Borda Réka világa


Kék Homár (16éves) - 5 hónapja

A csillagok közé repítenek a versei, amik egyszerre mélységesen bölcsek és játékosan pimaszok. Borda Réka kalauzol el titeket álomvilágában.

kidsnews: Hogyan próbálnád közelebb hozni a verseket a fiatalokhoz?

Réka: Egyrészt megreformálnám a közoktatást, és ezzel az irodalomoktatáson is gyökeresen változtatnék. Az életrajzi központú, analitikus megközelítésű órák szárazak és szerintem nemcsak elriasztanak sokakat az irodalomtól, hanem azt a kreatív ízt is elveszik a költészettől, ami valójában izgalmassá és szerethetővé teszi azt.

Másrészt pedig (bár ez a közoktatási reformhoz is tartozhat) azon lennék, hogy a fiatalok minél többet találkozhassanak kortárs költőkkel. Ha szimpatikusnak tartanak egy írót vagy tetszik nekik a költészete, talán nagyobb kedvet kaphatnak az olvasáshoz.

Mennyire kell ezt a könyvet komolyan venni?  A borító is a beugratás része? 

Aki komolyan akarja venni, vegye komolyan, aki pedig nem, az ne tegye. Bizonyos dolgok, amikről írtam a kötetben, valóban megtörténtek velem, de sok minden fikció (ahogy a költészet is általában). Bár én is ilyen vagyok az életben: a felszínen komolyan vehetetlen, de mélyen nagyon komoly.

Ezt is jelzi a cím, és még azt, hogy a világ, amit érzékelünk magunk körül, simán lehet kitaláció (erre utal a mottó: „egyre inkább valószínű, hogy a világunk csak egy hologram”). Ezáltal pedig ebben a kitalált világban bármi, amit teszünk, amit hallunk és látunk, fokozottan megkérdőjelezhető. Főleg manapság, az összeesküvés-elméletek és hoaxok felvirágzásának idején.

A borító (amit Papp Ritának köszönhetek) az Utánunk a borostyánkövek című vers alapján született, amiben egy Velociraptort is megemlítek. Úgy éreztem, ez az állat – aminek létezését egyébként sokan szintén megkérdőjelezik – azáltal, hogy a múlt és mégis a jelenünk része, ráadásul kihalásával egy esetleges fenyegető jövőre is felhívja a figyelmet, remekül leképezi a kötet (remélt) misztikumát.

Meg hát csípem is a dinókat.

Mit érdemes tudni rólad?

A kedvenc kajám a sushi, az egyik kedvenc zenei műfajom a blues, bárcsak űrhajós lehetnék, csillagászattal és tehetséggel le lehet venni a lábamról, ha nem félnék közönség elé állni, tuti stand-upolnék, nem tudok fütyülni, nagyon szeretek jógázni, illetve elkötelezett rajongója vagyok mindennek, ami trash.

A prózaírás is közel áll hozzád?

Igen, kevesen tudják, de az első publikációm valójában egy novella volt és régebben jóval több prózát is írtam, mint lírát. Az olvasmányaim nagy hányadát is regények teszik ki.

Kik voltak rád nagy hatással?

Kabai Lóránt, mint „mentorom” biztosan. Aztán ott van Anne Sexton, akiért gimis korom óta rajongok. Ferencz Mónika szintén a nyitott szemléletmódjával és kísérletező-szimbolikus költészetével. És a külföldi szerzők, többek között Maya Angelou, Warsan Shire és Jean-Jacques Viton. De sorolhatnám még, hiszen minden olvasmányélményem hozzám tett valamit.

Szerinted segítenek a verseid abban, hogy elűzzük az unalmat, a beletörődést, a fásultságot, egyáltalán, segítenek túlélni a hétköznapokat? 

Szerintem szolgálhat erre is a költészet. Azt viszont, hogy specifikusan az én verseim erre alkalmasak-e, nem tudhatom, mert ez a befogadótól függ. Volt, aki azt írta nekem, hogy a gyerekkorát juttattam eszébe az első ciklus verseivel, és volt, aki azt írta, alig érti a szövegeimet. Szóval, ha valakinek bejön és átjön, amit írok, akkor talán segíthet neki kicsit kizökkenni a hétköznapok szürkeségéből, de ha nem, akkor nem hiszem.

Van valami különleges jelentése a verseidben a végtelen univerzumnak?

A végtelen univerzum számomra maga az ember. Rejtélyes, titokzatos, kiszámíthatatlan, kaotikus és néhol üres, néhol pedig ragyogó. Súlya van, miközben súlytalan. Az univerzum atomjaiból épülünk fel, ahogy a bolygónk, és ahogy az a bizonyos agyag is, amiből gyúrtak minket (legalábbis a sumér legenda szerint).

Ugyanakkor, amikor kisebb voltam, úgy gondoltam, hogy a fekete lyukak őrzik a tudatalattinkat, meg hogy ott születik a lelkünk és oda is megy vissza. Néha még most is ezt hiszem. Szóval nekem valamiért az élet körforgásához is kapcsolódott mindig is ez a fogalom.

Aztán ott lakozik benne egy végtelen erő, ami mindent mozgat. Azazhogy ő maga egy erő. Egyesek ezt Istennek, mások fizikának hívják, szerintem meg legyen bármi is, felfoghatatlan, és ezáltal elképeszt. Ahogy az is, hogy mi itt a Földön autóvásárláson, intrikán, demokrácián, időn, pénzen, betegségen törjük a fejünket, sikítunk, sírunk és nevetünk, de csak pár száz kilométert kell tennünk felfele, és mindez aprónak, semmisnek és értelmetlennek tűnik.

Számomra a végtelen univerzum ezek, és minden más. A minden és a bármi.

Lehet már tudni valamit a következő könyvedről? 

Jelenleg egy regényen dolgozom. Annyit elárulhatok, hogy egyetlen szobában fog játszódni, és a kelet-ázsiai irodalom (amiért különösen odavagyok az elmúlt időszakban) hatására szeretném a mágikus realizmus irányába elmozdítani. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

Fotó3: Bokor Krisztián

2017 Kidsnews | All rights reserved