Egy szürreális mesevilág. – Interjú Czinki Ferenc íróval


Kék Homár (16éves) - 3 hete

Nemrég a kezembe került egy misztikus és sötét titkokkal átitatott kisregény, A pozsonyi metró. Áradt belőle a kelet-európai városok füstös reménytelensége, és úgy éreztem, meg kell ismernem a fiatal szerzőt, Czinki Ferencet, aki létrehozta ezt a szürreális mesevilágot.

Hogyan próbálnád közelebb hozni a kortárs irodalmat a fiatalokhoz?

Egyrészt az internet, az online felületek segítségével nagyon könnyű eljutni az olvasókhoz, és nagyon sok fiatal eleve ott kezdi a pályáját. A másik pedig – amit én is csinálok nagyon gyakran –, hogy másfajta művészetekkel együtt adjuk elő az irodalmat, összekapcsoljuk zenével, képzőművészettel, filmmel. És persze jó lenne minél több iskolába eljutni, ehhez megfelelő pályázatok kellenének. Valamint elindult a Független Mentorhálózat, amit fiatal szerzők számára hirdettünk meg egy évvel ezelőtt. Tehát elég sok irányba el lehet indulni, ha valaki akár csak fogyasztóként érdeklődik az irodalom iránt, vagy akár el is szeretne kezdeni írni.

Mit érdemes tudni rólad?

Nagyon röviden azt szoktam mondani, hogy író és szervező. Nagyon sokan csinálják így az irodalomban, hogy az írás mellett elkezdenek szervezni műsorokat is. Már 10 éve tevékenykedem így, ezért vagyok tagja a József Attila körnek és a Szépírók Társaságának is, amellett, hogy irodalmat közlünk, azzal is foglalkozunk, hogy az irodalmat, hogyan lehet eljuttatni az olvasókhoz.

Hallottam párszor a KafkaBeat nevű helyről. Mit kell tudni erről?

Nekem az irodalom mellett ott van az, hogy időnként vendéglátózom, beállok a pult mögé. A KafkaBeat egy kocsma volt, ahol csináltunk színházat is. Sajnos eladták az épületet és lebontották, de volt pár év, amikor nagyon sokan jártak, szerettem csinálni. Egy idő után saját színdarabokat is adtunk elő, például van egy darab, ami máig megy, Garaczi Lászlónak a Pompásan buszozunk! című regényéből csináltunk egy monodrámát.

A pozsonyi metróval kapcsolatban: miért pont a nyolcvanas években játszódik a múltbéli szál? Talán mert sokban hasonlít a jelenre?

A nyolcvanas évekbeli történetszálnak az időpontja az adott volt, mert a rengeteg fikció mellett az mégis igaz, hogy tényleg elkezdték építeni a pozsonyi metrót a nyolcvanas évek elején.

Meg az az időszak az én gyerekkorom, az előző politikai rendszer vége, amiből elég sok mindenre emlékszem. Szeretek azokkal az időkkel foglalkozni. Vannak a jelennel átfedések, olyan motívumok, élethelyzetek, politikai szituációk, amelyek meglepően emlékeztetnek arra az időszakra.

Játszódhatna a történet akár egy magyar nagyvárosban is?

Az előző könyvemben – az Egy kocsmaváros címűben – Székesfehérváron zajlanak az események, de az utolsó pillanatban kivettem a könyvből a Székesfehérvár nevet, így csak „város” maradt helyette, mert annyira általánosan igaz tud lenni ez bármelyik kisebb városra a térségben.

Talán a pozsonyi metró is játszódhatna máshol, mert bármelyik kelet-közép-európai városban megtörténhetnek hasonló furcsaságok, viszont maga a város főszereplő benne, szóval így mégiscsak nehéz lenne máshova tenni, mert egy szereplőt kéne kivenni és egy másikkal helyettesíteni.

Milyen volt Pozsonyban élni?

Nagyon jó! Nagyon jól éreztem magam! Egy ajándék, ha másfél hónapig ott vagy valahol egy ösztöndíjjal, és adnak neked lakást, költőpénzt, és összekapcsolnak a helyi kulturális élettel – esetemben a szlovákkal és a magyarral is.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

 

Forrás:

Fotó: Oláh Gergely Máté

2017 Kidsnews | All rights reserved