Szexizmus mostanában nem igazán merül fel komoly társalgási témaként.


Matuz Ágnes (15éves) - 2 hete

Mostanában nem igazán merül fel komoly társalgási témaként. Amikor előkerül, nagyon sokan egyszerűen nem akarnak róla beszélni, mondván lerágott csont, vagy úgy gondolják, hogy ez már nem releváns, hiszen a szexizmus úgy ahogy van eltűnt (Ilyenkor felteszem magamban a kérdést, hogy az illető mégis melyik univerzumban él). Pedig ez nem igaz.

Valóban, a nők már dolgozhatnak, sikereket érhetnek el, nem kötelező otthon maradniuk, de még mindig nem tekintik őket egyenrangúnak a férfiakkal. Sem a munkában, sem az iskolában, sem a hétköznapi életben. És igen fiatal vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy ebből az egészből én nem látok semmit sem.

Nem olyan régen beszélgettem erről az egyik ismerősömmel. A munkahelyén egy vezetői állást tölt be, nem is véletlenül – ért ahhoz, amit csinál. Mégis nem egyszer kerül olyan helyzetbe, hogy nem a szaktekintélyt, hanem a nőt látják benne, aki nyilván nem is tudja pontosan, hogy miről beszél. Hát uraim pedig higgyétek el, hogy pontosan tudja. Ezek a dolgok nem feltétlenül nagyok, fel lehet (sőt érdemes) őket fogni nevetve is, de ettől függetlenül, hátráltatják a munkát. És csak hogy a fizetésről is ejtsünk pár szót, kevesebbet kap, mint az azonos szinten álló férfi munkatársai. Igaz a különbség egyre csökken, de azért még ott van.

Az iskolában sincs másként. Általános iskolában még nem nagyon van így (legalábbis én nem tapasztaltam), de gimnáziumban azért előbukkan jó párszor. Nem egy (főleg férfi) tanár van, aki többet vár egy-egy tanítványától, csak azért mert fiú, nem szólít fel lányokat, vagy éppen mindig beleköt a szavukba, majd utána csak annyit mond, magácskától ez a válasz is jó. És ezek az emberek képzik a jövő nemzedékét! Miért kéne lassabb felfogásúnak lennem azért, mert lánynak születtem? Igen vannak buta lányok, de ostoba fiúból is tudok egy párat. Nem hiszem, hogy egy jó válasz kevesebbet ér attól, hogy az én számból hangzott el. Pedig sajnos sok tanár, és sajnos sok fiú is így gondolja.

És el is érkeztünk a hétköznapokhoz. Itta sérelmek lehetnek egészen nagyok, mint amikor valaki azt gondolja, hogy igazából otthon a helyed, hogy szülj (igen, ilyen már elhangzott a közelemben), vagy egészen pici kis gesztusok, vagy kérdések, amikor neked lassabban magyaráznak, hogy „biztosan megértsd”, vagy amikor értetlenül állnak egy jól elvégzett feladat mellett, hogy ez neked mégis hogyan sikerült ilyen jól.

Ezek csak általános példák, de a különböző sérelmeket valószínűleg holnapig tudnám sorolni. Nem kérjük, hogy többnek nézzetek, mint amik vagyunk, csupán egyenlők szeretnénk lenni, hogy mikor azt mondjuk nő, az ne egy hátráltató ok legyen. Nem egy ember van, aki nem is biztos, hogy észreveszi a saját szexista megjegyzéseit. Csak annyi az egész hogy figyelni kell, és előbb utóbb természetes lesz az egyenlőség. Nem kell ezentúl mindenhol a szexizmust keresni, és nem kell magadra venni ezeket a megjegyzéseket, sőt egyszerűen nevess rajta, mert nem kell szóban bizonygatni semmit – előbb utóbb úgyis meglátja. Mindig magadnak bizonyíts, senki másnak.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is

2017 Kidsnews | All rights reserved