Egy állatorvos napja – gyerekszemmel


Tigirl (13éves) - 3 hónapja

Ki nem vágyik arra, hogy egy teljes napot eltölthessen egy állatorvosi rendelőben: simogathat egy csomó cuki kiskutyát, kiscicát, akárcsak a kisállat-simogatóban. Ezzel szemben valójában nyakig állatszőrben mászkál, csupa véresen, bűzölögve a pisitől… Hát, én voltam olyan őrült, és vállalkoztam erre a kalandra: nem is bántam meg, egy életre szóló élménnyel tértem haza a Fehérvári Állatorvos nevű rendelőből, amit most elmesélek Neked.

A Fehérvári Állatorvos nem más, mint dr. Molnár József, dr. Morvay András, dr. Csernavölgyi Panni és dr. Hagymásy Zsuzsa rendelője. Molnár József Csernavölgyi Pannival a Dr. Veto rovat állatorvosa is. Rajtuk kívül még a rendelőben dolgozik dr. Martin Krisztina, Kovács-Pemmer Maya, és Anita asszisztensként. Ezúton is köszönöm nekik azt a csodálatos napot, amikor megfigyelhettem a szakmát testközelből.

A délelőttöt kapásból 4 műtéttel indítottuk. Molnár és Morvay doktor úr volt a sebész, és Martin illetve Hagymásy doktornő volt felváltva az aneszteziológus (az ő dolga figyelni az altatógép jelzéseit, hogy biztosan alszik-e a beteg és nem érez semmit) Hozzáteszem: ez utóbbi feladatot nem minden rendelőben látják el szakemberek, illetve nem mindenhol van altatógép és monitoros műszer, ezért kiemelten fontos a műtét körülményeiről tájékozódni, kedvencünk érdekében.

Mindegyik beavatkozás a kutyák hátsó lábait érintette; általában jól is mentek, habár az első műtét előtt akadt egy picike probléma: a kedves páciensünk bepisilt. Semmi gond, Maya már szaladt is, letörölte. Aztán jött még egy kicsi. Azt is letörölte. Aztán megint jött, de most már több. És még mindig jön, még mindig és még mindig jött az a fránya vizelet. Maya egy kicsit feszült volt, tekintve, hogy drága vendégünk éppen összepisilte a kezeit… Őszintén szólva, én nem bírtam ki kuncogás nélkül, ezért szeretnék elnézést kérni. 🙂

A második páciensünk (még bódított állapotban is nagyon aktív volt) gyorsan felébredt, de még nem tért teljesen magához. Ennél fogva – mit sem tudva magáról – felpattant, és három lábon (mivel a műtött lábát teljesen bekötötték) körbeugrálta a műtőasztalt. 🙂 Martin doktornővel szaladtunk utána és ketten kellettünk hozzá, hogy megfogjuk és visszavigyük a helyére.

Egyébként a délelőtt szenzációja az volt számomra, amikor Hagymásy doktornő megkért, hogy figyeljem a kutyusokat, amíg magukhoz nem térnek teljesen. Kétségkívül az volt a legjobb a napban, hogy én is részt vehettem az állatorvosok munkájában, ha kívülről csak egy piti dolognak tűnik is, nekem sokat jelentett.

cof

Kevesebb, mint egy óra szieszta idejük volt az orvosoknak a négy műtét után (ami összesen 6! órát vett igénybe), mert kezdődött a délutáni rendelés. Ráadásul délutánra csak Anita, Molnár doktor úr és Martin doktornő maradtak.

Először egy pincsit hoztak, mert sántított és valami volt a szemével. Aztán jött egy francia bulldog, akinek óriási, kemény duzzanat volt a nyakán, amiről két rendelőben sem tudták megállapítani, mi lehet. Itt megnézték ultrahanggal, látták, hogy folyadék van benne. Molnár doktor úr javasolta, hogy nézzék meg röntgennel is, hátha van benne idegen test. Azonban ahogy mentek a röntgen felé Martin doktornővel, hallottam, hogy azt mondják már ránézésre, szerintük tályog. Később kiderült, hogy ez tényleg az. Azért ez jelenthet valamit, nem?

A röntgen felvételen nem láttak semmit, aminek nem kéne ott lennie, szóval visszamentek a vizsgálóba és megbizonyosodtak róla, hogy ez valóban tályog: kicsit megszúrták a duzzanatot, genny folyt ki belőle. Molnár doktor úr javasolta, hogy egy műtéttel tisztítsák ki ezt a felületet, mire a gazdák beleegyeztek, habár a doktor úr figyelmeztette őket, hogy a bulldog-féléknek kicsit kockázatosabb az altatás. A tulajdonosok viszont bíztak a Fehérvári Állatorvos tudásában, amin egyáltalán nem csodálkozom. Itt az állatoknak egy szavuk sem szokott lenni, még akkor sem, amikor a vénakanült szúrják be. Az állatorvosok olyan gyengédséget és nyugalmat sugároznak, hogy így a páciensek sem félnek a tűtől.

Jött a vénakanül, a légcsőtubus, és már horkolt is a kis beteg. A doktornő és a doktor úr 10 perc alatt elvégezték az aznapi 5. és egyben utolsó beavatkozást is. (Egyébként ez volt a doktor úr szerint a legundorítóbb műtét, félt, hogy rosszul leszek. Valóban nem volt szép látvány, de én már láttam máshol is hasonlót.)

Szépen kitisztult a bőr, lement a duzzanat. A francia bulldog boldogan mehetett haza.

 

A kis műtét után folytatódott a rendelés. Következő vendégünk egy 14(!) éves cica volt, aki Koko névre hallgatott. Molnár doktor úr vizsgálta, miközben a fiatal srácok (egyetemisták lehettek, és valószínűleg ikrek) mesélték, hogy mi történt: először megjelent a hátsó lábán a duzzanat. Kapott gyógyszert, attól elmúlt. Ekkor kezdte nehezen venni a levegőt. Arra is kapott gyógyszert, meggyógyult. Amint jó volt a légzése, újra bedurrant a két hátsó lába, később pedig a nehézlégzés is újra jelentkezett. Elég riasztóak voltak ezek a tünetek, hát még a cica állapota! Látszott rajta, hogy küzd a levegőért, szinte préseli magából. Nagyon félt, elege volt ebből az egészből. Molnár doktor úr meghallgatta a szívét és elképedve nyújtotta oda nekem a sztetoszkópot. Én – elfeledve a kilátástalan helyzetet – mosolyogva vettem át, majd én is meghallgattam a kicsi szív dobogását. Az arcomra fagyott a mosoly: olyan szívritmuszavara volt Kokónak, hogy az még nekem is feltűnt. A cica annyira küzdött a vizsgálat ellen, hogy a kanül beültetése közben sokkos állapotba került. Kokó légzése egyszer csak leállt. Amikor észrevettem, megállt bennem az ütő. Gyorsan elkezdték újraéleszteni a cicust, de sajnos nem jártak sikerrel. Akkor sietve átvitték a műtőbe, ahol bedugták a szájába az oxigéngáz tubusát, de Kokónak ez is kevés volt. Körülbelül 10 percig próbálkoztak, hogy újra életet leheljenek a cicába, de sajnos nem sikerült.

Igazán rossz volt látni, ahogy a huszonéves fiúk próbálják visszatartani a sírást, amikor Molnár doktor úr együttérzően és szintén szomorúan bejelentette: meghalt.

Nagyon megrázott ez az élmény. Ahogy néztem Molnár doktor urat, arra gondoltam, hogy ez őt is nagyon megviselte. Azonban erősnek kellett lennie, hiszen még tartott a rendelés, a váróban vártak a páciensek. Belegondolva, az állatorvoslás nem egyszerű dolog lelkileg sem. Viszont ha sikerül felállnod, és mosolyt erőltetni az arcodra, akkor igazán csodálatra méltó emberré válsz, ahogy a doktor úr is. Ez azért mégiscsak jó érzés.

Csakhogy erősítsem az egómat, elárulom, hogy én sem sírtam. Követtem a doktor urat a következő pácienshez.

Őszintén szólva nem okozott nagy gondot, hogy majdnem egy órával többet ültünk a rendelőben, hiszen ez az egész nagyon tetszett. Maga a rendelő hangulata, az állatorvosok, az alvó páciensek, a gazdák történetei, a kiegyensúlyozott kutyák és cicák, akik nem féltek, mert tudják, hogy a Fehérvári Állatorvosnál nem lesz bajuk, sőt még a sok szőr, pisi és vér is kibírható volt.

Amikor 8 után kiléptünk a rendelőből, és még visszanéztem, rájöttem, hogy ennek a napnak köszönhetően már senki nem verheti ki a fejemből: én igenis állatorvos leszek! 🙂

 

Ha szeretnéd, hogy a kidsnews.hu, a kedvenc weblapod legyen az év ifjúsági honlapja 2018-ban.

Szavazz ránk!

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

 

 

2017 Kidsnews | All rights reserved