten sem az érvényesülés vágya hajt. Szeretem ezt a szakmámhoz kötődő, oktató-szórakoztató, kreatív elfoglaltságot, de csak akkor tudom életvitelszerűen csinálni, ha népszerű és sikeres. Ilyeténképpen tehát természetesen szeretnék minél jobban „érvényesülni”, de nem biztos, hogy ez rá a legjobb kifejezés.

A téma kiválasztásánál szerepet játszik az, hogy gyakorló állatorvosként milyen problémákkal találkoztál, mondjuk a gazdik tájékozatlansága miatt?

Részben szerepet játszik, de nem ez az egyetlen tényező, amit figyelembe veszek. Mostanában nagyjából a következő szempontok alapján választok témát:

Engem érdekeljen! Nincs annál rosszabb, ha valami dögunalmon kell két hónapig dolgoznom.

Várhatóan érdekelje a közönséget is! Végül is nekik készítem a videót. Erre nyilván nekem is van befolyásom, hiszen a megfelelő tálalással az érdektelen témákat is népszerűvé tehetem.

Valamelyest értsek is hozzá! Kerülöm az olyan speciális szakmai topikokat, amelyekhez nincsen sok lövésem, ugyanis félek tőle, hogy nem tudok hiteles hangon szólni.

Van-e hozzá szponzor? Mivel van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy az életben maradáshoz ennem kell, ezért nem árt, ha az adott videót anyagilag is támogatja valaki vagy valami. Egyelőre a YouTube és Patreon még nem produkál olyan mértékű bevételt, hogy arra megélhetést lehessen építeni, így szükségem van a nagyobb szponzorokra, de bízom benne, hogy idővel csökkenni fog a szerepük.

Mennyire tervezed meg az elmondott szövegeket? Hogyan alakulnak ki a filmek a téma választás után? Arra lennénk kíváncsiak, hogy a poénok készítése rajzolás közben is alakulnak e, mert nincs izzadság szaguk.

A témaválasztást alapos irodalmazás követi, még akkor is, ha egyébként jól ismerem az adott területet, hiszen a tudomány folyamatosan fejlődik, és rendre születnek új eredmények. Szóval felfrissítem a tudásomat, ami közben mindig rádöbbenek, hogy mennyire sötét vagyok, aztán persze az irodalmazás végén a világ legfelkészültebb állatorvosának érzem magam. Az összegyűjtött adatokból kiválogatom, hogy mi lényeges a laikusnak, és e köré építem a forgatókönyvet. A forgatókönyvírás nem éppen hatékony folyamat – fel-alá járkálok a lakásban, beszélek magamban, időnként eljátszom a szerepeket, de sokszor elkalandoznak a gondolataim, és hirtelen azon kapom magam, hogy valami tök mást csinálok: a macskákkal játszom, vagy ötvenéves matematikai problémákat próbálok megoldani. A poénok főleg a forgatókönyvírás során születnek, de előfordul, hogy később módosulnak, sőt, akár még az elkészült videóból is képes vagyok kivágni egy gyenge viccet az utolsó simítások részeként, és beilleszteni a helyére valami erősebbet.

A kész forgatókönyvet szakmai lektor ellenőrzi, majd ha mindent rendben talált, akkor nekiállok a produkciós fázisnak: a rajzolásnak, animációnak, a narráció felvételének, hangok, zenék keresésének, végül a videószerkesztésnek. Az ötlettől a publikálásig egy tízperces videó esetén kb. 1-2 hónap telik el.

Fontos neked a nézők elismerése a videóid iránt?

Természetesen fontos, már csak azért is, mert a Zállatorvos sikerén múlik – közvetve és közvetlenül is – a megélhetésem. Egyébként pedig ki nem örül annak, ha széles körben elismerik a munkáját? (A titkos ügynökökön kívül.)

Gondoltál már rá, hogy kilépsz a nemzetközi szintre mondjuk angol szinkronnal?

Nem csak gondoltam. A Zállatorvossal párhuzamosan elindítottam az Else-Vet nevű csatornát is, ahová az animációs videóimat angolul töltöm fel. A szinkronhang én vagyok, ami könnyen lehet, hogy jelentős akadályozó tényező a csatorna növekedését illetően, de még nem találtam megoldást erre a problémára. (Lehet, hogy azért, mert nem is kerestem.)

Legtöbb csatorna esetében a youtuber ismert ember lesz, te esetedben ez talán kicsit más, hiszen nem rólad és nem a te szerepléseddel készülnek a videók. Hírességnek tartod magad? Miért igen vs. nem?

Ha híresség is vagyok, egyelőre nem érzem magam annak. Eddig összesen kétszer ismertek fel jártomban-keltemben mint Zállatorvost, ami nem egy komoly szám négy évre leosztva. Ebből az egyik alkalommal Zállatorvos feliratú póló volt rajtam, ami bizonyára sokat segített az azonosításomban. Ha leszólítanál egy random embert az utcán, valószínűleg lövése sem volna, ki vagy mi az a Zállatorvos. Szóval kétlem, hogy a hagyományos értelemben hírességnek számítanék.

Magyarországra nem igazán jellemző az a fajta cinikus ironikus fanyar humor, amit a Zállatorvos képvisel. Akár nyelvezetében akár az egyedi animációjában mennyire ez adja a csatorna sikerét?

A humor egészen bizonyosan fontos összetevője a sikernek, de hogy ez azért van-e, mert ez a stílus nem jellemző idehaza, az már túlságosan filozófiai kérdés nekem. Azt speciel nem gondoltam sosem, hogy a humorom „országidegen” lenne.

Lassan egyfajta közösségi biosz tanárként is funkcionálsz, mit gondolsz a biológia oktatásról, tantárgyról? – Jól látható a videói sikerességén, hogy ugyanaz (sőt adott esetben sokkal nagyobb mennyiségű) információ eljuttatható a gyerekekhez, fiatalokhoz, amit szívesen örömmel sajátítanak el, ugyanakkor iskolai szinten, vagy tananyag formájában ugyan ez nem feltétlenül valósul meg.

Bevallom, egyáltalán nem szoktam a mai magyar oktatási rendszer szerkezetéről töprengeni. A biológia iskolai oktatásában utoljára húsz évvel ezelőtt vettem részt (tanulóként), így a jelenlegi állapotáról nincsen véleményem. Nem mozgok benne, nem ismerem. Azt persze hízelgőnek találom, amikor azt mondják, hogy a videóim hasznosabbak, mint az iskolai órák, de vegyük figyelembe, hogy a néző részéről történt tízperces időráfordítás az én oldalamon másfél hónapot jelent kisfilmenként. A Zállatorvos tehát időegység alatt kevés információt ad át, viszont azt sokaknak. A tanár feladata ezzel szemben a sok információ átadása, de kisebb közönségnek. Erre nem biztos, hogy az én munkamódszerem a legjobb megoldás. Hogy mi volna a jó megoldás? Nem tudom – mint mondtam, ezen nem töröm a fejem. Én csak ismeretterjesztő videókat készítek a saját szám íze szerint, aztán ha valakinek tetszenek és tanul belőlük, akkor örülök.

Felmerült már, hogy kiterjeszted a tevékenységet más területekre is? Pl: Történelem, földrajz?

Felmerülni felmerült. Kérdésként. Én meg mindig ugyanazt válaszolom: nincs hozzá se szakértelmem, se kapacitásom, úgyhogy Zfizikára és Zmatematikára ne számítson senki a közeljövőben! A Zállatorvost viszont szándékaim szerint töretlen lendülettel tolom tovább.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved