Szépségből ötös? Számít-e a külső megjelenés a suliban?!


Miss Úszósapka (14éves) - 2 hónapja

Biztos minden lánynak ismerős a reggeli “mit vegyek fel?” issue, ami nem ritkán félórás tükör előtt álldogálással, a kétajtós ruhásszekrény teljes felforgatásával, ki- majd bepakolásával és a körülötted élők egyre gyengülő idegeivel, a bosszússág jelentkező tüneteivel jár. Ilyenkor persze te érzed magadat a legcudarabbul, hiszen még mindig nincs meg, hogy mit fogsz felvenni, márpedig te egy szál bugyiban nem mész suliba, (akármennyire is erre felé hajlanak a rokonok), elkésni nem késhetsz el, olyan ruhában meg egészen biztosan nem mész ki a lakásból félórás keresgélések után, ami nem éppen az aznapi hangulatodnak megfelelő.

Szerintem keresve sem találhatnánk olyan nőt, aki nem volt már legalább egyszer hasonló helyzetben. Ezt nyilván praktikusan meg lehet előzni egy előző esti ruhakikészítéssel, vagy meg lehet könnyíteni egy korábban keléssel is akár, de néha elkerülhetetlen egy-egy ilyen béna helyzet. Aztán beérsz a suliba, ahol senkinek nem tűnik fel, hogy a ruha, ami éppen rajtad van, nem illik a pillanatnyi hangulatodhoz, te viszont mindenki más számára érthetetlen módon feszengsz és nagyon esetlennek érzed magadat, ez viszont feltűnik nekik, és nem biztos hogy helyesen értelmezik.

A fiúk persze ezt nem értik. Ha elmeséled nekik, hogy mennyi időbe tellett ma is kiválasztanod a ruháidat, jó esetben is megmosolyog, és egyszerűen közli, hogy “ő mindig lekapja a kupac tetejéről a legfelülre hajtogatott ruhát, és kész”. (Képzelem a fiús anyukákat, hányszor tessékelhetik vissza a szobába “újratervezés” felkiáltással az iskolába induló gyereket, aki lazán leslattyog egy csíkos ingben kockás nadrággal “indulásra készen”.)

Számít a külső megjelenés a suliban? Erre a kérdésre a Te válaszodat Én sajnos nem fogom tudni megadni. Különbözőek vagyunk, és ez így van rendjén. Az Én válaszom röviden és tömören egy mondat: Nem az számít, hogy milyen ruhát viselsz, hanem hogy miként viseled.

Lehetsz akármilyen jó nő, lehet baromi jó alakod, ha egy ruhában nem érzed magadat jól, ha egy ruha nem áll rajtad természetesen, azt mindenki azonnal ki fogja szúrni. Ha egyetlen tippet kellene adnom, amit egy reggeli “mit vegyek fel” harc közben semmiképp ne kövess el, egészen biztosan valami ilyesmi lenne. Közhely, de nem véletlenül ismételgeti mindenki: légy önmagad! Hordj olyan ruhát, amiben jól érzed magadat, amit nem csupán azért veszel fel, mert a divat jelenleg azt diktálja, amit nem azért húzol arra a testre, ami téged képvisel, mert a többiek azt teszik.

Egyébként is divatot az üres, fantáziátlan és egyéniség nélküli emberek követik, és ennek nem én leszek a megmondója, de azok a nők és férfiak, akiket a kifutón, a tévében, az interneten, a plakátokon vagy a reklámokban látsz, korántsem olyan tökéletesek, amilyennek látszanak. Hozzájuk sose igazítsd magadat, ne oda akarj nőni, mert a próbálkozásaid nagy vonalakban felérnek egy olyan őrült vállalkozással, mint például úgy kinézni mint Tom vagy Jerry, esetleg Ariel. Az ember nem arra született, hogy a magára aggatott ruhák által teljesüljön ki.

“A ruha teszi az embert” kontra “Nem a ruha teszi az embert”. Mi a kettő közötti szellemi különbség? Szerintem mindkettőnek igaza van, pedig ugyebár egymás ellentétét állítják – látszólag.

Az első arról beszél, hogy nem attól vagy ember, hogy márkás, drága ruháid vannak, a kinézeted csak egy részed, ami ritkán befolyásolja a sokkal mélyebbre menőbb énedet, mint ugyanez fordítva, amire pedig a második állítás világít rá. Mert a rosszindulatú sztereotípiák esetét félretéve a külsőd tulajdonképpen egy tükör, ami a belsődet mutatja. Ha kiegyensúlyozott és elégedett vagy magaddal, ha egy belső biztonság és ápoltság jellemzi a benned rejlő megfoghatatlan lényedet, akkor az bizony meglátszik a külsődön – és itt nem arra gondolok, hogy a belső, lelki gazdagság hirtelen kihat a fizikára és rengeteg pénzed lesz tőle (tehát fizikailag “gazdag” leszel, bár azért a gazdagság és a sok pénzt birtoklás között is van különbség, inkább a szójáték kedvéért látom helyénvalónak ezt a kifejezést), amiből aztán az elhasználódottabb, nyűzöttebb ruháid helyett vehetsz vadiújakat.

Itt egy kisugárzási változás van, ami mindennél fontosabb. Vannak emberek, akikből megfoghatatlan teljesség, magabiztosság és önbizalom árad. Ők azok, akik igazán szépek, akikre kellemesen rácsodálkozik az ember, akiben valahogy reflexszerűen megbízol – akik láttak már ilyet, vagy tapasztaltak már ilyet, ők mind tudják, hogy ezek az emberek pont nem a görcsösen divatot követő és mindig mindenkinek megfelelni vágyó bagázsba tartoznak.

Aki ennyire teljesek, azok nem azért ilyenek, mert meg a tárgyi világban megvan mindenük, mert Gucci övük van és Supreme pólójuk – ezek szimpla tárgyak, amikre egy jól fizetett név vagy minta van nyomtatva –, hanem mert van bennük annyi lazaság, hogy elengedjék a kívülről érkező, csábítgató ideákat és a tömeg húzóerejét, és egyszerűen megelégszenek a legegyszerűbb és legmegvalósíthatóbb opcióval: megfelelnek önmaguknak.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is

2017 Kidsnews | All rights reserved