Éjszaka


Solymosi Máté (16éves) - 5 hónapja

Hátat fordít az égnek a víz
A kék beledől, hogy a fekete
Fáradjon helyére föl.
A nap vacsorája a dombnak
Már engem is beburkoljon,
Hátha a sötét megöl.
A virágos réten a szín több tíz
De a harmatos drámai fények
Miatt tán egy, ha marad.
A démonaim utolértek,
Végigjárnak és élnek
Ropognak talpam alatt.

Hátam éri a fény hiánya
Napszemüvegem nem értem
Leülök, nézem a csillagokat
Melletem maradsz most, érzem
Szemben velem a víztükör
Sötétje megbabonáz
Hozzám érsz, megnyugodtam
Fejem fölött vagy a ház
Nem zavar, hogy nagy nyugodtan
A réteden áthuzigálsz.
Érzem, hogy mozgunk, és mégis
Látom előttem csak állsz
Szemedbe próbálok nézni
De eltűnsz és itthagysz a réten
A sötét vizű domboldalban
A hatalmas éjjeli félszen.

Nézek a távolba, révedek
Minden gondolattal tévedek
Egymagam állok a pusztán
A dohos, külvárosi utcán.
Hallom a hangod és fordulok
Minden mondatodra hallgatok
Elvesztem mégis a szálat
Amúgy is azt hiszem, álltat
Otthagyom, elmegyek innen
Nem bízom senki szemében
Ki nem néz ide azt értem
Most, hogy végre megéltem.

Hátat fordít az égnek a víz
A nap vacsorája a dombnak
A virágos réten a szín több tíz
A démonaim utolértek.

Fáradjon helyére föl
Hátha a sötét megöl
Amiatt tán egy, ha marad
Ropog a talpam alatt.

A kék beledől, hogy a fekete
Már engem is beburkoljon,
De a harmatos drámai fények
Végigjárnak és élnek

 

 

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved