A képernyőfüggőség. Hogyan esünk bele? És hogyan törhetjük meg az átkot?


BO TI (18éves) - 5 hónapja

A kérdés mindenkiben felmerül, hogy miért is választottam ezt a témát, mi fog meg benne és van-e benne tapasztalatom?

A témát nagyon szeretem, nagyon érdekel és szerintem ez a képernyőkór a XXI. század talán egyik legnagyobb problémája, amit még sokan sajnos nem nehézségként kezelünk. Először saját magamon kezdtem el érezni, hogy valami nincs rendben, egy nagyon erős kapcsolatom van egy olyan virtuális világgal, ami igazából nem is létezik.

Ezt követően kezdtem el fennálló problémaként tekinteni rá és szétnézni magam körül. Ekkor láttam, hogy mennyi más ember küzd ugyanezzel a dologgal, hogy csak játszanak, játszanak, és játszanak megállás nélkül. Sajnos ez a probléma főként a gyereket sújtja és ők a legvédtelenebbek, ha az ártalmasság oldaláról nézzük a konstans nyomogatást. Sokszor tárul elénk az a látvány, amikor sétálunk az utcán, tömegközlekedünk, lemegyünk a játszótérre, vagy akár étterembe látogatunk, hogy az ártatlan gyerek fogja a telefonját/tabletjét és üveges lélektelen tekintettel püföli annak képernyőjét.

Sajnos a szülők túlnyomó többsége nem problémaként tekint a kütyüzésre, hanem örül annak, hogy a gyerek játszik és elfoglalja magát. Eközben mit sem törődik a folyamatos káros behatásokkal, amik sújtják a gyereket.

Engedjétek meg, hogy elkalauzoljam titeket a kütyüzés világába és egy részletes, tiszta betekintést nyerjetek az út során, arról, hogy valójában mi is történik akkor, amikor játszunk, milyen hatások érik agyunkat, hogyan válunk eszközeink rabjává.

Ne aggódjatok megoldási lehetőségeket is fogok kínálni, mind az aggódó szülőknek, mind azon tinédzsereknek, akik úgy érzik, hogy beszippantotta őket a virtuális világ és nem tudnak szabadulni belőle.

Ui.: Ha te betöltötted a 14-15 éves kort (személyenként változó), akkor csak érdekességként olvasd, mert a legkárosabb hatást a gyerekekre gyakorolja és én a korai kezdésre, és annak káros hatásaira fogom kiélezni az irományt.

Hogyan válunk rabjává a képernyőnek?

A technika fejlődése az első TV, számitógép, és telefon óta nagy utat tett meg, sokkal korszerűbb minden, a tökéletességre törekvő, gazdaságközpontú társadalmunk teremtette mondernséggel nem tudjuk tartani a lépést. Már régen a V antennás TV miatt is aggódtak az emberek, hogy milyen hatással lesz ránk, de erre ők sem gondoltak, hogy mennyit fog fejlődni, ilyen szürreálisan rövid időn belül a technika. Továbbá arra sem gondoltunk, hogy milyen hatással lesz ez a gyerekeinkre, hiszen a rájuk gyakorolt bűvereje, egy egészen új témát tár fel előttünk.

Mi a probléma fizikális forrása, miért szokunk rá egy játékra?

Az agyunkban termelődik egy boldogsághormon: a dopamin. Agyunk dopamintermelését külső behatások indítják be és jó érzést (boldogságot) váltanak ki belőlünk. Rövidebben, ha találkozunk egy barátunkkal, eszünk egy fagyit, vagy olvasunk egy könyvet akkor serken a dopamin termelés, ezáltal egy pozitív érzés van bennünk.

Az agyunkban felszabaduló dopaminmennyiséget az inger mértéke befolyásolja, és itt kezdődik el a függőség kialakulása, hiszen újra, és újra át akarjuk élni azt a megmagyarázhatatlanul kellemes érzést. „A dopaminszint megugrása a rászokás ősi dinamikájának alapvető összetevője.” Ha elgondolkodunk azon, hogy egy villódzó, színes, ingerekkel dús videójáték mekkora mennyiségű dopamint szabadít fel, akkor elkezdünk gondolkodni azon, hogy miért is ejt rabul mindnyájunkat annyira. Természetesen egy könyv, egy LEGO, a kertben rohangálás és még sok más egyéb elfoglaltság messze nem szabadít fel akkora mennyiségű dopamint, mint egy videójáték.

A gyerek nyilván azt a foglalkozást fogja választani, ami „jobb érzést” vált ki belőle, mint ingerszegényebb társai. Egy gyerek nem fogja fel a negatív hatását a játszásnak, ő csak élvezi és elveszik a virtuális világban, ami erőteljesen leköti a figyelmét.

 

Sajnos rengeteg pszichiátriai betegség köthető korán elkezdett/túlzásba vitt videojátékozó gyerekek körében, elsősorban a figyelemzavar, hiperaktivitás-zavar (ADHD), fő tünete az agresszió, de súlyosabb pszichiátriai betegségekhez is vezethet, mint pl.: kedélybetegség, elmezavar.

Ha kellőképpen felkeltettük a figyelmedet, akkor figyelj, mert hamarosan folytatjuk a témát a Minecraft világával és az azzal kapcsolatos tévhitekkel.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved