Istenes Bence – „Türelmesnek, szorgalmasnak és alázatosnak kell lenni.”


Orbók Réka (19éves) - 3 hónapja

Istenes Bencét talán senkinek nem kell bemutatnom, hisz az elmúlt tíz évben egyre népszerűbb lett mint műsorvezető és többek között az X-Faktor házigazdájának a szerepében is láthattuk. A karrierépítés mellett Csobot Adél énekesnőnek köszönhetően két gyönyörű gyermek édesapja is, látszólag tökéletesen fenntartva az egyensúlyt a munka és a család között. A német X-Faktor előtt még elkaptuk egy gyors interjúra, hogy a gyermekei neveléséről és az értékrendjéről faggassuk.

Kidsnews Réka: Hogyan jutottál el oda, hogy a médiában az ország arca vagy?

Bence: Úgy éreztem, hogy nekem való ez a szakma, kint Németországban megszerettem a tévézést, visszaköltöztem és jelentkeztem egy castingra ahol engem választottak ki egy két hónapos procedúra után.

Szerencsém is volt, meg oda is tettem magam. Szorgalmas voltam és alázatos, lehet ezt mások is látták rajtam. Észrevették bennem a lehetőséget, a fantáziát és engem találtak végül a legmegfelelőbbnek a feladatra. Igazából kezdőként csak magamra számíthattam, mindig próbáltam 100%-ot nyújtani. Nekem mindig a munka volt az első, nem linkeskedtem el semmit, ha a munkahelyi kötelességeimről volt szó, ez nagyon fontos. Vagyis kitartó munkával szépen lassan építgettem magam és az életutam. Mindig voltak céljaim, terveim, álmaim, kreatívkodtam, hogy kitűnjek a tömegből. Sőt, voltaképpen a mai napig ezt csinálom. A német X-Faktor is ilyen. Szerettem volna valami újat kitalálni és addig mentem amíg el nem értem.

Mit mondanál azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a média világa és akár műsorvezetőként, statisztaként, bemondóként szeretnének elhelyezkedni?

Csak akkor kezdjék el, ha úgy érzik ügyesek. Fontos, hogy figyeljünk a visszajelzésekre, és itt nem csak a szakma elismert karaktereire gondolok, hanem már a családunk, barátaink véleményére is. Érezni kell, hogy mire vagyunk hivatottak. Ha valaki jobban süt kenyeret, mint beszél, akkor nyitni kell egy nagyon menő pékséget, ami elterjedhet az egész országban, utána ki lehet vinni külföldre. Abból is lehet nagy dolgot csinálni.

A média világa borzasztóan nehéz. Egy lelketlen, nagyon kemény világ. Nincs szabad nap, nincs hétvége, nincs ünnepnap. Ha úgy van dolgozol karácsonykor, szilveszterkor. Van, hogy elmész ötven napra a családodtól, mint mikor én Survivor-t forgatok. Van olyan is, hogy hajnaltól hajnalig forgatsz és a tizennyolcadik óra után is úgy kell a kamera elé állni, hogy mosolyogsz, vidám vagy és bírod a sarat.

A nézőt nem érdekli, hogy veled mi van, hogy fáradt vagy, nem alszik a gyereked, meghalt valakid. Jól át kell gondolni, hogy bele vág e az ember, ez egy nagyon nehéz világ. Nem jön könnyen az igazi siker. A mai világban könnyű szert tenni tizenöt perc hírnévre, de ezt meg is kell tartani.

Ahogy az sem mindegy, hogy azért vagy híres, mert böfögsz, mutogatod magad, vagy azért mert valamilyen értéket teszel le az asztalra. Szóval én abszolút nem bátorítok senkit sem, hogy ezt a pályát válassza. Szerintem a legfontosabb az az, hogy tudd mihez értesz, mert csak akkor leszel boldog.

Annak semmi értelme nincsen, hogy valami középszintű valamit csinálj, csak azért mert a médiában vagy. Nem lesz azonnal menő autód és ruháid. Nagyon sok év eltelik addig, mire eléred azt amit igazán szeretnél, mire lesz például annyi pénzed, hogy legyen egy jó autód. Ez nem úgy működik, mint ahogy az emberek gondolják. Mondjuk látják a tévében milyen jó minőségű és divatos ruhám van, de el kell, hogy áruljam: ezeket adás után elviszik – amiket viselek nem a saját ruháim.

Az emberek egy fals képet kapnak a média világáról, egyáltalán nem olyan szép mint amilyennek tűnik. És ez egy nagyon lelketlen világ. Senki nem figyel a te érzéseidre. Mindenki csak a sikert akarja és ha nem vagy sikeres, akkor eldobnak, mint egy darab papírzsebkendőt.

A mai világba nagy felelősség gyereket vállalni, hisz nem tudjuk mit hoz a jövő, de elég rosszak a kilátások ha a globális felmelegedésre, elnépesedésre vagy a nyugdíjrendszerre gondolunk. A te fejedben mi zajlott mikor a gyerekvállalás mellett döntöttetek?

Istenes Bence: Ilyenen nem gondolkoztunk. Szerintem az ember nem kell gondolkodjon, hogy mi lesz öt-tíz év múlva, mert amikor ott van a gyerek – ezt most már utólag tudom – úgyis minden megváltozik, úgyis mindent meg fogsz tenni, hogy neki jó legyen. Van olyan haverom, aki azt mondta, hogy ő még nem akar gyereket, mert még nem áll úgy anyagilag, ahogy elképzelte. Mondtuk neki, hogy ez nem ezen múlik. Ha lesz gyereked, akkor majd megoldod, mert amíg nincs, addig úgysem fogod megoldani. Eltelhet sok-sok év úgy, hogy ugyanannyi a fizetésed, akkor nem lesz gyereked? Old meg, csoportosítsd át a pénzt. A legnagyobb kincs, ha van egy gyereked. Nekem ugye kettő is megadatott és pont általuk gondolom azt, hogy a legfontosabb a nagy család megteremtése. Ez adja a legnagyobb boldogságot. Majd jönnek a gyerekek, a gyerekek gyerekei és egy nagy kertben játszunk mindannyian, együtt élünk és eszünk. Szóval ez okoz igazán örömet. Az ember a gyerekéért úgyis mindent meg fog tenni.

Manapság a családalapítás kitolódott és tendál a negyven éves kor felé. Nektek milyen volt így, hogy fiatalon harmincas éveid elején vállaltatok gyereket? Nem volt nektek ez furcsa, milyen visszajelzéseket kaptatok? A baráti körötökben – gondolom a legtöbb helyen – megy még a csajozás.

I Én mindig is úgy terveztem, hogy harminc évesen lesz gyerekem. Nyilván ez a Jóisten kezében van, de én mindig így szerettem volna. Furcsa módon, mióta nekünk gyerekünk van a környezetünkben mindenkinek lett gyereke, az összes barátunknak, nagyon sokan dolgoznak is már rajta. És tudom, hogy többeknek mi adtunk erőt, és nem csak a közvetlen környezetünkben, mivel a kirakatban dolgozunk.

Felnéznek ránk azért, mert gyerek mellett tudjuk élni az életünket, karriert építünk és még dolgozunk is stb. Én örülök, hogy fiatalon éljük meg ezeket a dolgokat, mert látok embereket, akik idősebben vállaltak gyereket és teljesen máshogy állnak a kérdéshez. Persze mindig csodás dolog a gyermekáldás, de én örülök, hogy fiatal vagyok és tudok a gyerekemmel focizni, biciklizni tudok vele mindent csinálni. Szerintem nincs akkora különbség köztünk időben, hogy ne értsem meg a generációját.

Milyen felelősségre nevelitek a gyerekeiteket? Mikor gondoljátok, hogy eljött az idő egy okostelefonhoz, tablethez?

I.B.: Nyolc évvel ezelőtt, mikor az öcsém telefont kapott, akkor az ment, hogy „Hogy lehet telefont adni egy ilyen fiatal gyereknek?” De manapság miért ne adjuk oda? Nem úgy értem, hogy kapjon egyet, hanem miért ne nézzen rajta mesét? Ők már YouTube-ról tanulnak meg olyan dolgokat, amiket régebben az utcáról. Ezeket a modern kütyüket miért ne használják a gyerekek? Mi is használjuk őket. Rengeteg előnye van. Nem tudom mikor kap majd először telefont, de egyelőre úgy gondolom akkor, mikor majd kelleni fog, hogy fel tudjon minket hívni. Nem is értem, hogy régen hogyan bírták azt a szülők, amikor a gyerek elment reggel otthonról és este hazaért. Azt sem tudták mi van vele. Én elmentem táborba és csak egyszer hívtam fel anyukám úgy, hogy egy hétig nem voltam otthon. Szóval, ha a mai világban van telefon, akkor miért ne legyen nála? De nyilván korlátozzuk.

