Miért vágyik titokban a legtöbb tinédzser a celebvilágba?!


Miss Úszósapka (15éves) - 7 hónapja

A celebek, valóságshowk és youberek, nem feltétlenül tehetségnek köszönhető közismert személyek világában nehéz eldönteni, hogy mi a helyes és helytelen, mi példaértékű és követendő magatartás a fiatalok számára.

Miért akarunk híresek vagy ismertek lenni? Miért gondoljuk azt, hogy az ismertség egyenlő a boldog élettel? Te szeretnéd magadat visszanézni a tévében? Szerinted menő, ha a te arcod szerepel a budapesti óriásplakátokon? Csupa pozitív dolog jár az ismertséggel? Jó lenne VIP partikra járni a magyar James Bondokkal? Meg egyáltalán: szeretnél jóban lenni a neves magyar emberekkel? Kíváncsi vagy milyen az, ha a koncerteden az első sorban bugyidobálásig fokozódik a hangulat? Ezek a kérdések valamelyike minden tinédzserben felmerül, még ha leplezni is próbálja.

Valamiért minket, fiatalokat vonz az ismertség, a rajongók, a sok Insta-követő, a tévés interjúk – de összefoglaló magyarázatot nem szoktunk mellé adni. Vannak, akik mindent túlpörögnek, állandóan a történések közepébe vágynak, egyszerűen a vérükben van a szereplés, náluk adott a magyarázat: ők így érzik magukat komfortosan, nekik ettől izgalmas az életük. És persze van a másik véglet, a csendes, melankolikus, visszahúzódó réteg, nekik lehet, hogy alig fordulnak meg ilyesfajta gondolatok a fejükben. Őket egyszerűen nem spilázza fel ez az ismertség. Mindenkinek van mindkét típusú emberből ismerőse, ezek az alakok egyáltalán nem ritkák. Viszont mi van az átlagnak nevezett többi kb. 60-70%-kal, akik sem nem visszahúzódók, se nem magamutogatók? Ők miért játszanak el mégis olykor az ismertség gondolatával?

Őszinte leszek: fogalmam sincs. Nem vagyok pszichológus, sem pedig pedagógus, hogy az ilyen kérdésekre válaszul tényeket, felméréseket és hosszadalmasan kifejtett teszteredményeket sorakoztassak fel. Én is csak egy vagyok azok közül, akikről a cikk szól. Épp ezért nekem van egyfajta válaszom, ami nem más, mint az érvényesülés és a világban való helyünk keresése körül forog.

Mi hatodik-hetedik osztályos korunkban úgy érezzük, a talaj kicsúszott alólunk (nem abban az értelemben, ahogyan a felnőttek használják, amikor nem tudják utolérni saját magukat), egyszerre minden új értelmet nyer, minden eddig ismert tény megkérdőjelezésre kerül, hirtelen más lesz a testünk, másképp kezdünk gondolkodni a világról, magunkról, a minket körülvevő egyszerű, és megszokott dolgokról. A szüleink rémálmai leszünk a rengeteg kérdéssel, a hülye új szokásainkkal, és minden olyan tulajdonságunkkal, amit ez az időszak ad nekünk. S míg kívülről úgy tűnhet, eljött a felnőttek esküdt ellensége, a “lázadó kamaszkor”, belülről ez egy átalakulás, egy hatalmas űr, amit meg kell töltenünk. És ilyenkor a mi törekvésünk, hogy megtaláljuk magunkat, hogy kitapasztaljuk, hol van a helyünk, hogy magunknak állíthassunk össze egy olyan világot, ami csak a miénk, amihez nem a szüleink hordták a téglákat, és ahol nem a nagyi porcelángyűjteménye díszíti a komódot.

Ebben a kalandos keresésben olykor elveszünk. Valami nem stimmel, van, hogy feladjuk és van, hogy rohamosan fejlődünk és ez az egész folyamat nagyon felgyorsul. És amikor elveszünk, valami támaszt keresünk, amibe kapaszkodva kicsit pihenhetünk végre, akkor kell nekünk az elismerés. Elismerés a saját korosztályunktól (ez gyakran a legfontosabb), a szüleiktől, vagy bárkiről, aki épp az életünk része. Mielőtt ezt úgy ahogy van átvezetném konkrétan a 15 perc hírnévre, vagy csak úgy általában az ismertség iránti vágyra, előbb egy nagyon fontos dolgot meg kell említeni: a social médiát, a modern magazinokat, a televíziót, és az internet minden olyan zugát, ahol itt, Magyarországon élő híres színészekkel, YouTuberekkel, zenészekkel stb találkozunk nap mint nap.

A helyzet az, hogy a médiában szereplő “tökéletes” emberek romboló hatással vannak ránk. Hamis képet nyújtanak, olyan ideákat táplálnak belénk, amik elérhetetlenek, hiszen nem léteznek. És itt jön az összeköttetés. Amíg a mi szüleink a napilapból, a színpadról, a tárgyalóteremből vagy a sarki boltból ismertek híres embereket a maguk valójában, minket elvakít a technika segítségével létrejött millió tökéletesnek tűnő élet, millió tökéletesnek tűnő szereplővel. Mert mindenki törekszik valamiféle jó felé (azt nem merem állítani, hogy mindenki törekszik a tökéletesség felé, mert sajnos a társadalom igen igénytelen korszakát éli napjainkban), főleg tizenéves kora körül, és ha találkozik ezzel a jól felépített, valóságnak tűnő makulátlan világgal, amit láthatóan a celebek élnek, akkor bizony felmerül benne a kérdés: ez a boldog élet titka? Nekem is ilyennek kell lennem ahhoz, hogy jól érezzem magamat?

A mi felismerőrendszerünk tapasztalatok híján a legtöbb ilyet átengedi, ebből kifolyólag gondoljuk tökéletesnek azt, ami hibátlanul van tálalva.

Sajnos a magyar celebvilág tele van igénytelen sztárokkal, akik az előbb említett módon manipulálnak minket, elképesztő hitelesen tudják a legbutább emberek is állítani, hogy példamutató, okos emberek. Módfelett figyelmesnek kell lenned, hogy ezeknek ne dőlj be, és ne keverd össze a valóban boldog és értékes emberekkel, akik nem azzal vannak elfoglalva, hogy úgy tegyenek “mintha”, akik nem azért híresek mert musical.ly-n zenére tátognak, vagy mert tabletet paníroznak, hanem azért, mert valami értékes dologgal foglalkoznak.

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved