Képes lesz a 2000-es évek egyik legendás zenekara visszakerülni az élvonalba?


Solymosi Máté (16éves) - 1 hónapja

Pár rossz évet tud maga mögött a korábban legendás Muse; legutóbbi albumaikról mind a rajongók mind a kritikusok igen negatív véleményt fogalmaztak meg, így sok múlik a Simulation Theory-n. Képes lesz a 2000-es évek egyik legendás zenekara visszakerülni korábbi helyére, vagy véglegesen elássák magukat a lyukba, amit az elmúlt néhány albumnál megalapoztak?

Összességében jó híreim vannak mind a bandának, mind a lehetséges hallgatóknak, ugyanis az idei lemez remekre sikerült, mindez pedig már az albumnyitó Algorithm első perceiből kiderül. Az instrumentális vonulatok meggyőzhetnek bárkit arról, hogy az új koncepció igenis működőképes.

Az album behozza a mindeddig egészen undergroundnak számító synthwave-et a mainstreambe, és olyan pop/rock számokat tesz le az asztalra, amikkel lemossa a héten legnagyobb kihívóját, az Imagine Dragons Origins című lemezét.

A Pressure harapós riffjei, a The Dark Side opresszív hangulata, a Propaganda és a Break it to me meglepő refrén-verze párosításai mind nagyon erősen hoznak egy olyan világot, amit a lemez promóciója kemény munkával próbált mindeddig is megalkotni.

Ez a teljes fordulat a synthwave felé még a leggyengébb számoknak is elképesztően jót tett; az egyébként szokatlanul sztenderd popként működő Something Human instrumentációja kombinálva a játékos szöveggel és szabados vokálokkal valahogy képes velem elhitetni, hogy amit hallok, az nem unalmas. Hasonlóképpen segít az album második felének dandárján ez a fajta 80-as évekre való visszatekintgetés. A Get Up And Fight és a Dig Down szintén ezeknek a vonulatoknak a segítségével válnak valamivel többé, mint amik egyébként lennének (bár a Get Up And Fight még így is igencsak ramaty sajnos).

Ez a fajta mélyrepülés az album második felén véget ér a záróakkorddal, amely nem más, mint a The Void című szintetizátorcentrikus szám, ami ismét eléri az első négy-öt track által biztosított potenciált. Érzelmes, megkapó, és nem sablonos (ami eredmény a Get Up And Fight és a Thought Contagion után).

Az album a mélypontok ellenére képes valami különleges egészet alkotni, mégha maradandót nem is feltétlenül. Nem éri el a zsáner igazi nagyjait (ilyen mondjuk Kavinsky Outrunja), de jó helyre kalauzolja a bandát.

A The Void jutalmazó négy perce után valójában közel sincs vége az albumélménynek azonban: A lemezre felpakoltak még tíz bónuszszámot is, amelyek említésre méltóra sikeredtek, bár nem feltétlenül jóra. A Something Human akusztikus verziója kiszív belőle minden vonzerőt, a szintik kavalkádjában játékos szövegek akusztikus gitárra felénekelve simán csak kínosak, a Propaganda-é hasonló helyzetet idéz elő (minden határozottságát elveszti a refrén), míg a Break It To Me remixe semmit sem ad hozzá a számhoz. Az alternatív valóság verziók azonban igencsak érdekesek, kissé megvariálják a status quo-t (ide értem a Pressure UCLA menetelő zenekarral készült fergetegesen szórakoztató átdolgozását is). A Dig Down Akusztikusa kellemes, de létezését kissé feleslegesnek érzem, nem változik eleget a szám hangulata ahhoz, hogy teljesen jogos legyen, itt azonban elérkezünk a The Void acoustic-hoz. Ezért az egy számért már megérte az egész bónuszbagázst bevonni. Az eredetileg anthemikus számból olyan felemelő balladát képesek varázsolni csupán egy zongorával, hogy megfagy a levegő. Meglepően jó kis átdolgozás.

Szóval itt tartunk. Egy valamivel jobb mint középszerű album, egy nemigazán kompetitív zsánerben. Aki vágyik az ilyen hangulatú zenére, vagy egy kis igényes popra az nyugodtan adjon neki egy esélyt, fog olyat találni rajta, ami elszórakoztatja. Aki kiemelkedőt akar hallani, az nyugodtan kihagyhatja ezt most. Úgyis nemrég jött ki a Daughters You Won’t Get What You Want című műve, rá lehet inkább arra kattani, vagy hogyha valami zsánerében közelebbit kéne javasoljak, akkor a Twenty One Pilots Trench-e remek választás lehet. Mind a kettő köröket ver az új Muse-ra, pedig mondom, ez sem lett ám olyan rossz.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved