Az egri szalag az indiánok főldjén


Virginia (16éves) - 2 hete

A világjáró egri fiú, Szalag, utolsó célként Dél-Amerika földjein tekerte hűséges bringáját. Volt már Ázsiában, bejárta Ausztráliát, és Új- Zélandot, tekert már Japánban,  és Tahiföldön. Amerika az utolsó állomása, onnan már hazafelé vette az irányt. Több mint 43 ezer kilométert tudhat mára háta mögött.

Virginia: Az Amerikai Egyesült Államok voltaképpen a kultúrák olvasztótégelye, de nem csak a kultúra sokszínű, hanem a vidék is? Pontosan hova érkeztél és merre vezetett az utad?

Ádám:Az Egyesült Államokhoz tartozó Hawaiira érkeztem, azon belül Oahu szigetére. Japánból repültem ide, természetesen a bicajommal együtt. Itt két hetet töltöttem, alaposan körbejártam a szigetet. A következő állomás San Francisco volt. Innen elbicikliztem a Tahoe tóhoz, majd vissza. Aztán a Yosemite Nemzeti Parkba mentem és onnan újra vissza San Franciscóba. San Francisco egy remek hely, a világon az egyik legliberálisabb város, ha már kultúráról beszélünk. Valóban minden társadalmi réteg megtalálható itt, a hippiktől a feltörekvő fiatal szoftverfejlesztőkön át a művészekig. Rendkívül szabad szellemű város, de ez összességében egész Kalifornia államról elmondható. Könnyed életstílus jellemzi, lazák az emberek. Természeti adottságai káprázatosak. A Földön talán nincs is még egy ilyen régió, ahol ennyi különféle izgalmas hely található. A távolságok ugyan nagyok, de az idelátogatóban ez hamar átértékelődik.

Az 1-es úton kerekeztem végig a partok mentén egészen Los Angelesig. Ez a város egyáltalán nem olyan, mint ahogy az otthon a köztudatban él. Nyilván az itt készülő Holywood-i filmek hatása dominál azoknál, akik személyesen sosem jártak itt. A város azonban komoly gondokkal kell szembenézzen a közeljövőben, mind a hajléktalanok kérdésében, mind pedig a közlekedést tekintve. Számomra élhetetlen közeg a los angelesi, bár a külvárosi részek tetszettek.

Innen újabb kirándulást tettem, Los Angelesben megismert magyar barátaim társaságában. Las Vegason át a Hoover gáthoz mentünk, majd a Grand Canyonnál kempingeztünk, megnéztük a híres Monument Valley-t és visszafelé útba ejtettük a Petrified Forest évmilliós fossziliáit.

LA-ből San Diegon és Tichuanan át folytattam az utam a már Mexikóhoz tartozó Baha Kalifornia félszigeten.

 

Multikulti… nem él olyan náció a Földön, aki az USA-ban ne képviseltetné magát. Mindenki büszke a saját származására és ápolja hagyományait is, de mégis együtt élnek és mind amerikaiaknak vallják magukat. Te mit gondolsz, mit tapasztalsz?

A multikulti jelző sok más országra, vagy akár földrészre is igaz lehet, nem csak az Egyesült Államokra. Tény, hogy itt erősebb az egyes nemzetek csoportosulása. Az viszont, hogy ők amerikainak vallanák magukat nem igaz. Épp ellenkezőleg. Minden náció törekszik hagyományainak ápolására, már amennyire ez távol az otthonuktól lehetséges. Jól mutatják ezt pl. az ételek. A globalizációnak köszönhetően már bárhol be lehet szerezni bármelyik ország termékeit és ebben az Egyesült Államok az élen jár. Volt szerencsém magyar közösségben tapasztalni ezt, csak, hogy autentikusan érzékeltessem, mit jelent a hagyományőrzés egy idegen nemzet számára Amerikában. Rendszeresen szerveznek összejöveteleket, megtartják a nemzeti ünnepeket, sőt talán még mélyebben is tekintenek rájuk, mint otthon. Nagyon fontos számukra a magyarság, mint identitás, ami érthető, hiszen magyarok.

Mivel azonban a hely, ahol élnek nem a hazájuk, felértékelődik számukra minden, ami a magyarsággal kapcsolatos. Lélekben ez köti őket össze a hazával, ahová úgy hiszem, titkon, mind visszavágynak, de sajnos a rohanó élet és a könnyebb egzisztencia, vagy egyszerűen csak az idő, amit távol töltöttek, túlságosan beszippantotta a legtöbbjüket, ahonnan már nagyon nehéz visszatalálni a gyökereikhez. De kalocsai pirospaprikát, sportszeletet, vagy egy üveg Drehert itt is vehetnek, ha épp az otthon ízét szeretnék a szájukban érezni, hogy a szívüket kiengeszteljék a honvágy érzetétől. És gyanítom így van ez minden más nemzettel is, aki nem a hazájában él.

Abba nem szeretnék belemenni, hogy egy másik ország milyen feltételeket biztosíthat egy jobb élethez, mert sajnos erről beszélni Magyarországon nagy divat lett. Nem hiszek abban, hogy otthon rossz lenne a helyzet, még ha a legtöbben ezt is mondják. Ha valaki szeret kifogásokat találni, nem lesz olyan hely számára az egész világon, ahol ez változna a környezet hatására. Csakis magunkon és a hozzáállásunkon változtathatunk, a körülményeinkben mindig lesz min fennakadni. Az, aki egy jobb élet reményében hagyja el a hazáját, csak mert a politika, vagy a gazdaság nem a szája íze szerint diktál, az szimplán kényelmet keres és nem eléggé önmaga ahhoz, hogy ott találja meg a helyét ahová való. Ezzel nem azt mondom, hogy ne kóstoljunk bele különböző életformákba, beleértve külföldön való szárnypróbálgatásokat is, lehetőségeinkhez mérten, de ne a hasznot keressük és azt, hogy egy fejlettebb országban egy havi keresetből vehetünk óriás tv-t, hanem önmagunkat.

Ismétlem, az előző pár sort csak a jobb életre vágyásra értem, hiszen ezen kívül még számos más oka lehet annak, ha valaki idegen országban telepszik le. Én csak azért, hogy jobban éljek, nem hagynám el Magyarországot, hanem megtalálnám a módját, hogy ezt hogyan hozhatom otthon össze. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. És tudom, hogy ez egy gyerekeknek szóló hírportál, de ettől függetlenül ők, azaz Ti is részesei vagytok mindannak, ami Magyarországon történik. Sőt Ti sokkal jobban részesei vagytok, hiszen az ország jövője vagytok. Ezért ne hagyjátok, hogy a trend titeket is eltávolítson otthonról, vagy hogy a negatív panaszáradat a saját hazánkkal kapcsolatban befolyásoljon döntéseitekben. Magyarország egy nagyon különleges hely, találjatok rá az értékeire és hozzátok ki mind belőle, mind magatokból a lehető legtöbbet!

 

Hófehér mosolyok, gyönyörű testek, vagy épp az ellenkezője gimnáziumokban lövöldöző diákok, elhízás és depresszió. De létezik az amerikai álom, örök optimizmus, Hollywood, fél kontinenst átszövő gyorsétteremláncok. A hordókban gyújtott tüzek mellett hajléktalan lét és innen is vezető út felfelé, vagy éppen milliárdosból is egy pillanat alatt válsz senkivé. – gondoljuk itt Európában. Milyennek életed ezt meg te ott a hétköznapokban?

Az amerikai álom csakis olyanok számára létezik, akik a legegyszerűbb utat szeretnék járni, jólétük érdekében. Ha ehhez valamiben a tehetségük is megmutatkozik, akkor nagy valószínűséggel sikeresek lesznek. A kérdés, hogy ezt a sikert mire használják. Tény, hogy itt a kollektív tudatosság energiamezeje nem annyira szennyezett, mint pl. sok európai országban, ezért a kreativitás és az önmegvalósítás kevesebb erőbefektetés árán is elég gyorsan gyümölcsöt teremhet, mivel nem gátolja a szárnyalást annyira pl. a bürokrácia. De ehhez megint csak tudni kell, mit szeretnénk és, hogy mire vagyunk képesek. Az utcákon sétálva ritkán látni a filmekben gyakran feltűnő “hibátlan” embereket. Épp úgy átlagos itt is mindenki, mint bárhol máshol.

Európai szemmel a nagyvárosok kicsit sokkolóan lazák – a kávézókban a pizsiben és köntösben sorban álló diákok, a járdaszegélyen üldögélő méregdrága öltönyös bankárok, a szó szerint rohanó, edzőcipős üzletasszonyok, neked ez mennyire jön be?

Mindössze annyiról van szó, hogy nem érdeklik őket a konvenciók. A megfelelni akarás nem olyan erős mint pl. Magyarországon. Ha épp valaki reggel az ágyból kikelve kávéra vágyik és nincs kedve hozzá felöltözni, miért ne mehetne le a pizsamájában a sarki kávézóba? Az utcát nem érdekli, ki mit visel magán. A divat majmolása, ami igazából még csak nem is igazán divat, itt nem akkora trend. Otthon, ha nem úgy néz ki egy fiatal, mintha egy magazin címlapjáról lépett volna elő, már lekezelően bánnak vele. Az a menő, aki kifelé menő, és emiatt mindenki ugyan úgy néz ki. A stílus otthon a stílustalanság valójában. Számomra sokkal több stílust képvisel az, aki öltönyben leül a földre, vagy köntösben megy a közértbe, pontosan azért, mert ő önmaga. A stílus pedig sohasem a tömegben mutatkozik meg, hanem az egyéniségben.

Magyaroszágon a legtöbben szupersztárok akarnak lenni és azt hiszik, ha Gucci feliratú pólóban járnak, amit amúgy a József városi piacon vettek, akkor ők lesznek Bradt Pitt, vagy Coco Chanel. A Facebookra meg azonnal ki is kell postolni, különben nem is ér az egész semmit… Szóval, ha már engem kérdezel ez inkább aggasztó, mint az edzőcipős üzletasszony.

Az amerikaiak szerintem kicsit többet mondják a szeretlek szót, mint amit a mi, európai fülünknek megszokott, szerinted mást jelent nálunk, vagy éppen sokkal felületesebbek ebben? Vagy éppen totál vadidegenek is csevegnek veled, hogy mit csinálsz a hétvégén, de valahogy olyan érdektelen mégis. Neked van ilyen tapasztalatod?

Az angolban a szeretlekre egyetlen szó van csak. Love. Hogy ezt milyen minőségben értik, a hanglejtésből és a hozzá társuló mimikából, gesztusokból lehet érezni. Az amerikaiak szeretnek mindenért vagy rajongani, vagy épp ellenkezőleg, utálkozni. Színésziesen meglepődni és a leghétköznapibb dolgot is úgy előadni, mintha az ég rászakadt volna a Földre. Ez tényleg elég mű tud lenni, de lehet ennek is megvan a maga szerepe, én mindenesetre nem találtam rá.

Valóban a legtöbben nagyon közvetlennek tűnnek, de ez általában csak a köszönésig tart. Simán rád köszönnek ismeretlenül az utcán és még azt is megkérdezik, hogy s mint vagy, de közben egyáltalán nem érdekli őket a válasz. Ez csak egy szokás, aminek nem tulajdonítanak igazi jelentőséget. Viszont, ha megállsz és pl. útbaigazítást kérsz, nagyon segítőkészek és sok esetben még egy gyors térképet is rajzolnak. Nyitottak, ezért ha érdekesnek találnak, simán hosszabb beszélgetésre is sor kerülhet egy köszönésből és útbaigazításból kiindulva. Valójában ez is – mint minden más – a mi hozzá állásunkon múlik és nem a másokén. Ha szeretnénk csak úgy beszélgetni és nyitottak vagyunk, valakivel úgy is összehoz az élet.

Északra a hoki, délebbre a amerikai foci az, amit szó szerint egész éjszaka képesek ünnepelni óriási üzlet ez is mint minden más az USA-ban. Milyennek találtad ezt a fogyasztó orientált világot, főleg egy Ázsia rész után, ahol pont az ellentétét életed meg?!

Az Egyesült Államok sok dologban példaértékű lehet a világ számára, ebben viszont ő az antikrisztus. A fogyasztás hihetetlen mértékű és ezáltal a szemét termelés is. Ha valami elromlik, azonnal kidobják és újat vesznek. Vagy az is elég, ha csak megunják. A legdurvább a benzinfogyasztás. Az autók átlagosan másfélszer több üzemanyaggal működnek, mint Európában, és a számuk is jóval több mint az öreg kontinensen. Nagyon környezet terhelő az amerikai életmód. A kényelem és az anyagi lét sokkal fontosabb szerepet tölt be, mint a környezettudatosság. De sok pl. óceánt tisztító találmány is itt látja meg a napvilágot. Az éremnek mindig két oldala van, hiszen a világunk poláris.

Amerika hatalmas és megapoliszok tömegét találod az országban mégis elképesztő távolságok vannak, óriási lakatlan területekkel, végtelen perzselő utakkal, milyen volt tekerni itt?

Utahban, Nevadában és Arizonában voltam Kalifornián kívül, de legtöbbet Kaliban tekertem. Itt nagyon jó volt bicajozni és összességében bárhol amerre jártam bringával, nagyon élveztem. Utahban és Arizonában autóval utaztam egyik helyről a másikra. Látva a tájat fájt a szívem, amiért egy guruló dobozból élhetem csak át mindazt, amit az út tud adni, viszont a távolságokat tekintve nem bántam, hogy kis időre a falnak támasztottam kétkerekű társamat. Valóban óriási lakatlan területek húzódnak két nagyobb város között. Valahogy ezen a földrészen minden nagyobb. A városok, a lakatlan vidékek, az autók és a kaja adagok is. Ha bicajjal vágunk neki nagy lakatlan részeknek, érdemes pár napnyi élelmet és vizet magunknál tartani, vagy túlélő trükköket tanulni előtte indiánoktól.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is. 

2017 Kidsnews | All rights reserved