A mai világra eléggé jellemző a túltaníttatás. Tehát már az óvodásokat is előkészítőbe járatják. Nagyon sok terhet raknak a gyerekre. Emellett pedig ott az élet iskolája, ahol saját maga tapasztalja és tanulja meg, hogy mit hogy kell. Te mit gondolsz melyik a fontosabb? Mi segített inkább számodra és hogy képzeled el ezt majd a gyerekednek?

Huh. Őszintén szólva még nem gondolkodtam ilyen mélységben a taníttatásukról, főleg nem az iskola előkészítő fontosságáról, vagy lényegtelenségéről. Azt gondolom, a gyerek mindent meg tud tanulni, ha a szülei otthon eleget foglalkoznak vele. A gyerekem most kettő és fél éves és olyan dolgokról beszél… Én alapvetően abban hiszek, hogy az életből és tőlünk tanul majd, illetve a saját bőrén tapasztal meg majd mindent. Nem hiszek az előkészítőkben.

És mit gondolsz mi a fontosabb az oktatás, vagy az élet iskolája?

I.B.: Nem állítom, hogy az én véleményem a jó és a másik a rossz, de én sokkal jobban hiszek abban, aki egyszerűen tehetséges. Nem mindig hiszek az iskolában, a papírban. Azért mert valakinek van nyelvvizsgája, nem jelenti azt, hogy tud is beszélni az adott nyelven. A gyakorlatban hiszek minden területen. Vegyünk egy szakmabelit, aki megtanít például jól vágni téged munka közben – ez szerintem mindennél többet jelent –, ugyanakkor az iskolában is meg lehet tanulni persze, nem azt mondom, hogy nem, de teljesen más. És persze jó, hogy van egy diplomád. Én is megcsináltam – bár nagyon nehezen – viszont úgy gondolom, hogy nem is tanultam meg ott semmit a szakmáról. De ez az oktatási rendszer egy nagyon elavult dolog.

Egyre többet foglalkozom ezzel a témával és már réges-régen meg kellett volna újítani. Tehát az, hogy megtartjuk azokat a rendszereket, amelyekkel száz éve tanultak nagyapáink nem azonosul a fejlődés léptékével. Ez borzasztóan rossz. Teljesen felesleges a 80%-a, mert nem fogod használni az életben, soha. Miért nem olyat tanítanak meg a gyerekeknek, amik hasznosak lesznek a számukra, miért nincsenek új dolgok? A gyerekeket arra kéne tanítani, hogy a migráns helyzetet helyesen átlássák, hogy ne legyen népbutítás. Reálisan lássák, hogy miről szól a világ, keverednek a népek. Sokkal több gyakorlat, kevesebb elmélet. Mutassák meg nekik, hogy mit hogy kell. Akár az iskolában, tehát nem ellene vagyok. De meg kell mutatni nekik az állatokat, a növényeket. És én ebben a gyakorlatiasságban hiszek.

Ugyan – így a médiára visszavezetve –, élesben oda kell menni és szorgalmasan odaállni egy ember mellé/mögé akiben bízol/hiszel, aki megtanítja neked ezeket a dolgokat. Nem kell először műsort vezetni, először kávét kell főzni. Én még végig mentem ezen a ranglétrán. Ma már mindenkinek az első kérdése az: „Mennyi a pénz és mikor kerülök képernyőre?”, de ez nem így működik. Szépen lassan tanulsz meg mindent. Türelmesnek, szorgalmasnak és alázatosnak kell lenni.

„Türelem, szorgalom és alázatosság.” – A sikert titkai.

 

Ha szeretnéd, hogy a kidsnews.hu, a kedvenc weblapod legyen az év ifjúsági honlapja 2018-ban.

Szavazz ránk!

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

Kép:

Bence Barsony

Istenes Bence FB

2017 Kidsnews | All rights reserved