A Curiosity is látja a marsi porvihart


kidsnews (124éves) - 3 hete

Míg a napelemes Opportunity kénytelen volt leállni, a Curiosity számára nem jelenthet nagy gondot a globálissá váló porvihar.

Az elmúlt mintegy két hét során nagy mennyiségben kerültek apró porszemcsék a Mars felszínéről a légkörbe. Emiatt annak átlátszósága jelentős mértékben lecsökkent, így a NASA veterán Opportunity marsjárója nem tud elegendő energiát termelni napelemeivel – biztonsági üzemmódba kapcsolt, a földi irányítók várják újbóli, automatikus bejelentkezését a porvihar elülte után.

Bár a porvihar egyre inkább globálissá válik, a bolygó másik oldalán, a Gale-kráterben állomásozó Curiosity rover tovább tudja folytatni tudományos munkáját. A műszerei üzemben tartásához szükséges energiát ugyanis nem napelemekkel, hanem radioaktív termoelektromos generátorral termeli, így akár éjjel – vagy a napsugárzás nagy részét blokkoló légköri porfelhők alatt – is működőképes maradhat.

A NASA Curiosity marsjárójának megszokott „önarcképe” június 15-én készült. Ahogy a háttérben látható, a légkörbe került por már csökkentette a felszínt elérő napfény mennyiségét és a láthatóságot. A kép közepén, a rovertől balra kivehető a legújabb kőzetfúrás nyoma a Duluth nevű sziklán. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

A Curiosity tartózkodási helyén az atmoszféra optikai mélysége – a por napfényt elnyelő hatására jellemző mérőszám – elérte a 8-at, ami rekordot jelent, ekkorát még nem mértek a NASA 2012 augusztusa óta a Gale-kráterben dolgozó önjáró laboratóriumával. Eközben az Opportunity állomáshelyén az optikai mélység már meghaladta a 11-et is. A kutatók számára a porba burkolózó bolygón is működőképes Curiosity – a Mars körül keringő űreszközök adatainak együttes értelmezésével – egyedülálló lehetőséget biztosít a marsi porviharokkal kapcsolatos kérdések megválaszolásához. Ezek közül az első és legfontosabb: egyes porviharok miért fejlődnek globálissá és tartanak hosszú hónapokig, míg mások kis kiterjedésűek maradnak és egy-két hét alatt véget érnek? A legutóbbi globális kiterjedésű marsi porvihar 2007-ben volt, amikor a Curiosity még csak készülődött a Földön.

A NASA mérnökeinek helyzetelemzése szerint a levegőbe került por nem igazán veszélyes a Curiosity műszereire. A kamerák expozíciós idejét azonban meg kell növelni a kedvezőtlenné váló fényviszonyok miatt. A rover árbocán levő kamerát (Mastcam) eddig is úgy működtették, hogy használat után lefelé irányították, így minimalizálva a szélfútta porszemcsék által az optikai elemekben esetleg okozott sérülés esélyét.

A Mastcam két közeli felvétele ugyanarról a megfúrt szikladarabról készült: az egyik május 21-én, még a porvihar előtt, a másik már a megváltozott fényviszonyoknál, június 17-én. Az utóbbi kép feltűnő piros árnyalatának az oka egyrészt a megnövelt expozíciós idő, másrészt hogy a légkörbe került porszemcsék jobban kiszűrik a napfény rövidebb hullámhosszú (zöld, kék) összetevőit. (Kép: NASA / JPL-Caltech / MSSS)

Ha a globálisak ritkák is, a helyi porviharok megszokott jelenségek a Marson, különösen a déli félteke tavaszi és nyári időszakában, amikor a bolygó pályáján a legközelebb jár a Naphoz. A légkör hőmérséklete megemelkedik, az egyre inkább eltérő hőmérsékletű felszíndarabok miatt szél kerekedik, amely magával ragadja a hintőpor finomságú szemcséket. A sarkvidéki jégsapkákról elszublimáló szén-dioxid-jég anyaga megnöveli a légkör sűrűségét és a felszíni légnyomást. A folyamatok együttes hatására tovább marad a por a levegőben. Esetenként akár a felszín felett 60 km-es magasságba is feljuthat a marsi por.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

urvilag.hu

Fotó: Science

2017 Kidsnews | All rights reserved