Világhírű emberek és vélekedésük a technikáról


BO TI (18éves) - 2 hónapja

„Imádom a komputereket, csodálatos dolgokra képesek. De sajnos könnyen túlzásba lehet esni a használatukkal és az ember a rabszolgájukká válhat.”

A nyár beköszöntével hetek óta folyamatos témánk a képernyőfüggőség, az ezzel kapcsolatos korábbi cikkeinket a következő linkeken éritek el.

A képernyőfüggőség. Hogyan esünk bele? És hogyan törhetjük meg az átkot?

Minecraft világa és vele kapcsolatos tévhitek

Ezúttal világhírű emberek vélekedését mutatjuk be nektek a technikáról, de arra is fény derül, hogy mi a különbség a mániákus videojátékos és egy játékokkal nem operáló ember agya között és arra is választ kaphatsz, hogy a taxisoknak miért jó a memóriája.

Természetesen mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a híres emberek, informatikusok hogyan vélekednek a technikáról, ill. saját vívmányaikról? Engedik-e gyerekeiket hozzáférni a modern eszközökhöz?

Szeretném a sort az Apple atyjával, Steve Jobssal kezdeni, akinek igencsak meghökkentő vélekedése van a technika és a gyerekek kapcsolatáról, a saját gyermekeit teljesen eltiltotta a technikától. 2010-ben (2010. április 3. az első iPad bemutatásának dátuma) egy riporter megkérdezte tőle, hogy élvezik-e a gyerekei az új iPadet? – erre Jobs válasza csak ennyi volt: „Még nem próbálták ki. Otthon korlátozzuk a gyerekek számítógép-hozzáférését.”

Jobs számára nagyon fontos volt, hogy minden este együtt vacsorázzanak, és a konyhai nagyasztalnál könyvekről, történelemről meg sok minden másról társalogjanak. Soha egy iPad, vagy iPhone nem került elő a vacsora ideje alatt.

Évekkel korábban Steve Jobs a Wired magazinnak adott interjújában határozottan úgy vélekedett, hogy az iskolákban egyáltalán nincs szükség komolyabb digitális eszközökre. Igaz a technológiát régebben pedagógiai csodaszernek hitte: „Ezen a bolygón valószínűleg senki sem juttatott még annyi számítógépet az iskolákba, mint én. De ma már úgy gondolom, hogy a problémáinkat nem a technika fogja megoldani. Ami az iskolában nem működik, azt nem lehet gépekkel kijavítani. Felhalmozhatunk belőlük rengeteget, nem fogunk előrébb jutni tőlük.”

A New York Times 2011. október 22-i cikke szerint a Szilícium-völgyben számos cégvezető és mérnök íratja be a gyerekét  puritán tanintézménybe. Nagyon jó példa a Los Altos-i Peninsula Waldorf Iskola, ahol a gyerekek nagyrésze Google, Apple, vagy Yahoo alkalmazott gyereke.

A digitális technikában igencsak otthonosan mozgó felnőttek éppen azért adják gyerekeiket „számítógépmentes övezetbe”, mert pontosan tudják, miről van szó és tisztában vannak a technika veszélyfaktoraival.

Pierre Laurent  szülő, aki valaha a Microsoft egyik vezető munkatársa volt, és kettő kamasz gyereket nevel így vélekedett: „Imádom a komputereket, csodálatos dolgokra képesek. De sajnos könnyen túlzásba lehet esni a használatukkal és az ember a rabszolgájukká válhat. Sajnos mondhatja az ember, hogy napi maximum 1 órát játszhat a gyerek, de a médiatermékek úgy vannak kitalálva, hogy megragadják a használójuk figyelmét… könnyű horogra akadni. Az a látszat, hogy a gyereket lefoglalja és megnyugtatja, holott igazából árt neki. Mi 2 éves koráig engedtük játszani a gyereket, majd olvastam egy könyvet az agyról és annak fejlődési folyamatairól, ekkor döntöttünk úgy, hogy idősebb korukig megvonjuk tőle és a testvérétől is a képernyőket.”

Dr. Marcia Mikulak 1980-ban végzett fontos kutatása szerint a technológiailag fejlettebb társadalmakban élő gyerekek érzékszervei gyengébbek, ráadásul a tanulmányi és magatartásbéli teljesítményeik is rosszabbak, mint az úgynevezett „primitív” kártársaiké. Mikulak különféle kultúrákban élő gyerekeket vetett alá a vizsgálatának, még Brazíliában, Guatemalában és Afrikában az írásbeliség előtti kultúrában élőket is, de olyanok is részt vettek benne, akik az USA-ban, vagy Európában nevelkednek. Megdöbbentő eredményre jutott, ugyanis, az úgynevezett primitív közösségben születő gyerekek környezetükre való érzékenysége és érzékszervei 30 százalékkal voltak jobb állapotban.

A doktornő tovább folytatta a kutatását és végül sikeresen bebizonyította azt, hogy az írástudatlan, fejletlen technikával rendelkező guatemalai, és más hasonló helyzetű országokban nevelkedő csöppségek elképesztő tanulási „tartalékkal” vannak felszerelve. Amikor ezek a gyerekek elkerülnek modern országokba, kortársaikhoz hasonló helyzetű iskolákba, akkor háromszor-négyszer nagyobbra becsült tanulási képességeket mutattak szerencsésebb kortársaiknál: koncentrálásban, megértésben és emlékezésben is.

A modern technika jó, rossz és sötét oldala

Természetesen a világ telis-tele van technofóbokkal (pl.: Én), akik mindenféle technikai eszközt, az írógéptől a távíróig, a rádiótól a mozgóképig, mindenben csak egy apokaliptikus veszélyforrást látnak és egyből a civilizációnk végét rebesgetik. Ha ilyesfajta szélsőséges reakciók után nyomozunk, egészen az antik görögökig: Szókratészig jutunk vissza. Szókratész úgy vélekedett, hogy a könyveknek és az írott szavaknak nincsen értéke. Ő a szóbeliségben hitt, úgy vélte az írás árt a memóriánknak és bolondot csinál belőlünk. „Mert éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket […] kívülről idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni.

Szókratész nemcsak az emlékezet hanyatlását rótta fel az írásnak, az is aggasztotta, hogy a könyvek akkor is lehetővé teszik az információ továbbadását, ha írójuk vagy egy tanár nincs is személyesen jelen. Meggyőződéssel vallotta, hogy igazi tanulás nélkülözhetetlen eleme az élő, a figyelmet ébren tartó, a tanár és diák közötti dinamikus (és dialektikus) kapcsolat.

A legbölcsebb antik görög szerint csak a bolondok hiszik magukat bölcsnek, ha tanár nélkül, könyvből sajátítják el a tudásukat, hiszen a könyvek a sok mindent elmondanak, de semmit sem tanítanak, és „bölcsek helyett látszólagos bölcsek leszünk”.

Talán igaz a tény, hogy a technika elkerülhetetlenül megváltoztat minket, és minden változással jár némi veszteség. Ám az újfajta eszközök – sajnos sok elvakult ember így vélekedik – éppenséggel jobb emberré tesznek minket.

Lehet – csak milyen árat fizetünk érte?

Egy nagyon érdekes és részletes 2015-ös kutatás szerint, ami az University of Utah és a Chung-Ang Egyetem orvoskarának közös munkája volt, arról számolt be, hogy mi a különbség a mániákus videojátékos és egy játékokkal nem operáló ember agya között. Egy modern képalkotó eljárással vizsgálták meg 200 játékfüggő agyát és hasonlítottak össze átlagemberek agyával. A tudósok vitathatatlan bizonyítékokat találtak a játékfüggők agyának különbözésére.

A túlzásba vitt videojáték használat összefüggésben áll az agyi hálózatok közötti fokozott hiperkonnektivitással. Egy fokkal nehezebb döntés előtt állunk, ha arra keressük a választ, hogy ez vajon jót, vagy rosszat jelent? dr. Jeffrey Anderson, az University of Utah neurológiai tanszék professzora úgy nyilatkozott, hogy: „A legtöbb mért eltérés inkább előnyösnek tűnik. Ám a hasznos változások elválaszthatatlanok a velük járó negatív következményektől.”

Milyen változásokról van itt szó?

A pozitív oldal: e változások némelyikének segítségével a játékosok gyorsabban reagálnak az új információkra. A tanulmány készítői azt is tapasztalták, hogy a videojátékosok körében fejlettebb lehet a hallottakat és látottakat feldolgozó agyi hálózatok koordinációja a szalienciahálózaton belül. A szalienciahálózat segíti a fontos eseményekre való összpontosítást, biztosítja, hogy a cselekvés szükség esetén rövid reakcióidővel keletkezzen be. Hozok egy példát: videojátékok esetén egy támadást gyorsan le tudsz reagálni, védekezel, majd sikeresen felülkerekedsz az ellenfeleden. Ezek a változások hatékonyabb gondolkodáshoz vezetnek.

A negatív oldal: a kutatók egy igencsak zavaró jelenségre lettek figyelmesek: a két fontos agyterület, a dorzolaterális prefrontális kéreg és a temporo-parietális rész között fokozódó koordinációra. Most ezt fordítsuk le magyar nyelvre: a fent említett agyi elváltozások, többé- kevésbé aggasztó pszichiátriai és fejlődési rendellenességeknél is felfedezhetők, mint: skizofrénia, Down-szindróma és autizmus.

Valljuk be ez nem túl kecsegtető…

A figyelemzavar vagy a romló indulatkezelés a függés tipikus tünete. A kutatók arra a tényre is rámutattak, hogy a fent említett előnyök mellett a kóros mértékben játszók szenvedélye odáig nőhet, hogy már az evésre és ivásra nem fordítanak időt. A kérdés az, hogy megéri-e a gyors reakcióidőt, jó koordinációkat, ha ilyen súlyosan rossz mellékhatásokkal járnak?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy: „A változásokat biztos, hogy a videojátékok okozzák?”

Ezt a kérdést tette fel magának az University of Indiana orvosi kara is és emiatt kísérletezésbe fogtak. A kísérlethez videójátékokkal nem törődő alanyokat fogtak be, megvizsgálták az agyukat a modern képalkotó technikájukkal, majd megkérték őket, hogy több héten keresztül fordítsanak minden nap időt a videojátékok használatára. Amint letelt a kísérlet időintervalluma visszahívták az alanyokat és újra elvégezték rajtuk a képalkotó vizsgálatokat. A kísérlet egyértelmű neurobiológiai elváltozásokat mutatott és ezek már valóban a videojáték használat közvetlen tünetei voltak. Meghökkentő, hogy ezek a változások hasonlóak voltak a kábítószer függőknél tapasztalt elváltozásokra.

A külső memória, vagy, ahogy jobban ismerjük: winchester

Egy valami biztos, hogy a modern technika fejlődésének köszönhetően, mára már rengeteg adat és információ vált tárolhatóvá, de független ettől ne éljünk abban a tévhitben, hogy ez bármilyen szinten is javítaná az emberi emlékezetet, vagy hozzáadna a képességeinkhez, tudásunkhoz. De azt javasolom, hogy végezzünk egy gyors kis tesztet az okostelefonunkkal.

Ön le tudja írni azt a 10 telefonszámot, amit a legtöbbször szokott tárcsázni, anélkül, hogy belepillantana a telefonkönyvbe? A legtöbb ember erre képtelen. Még a leggyakrabban hívott telefonszámokat is elfelejtjük, hiszen nincs szükség arra, hogy fejben tartsuk azokat. Ha mindössze egy évtizeddel ezelőtt végeztük volna el ezt a kísérletet, biztosan más eredményt kaptunk volna.

Na, és?! – mondhatja erre bárki. Nem olyan nagy dolog, nem tudok pár telefonszámot fejből, meg kevesebbet használom a memóriámat, mert itt van a telefonom, ami segít nekem ebben. Mi baj lehet ebből?

A memória, a nyelvtudáshoz hasonló képességünk, amelynek folyamatos használatra és fejlesztésre van szüksége, különben fokozatosan elkopik minden: használd, vagy hagyd el! A memóriát edzéssel lehet fejleszteni, amivel erősítjük az agyat és növeljük a saját szürkeállományunkat.

2011-ben az University of College London agyi képalkotó központjában dolgozó Eleanor Maguire professzor és társa dr. Katherine Woollett egy egészen egyedi memóriával rendelkező embereket igénylő munkakörben dolgozókat vizsgálták meg: a londoni taxisofőröket. Ezeknek az embereknek több mint 25 000 labirintusszerű, bonyolult utca térképét kell a fejükben eltárolniuk, ezeken belül pedig a látványosságokat, színházakat, kocsmákat, szállodákat és megannyi más dolgot. A GPS megjelenése előtt egy taxisofőrnek 3-4 éven át tartó, komoly, szigorú és kegyetlen tanulási folyamatokon kellett átesniük. Ehhez képest egy ügyvédi, vagy orvosi kisvizsga semmiségnek tűnt. Nagyon sok sofőrjelölt csak a tizenkettedik próbálkozásra jutott át a vizsgán. Ekkor döntött úgy a két szakember, hogy megvizsgálja e memóriazsenik agyait. Tudni kell azt, hogy ez nem egy velük született képesség, hanem egy különleges emlékezőképesség, amit a taxisofőrök a sok-sok gyakorlással fejlesztenek ki maguk számára.

A kutatás során kiválasztottak 79 sofőrtanoncot és 31 nem taxis alanyt. Mind a 110 résztvevővel elvégeztettek egy pár memóriatesztet és megvizsgálták az agyukat. Nem találtak semmiféle jelentős eltérést, mindenki hasonló eredményeket ért el. Az ezt követő években a 79 alanyból már csak 39 ment át a teszteken, ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy három csoportra osszák az alanyokat:

Akik gyakoroltak és sikeresen átmentek a vizsgán

Akik gyakoroltak, de megbuktak

Akik nem gyakoroltak és vizsgázni sem mentek el

Három vagy négy évvel az első MRI (mágneses rezonancia vizsgálat) és memóriateszteket követően – mire már minden sofőrjelölt szert tett az elképesztő memóriára, vagy lemondott róla – újabb és újabb tesztekre került sor. Ebben az időszakban a vizsgált alanyok agya már jelentősen eltért egymástól. Azoknak az embereknek, akik sikeresen teljesítették a teszteket, hippokampuszában (a hippokampusz az emlékek megőrzését szolgáló nélkülözhetetlen szerv) több szürke agysejt volt mérhető, mint a tanulási folyamatok kezdetekor. Érdekességként megemlítendő, hogy azok, akik készültek, de mégis elbuktak nem fejlődtek ennyit, nem mértek nagy változást a szürkeállományukban. Akik meg nem is készültek, azokat kár elemezni, mert úgyis tudjuk a végeredményt.

Egy szó, mint száz a lényeg az, hogy akik keményen tanultak azért, hogy kiállják a próbát és sikerrel jártak, azok valóban a saját előnyükre át tudták formálni az idegrendszerüket. Ezen kívül még az is kiderült, hogy az ember bármilyen életkorban képes formálni és fejleszteni az agyát.

Maguire professzor így nyilatkozott: „Az emberi agy felnőttkorban is rugalmas marad, ezért képes alkalmazkodni, amikor új feladatokat gyakorlunk be.”

Ma már létezik GPS és teljesen felesleges minden utcát bemagolni. Okostelefonunk szintén emlékszik mindenre helyettünk. Temérdek más készülék is tevékenykedik helyettünk: mos, főz, takarít, repülőgépet, autót vezet. Talán egy nap gondolkodni is fog helyettünk…

De, kérdezem én és még jópáran: ha fejlődik a technika, akkor szükségképpen visszafejlődik az ember? David Thoreaunak volt igaza talán ebben a nagy kérdésben: „Az emberek saját eszközeik eszközeivé váltak.”

Tartsatok velünk legközelebb is, amikor a függőség rejtélyét járjuk körbe kicsit mélyebben és kiderítjük, miért érzünk erős késztetést a játékok használatára.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is

 

2017 Kidsnews | All rights reserved