Mátyás Máté aki Bankogban képviselte hazánkat a Telenor Youth Forumon


kidsnews (124éves) - 1 hete

Májusban Máté és Baukó Gréta képviselte hazánkat a Telenor Youth Forumon, ahol tizenkét ország 24 fiatal delegáltja mutatta be az egyenlőtlenségek csökkentését célzó digitális ötleteit a Nobel Békeközpont igazgatójának, Liv Torresnek és Jorgen Rostrupnak, aki a Telenor Csoport pénzügyi igazgatója.

Máté Edentify csapat magyar tagja volt, mely a születési nyilvántartás és a digitális identitás témájában alkotott. Elképzelésük szerint  mintegy 170 millió öt év alatti gyermeket lehetne a hatóságok látókörébe terelni.

Az Edentify koncepciója egy SMS-alapú adománygyűjtési kampányon alapul, amelyet egy mobilszolgáltatóval közösen szeretnének üzemeltetni. A kampányhoz csatlakozók mobil vásárlási kereteikből tudnának támogatni egy-egy olyan szülőt, akinek szüksége van újszülöttjének nyilvántartásba vételére.

 

Hogyan kerültetek be a Telenor Youth Forum versenybe?

Én 2017. augusztus közepén, a szakkollégiumom Facebook csoportjában közzé tett posztból tudtam meg, hogy ez a rendezvény létezik, és pályázni lehet rá. Megtetszett a téma, és kifejezetten ihletett állapotomban talált meg, néhány óra alatt leforgása alatt írtam egy rövid esszét, motivációs levelet, és összeállítottam a pályázati anyagokat.

A második forduló már külföldön talált meg meglepetésemre: azt hittem, már túl sok idő telt el, hogy megkeressenek az interjú fordulóval. Azonban októberben erre is sor került, és rövid kérdésekre kellett válaszolnom videóban, angol nyelven. Ha jól emlékszem, mindössze két nap múlva érkezett a jó hír, hogy Grétával együtt én képviselhetem Magyarországot az eseményen.

Hogyan alakult ki az a négy terület amiben a végén a négy csapat versenyzik?

A szervezők az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok közül a 10. számút, a csökkentett társadalmi egyenlőtlenségeket kiválasztva alakítottak ki négy témát, és jelentették be számunkra Oslóban. Ehhez képzettségünk, tapasztalataink alapján egyenlően osztottak be minket figyelve mind a nemi, mind a földrajzi egyensúlyra: én egy felerészt férfi, felerészt női; félig ázsiai, félig európai csapatot erősítettem.

Milyen volt a felkészülési időszak, hiszen nem ismertétek egymást a csapat tagokkal akikkel aztán együtt kellett dolgozni?

Valóban nem ismertük egymást a csapattársaimmal a 2017. decemberi oslói forduló előtt – azonban azokban a napokban nagyon közel kerültünk egymáshoz: nemcsak játék, de munka közben is megismerszik az ember. A lendület szerencsére kitartott a május végi bangkoki fordulóig. Szinte az összes vasárnap (közép-európai idő szerint délután 3 órakor) volt egy Skype találkozónk, ahol megbeszéltük a teendőket, egyeztettük az elképzeléseinket. Alig voltak néha hiányzók! Nagyon lelkiismeretesen próbálta mindenki betartani a vállalt határidőit – mégha közben vizsgaidőszak, munka, vagy szakdolgozat írás szólt közbe. Fantasztikus volt ilyen nagyszerű csapattársakkal együtt dolgozni.

Mit csinálsz a hétköznapokban, ha éppen nem Bangkokban vagy?

Végzős mesterszakos hallgató vagyok – annak minden előnyével és hátrányával együtt. Különleges a helyzetem, mert tanulmányaimat Kínában, a Sanghaji Jiao Tong Egyetemen végzem, így nemcsak a tanulmányaimat igyekszem minél jobban végezni, de a várost és az országot is próbálom felfedezni, megismerni.

Az ötletetek alapján anyagilag lehet majd támogatni rászoruló gyerekeket – ha jól értem. Miben nyújt mást ez a program mint bármelyik segélyszervezet aki az adott térségben dolgozik?

Az eddigi törekvések a születési anyakönyvezést elérhetőbbé tételére irányulnak a rászoruló gyerekek szülei számára: egyszerűsített eljárást próbálnak biztosítani a kórházakban modern technológiai megoldásokkal, illetve azokat elvinni a vidéki Pakisztán legtávolabbi falvaiba is.

A mi ötletünk azonban nem a „kínálati” oldal, nem az infrastruktúra javítását célozzák. Arra törekszünk, hogy a szülők tudomást szerezzenek a születési anyakönyvezés fontosságáról – egy olyan országban, ahol még az írástudatlanság is óriási probléma. Ezért egyszerű hanghívásos szolgáltatáson keresztül nem csak információt, hanem anyagi ösztönzést is kívánunk nyújtani: mintegy 800 Forint (kb. 3 amerikai Dollárnak megfelelő pakisztáni Rúpia) értékű támogatást szeretnénk adni a szülőknek egy gyermek regisztrálása után. Ez nagyon kis összegnek hangzik első hallásra, azonban a vidéki Pakisztánban ez több, mint kétnapi munkabér. Úgy gondoljuk, hogy ez elég arra, hogy kárpótoljon egy szülőt, aki a hivatalos teendők miatt valószínűleg elesik egy napi munkabérétől – azonban ahhoz kevés, hogy visszaélésekre ösztönözzön.

Illetve hogyan fogja elgondolásotok szerint garantálni a rendszer, hogy valóban a gyermekre fordítják az adományt majd?

Egyrészt a támogatás túl alacsony ahhoz, hogy csalásra adjon okot; másrészt a cél nem egy élethosszig tartó támogatási rendszer kialakítása. Sokkal inkább a születési anyakönyvezés elérhetővé, „keresetté” tétele.

Illetve meddig terjed majd a támogatás?

Azt szeretnénk elérni, hogy maga az anyakönyvezés megtörténjen minden egyes gyerek esetében, és végül mindenkit regisztráljanak mindenhol: mindenki egyenlően számítson.

Ez végső soron a kormányzatnak jelent ösztönzést: amennyiben mindenkit megfelelően nyilvántartanak, a közigazgatás megfelelő időt és pénzt tud fordítani például az egészségügyi ellátás, az oktatás, infrastruktúra, stb. fejlesztésére és fenntartására. Amennyiben nem ismert a lakosság pontos száma és összetétele, a kormányzatok is sötétben tapogatóznak azt illetően, hogy hol kell még egy tanárt alkalmazni, vagy hol van szükség még oltóanyagra egy járvány elkerülésére. Az egyenlő születési anyakönyvezés tehát az első lépés ahhoz, hogy végső soron mindenki életkörülményei javuljanak.

A rendszert úgy terveztük, hogy mind adatbiztonsági, mind anyagi szempontból biztonságos legyen. Az adományokat egy nyilvánosan ellenőrizhető számlán gyűjtjük, és minden egyes regisztrált gyerek után a szülők megkapják az adományt egy Pakisztánban rendkívül népszerű mobil számla alkalmazáson, az EasyPaisán keresztül.

Hogy az adakozást is ösztönözzük, minden támogató kap egy személyre szóló válasz SMS-t, amelyben megírjuk annak a gyereknek a keresztnevét, akinek a regisztrációjához közvetlenül hozzájárult aznap. Így próbálunk társadalmi szolidaritást teremteni Pakisztán szegényebb vidéki, és tehetősebb városi lakói között.

Miért tartod fontosnak a társadalmi felelősségvállalást? Szerinted miért fontos, hogy regnáló társadalom kiemelkedően foglalkozzon ezzel a kérdéssel?

Személy szerint református általános és középiskolai neveltetésemnél fogva abban a szellemben nőttem fel, hogy akinek sok adatott, attól sokat is várnak el. Nagyon szerencsés embernek tartom magamat, így úgy érzem, hogy kötelességem segíteni azoknak, akiknek nem voltak és nincsenek olyan lehetőségei, mint nekem. Így igyekszem minél többet visszaadni azoknak a közösségeknek, akiktől én is megannyi mindent kaptam eddig is.

Társadalomtudományi képzéseim után pedig szembeötlővé váltak a társadalmi egyenlőtlenségek hatásai egy-egy közösség, ország sorsára. Azt láthatjuk, hogy ahol a társadalmi különbségek nőnek, és nemcsak a kormányzat, de a társadalom sem tesz semmit azok enyhítésére, ott előbb-utóbb óriási nehézségek lépnek fel. Én bízom benne, hogy a generációm Magyarországa képes lesz több figyelmet fordítani azokra is, akik kevésbé szerencsés körülmények közé születtek és ott élnek. Egyre több biztató jelet látok erre, és én is törekedni fogok ennek a szellemnek az erősítésére, támogatására.

Milyennek képzeled a digitális jövőt?

Én már nagyon szeretném, ha a jövőben az autók önmagukat vezetnék! Nemcsak engem kímélnének meg a vezetés fáradalmaitól, de mindent sokkal kényelmesebbé és biztonságosabbá tennének.

Azonban a digitális technológiák nemcsak óriási lehetőséget, de komoly veszélyeket is rejtenek magukban – gondoljunk csak az internetes csalásokra, hackertámadásokra, vagy erőszakos üzenetek terjesztésére. A mi generációnk feladata az, hogy megtalálja a helyes válaszokat olyan súlyos kérdésekre, hogy hol van a szólásszabadság és a zaklatás határa; mi történjen azokkal, akik az automatizáció miatt veszítik el megélhetésüket; hogyan szabályozzunk olyan internetes óriásvállalatokat, mint a Facebook, Google, vagy az Apple; hogyan kerüljük el, hogy a kibertér a bűnözés táptalajává vagy egyenesen a háború új területévé váljon. Bízom benne, hogy elég bölcsek leszünk ahhoz, hogy egy mindenki számára élhető, biztonságos, és virágzó digitális jövőt teremtsünk.

Június havi témánk a játékfüggőség, szerintetek hogyan kellene helyesen kezelni az online játék függőséget? Akár játék szolgáltatóként, gyártóként akár fiatalként? Mit gondolsz erről a témáról?

Erről talán Gréta tud sokkal többet mondani.

Úgy gondolom, hogy a szülők szerepe kulcsfontosságú a fiatalkori játékfüggőség elkerülésében: minőségi időt tölteni a gyerekekkel, határokat szabni nekik, változatos elfoglaltságokra ösztönözni őket fontos összetevők a játékfüggőség elkerülésében. Illetve fontos a játékfüggőség felismerése és kezelése. Ebben a gyártók, forgalmazók, illetve maga az állam is – az oktatási rendszeren keresztül – a szülők megbízható és támogató partnere kell legyen.

Illetve a verseny után mit tervezel? Milyen kihívások várnak rád?

Pont Bangkokban tudtam meg, hogy felvételt nyertem egy az Európai Unió által támogatott doktori képzésre, így a nagyszerű szereplés és a születésnapom mellett még egy óriási okom volt az ünneplésre Thaiföldön. A kutatásom nagy részét otthon fogom végezni – ami két nagyon mozgalmas és távol eltöltött év után nemcsak engem, hanem a családomat és a barátaimat is nagy örömmel tölt el. A Telenor Youth Forum óriási inspirációt jelent számomra, és szeretném ezt Magyarországon kiteljesíteni, visszaadva azoknak a közösségeknek is, akik végig támogattak az eddigi utamon.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved