A sör és a kolbász hazája – Bajorországban jártam


Tigirl (13éves) - 3 hete

A nyáron családi nyaralás keretében lehetőségem nyílt a germán hon megismerésére, ami annyira megtetszett, hogy egy cikksorozatban mutatom be a Németországban töltött két hét eseményeit. A vakációnk során nomád életmódot folytattunk, amelynek első állomása volt Bajorország, azon belül is Regensburg. Ezen városkában szálltunk meg egy hétig, és innen mentünk kirándulni néhány távolabbi helyre, mint például Passau, Nürnberg, Bamberg, a regensburgi Wallhalla, vagy az Altmühl-völgy.

Egyre többet lehet hallani Bajoroszágról: nem olyan rég volt a világhírű Oktoberfest, újabban pedig űrprogramot is indít a tartomány. Politikájáról itthon is sokat hallani, hiszen mindig van valami érdekes történés, mint például a CSU (bajor Keresztényszociális Unió) körüli viták és a választások.

Eme cikkben az általános tapasztalataimat, élményeimet szeretném Veletek megosztani.

Először is le kell szögezni, hogy aki nem szereti a kolbászt, vagy a sört, annak ez nem túl ideális célpont. Ugyanis ezek az étkek tradicionálisak úgy, mint nálunk a pörkölt meg a Tokaji aszú. Viszont aki rajongója a fenti fogásoknak, az mindenképp látogassa meg egyszer a térséget, már csak azért is, hogy teletömje a pocakját mindenféle ízletes kolbászkával és leöblítse egy kis barna sörrel, miközben perecet rágcsál. Mi a hat nap alatt kb. nyolcszor ettünk kolbászt, de egyiket sem  . Vegyük például a regensburgit, amelyet véletlenül a város legrégebbi kolbászozójában sikerült megkóstolnunk a Duna partján. Már az utcáról éreztük a füstös-fűszeres illatokat, és mivel éhesek voltunk, beültünk az aprócska vendéglőbe. Kértünk egy óriási tál wurstot (wurst=kolbász németül), mellé pedig német savanyúkáposztát ettünk.

Egyébként tudtad, hogy a kolbász az emberiség történetének egyik legrégebbi étele? Mezopotámiában már az időszámításunk előtti harmadik évezredben készítettek kolbászt, szóval ­– a közhiedelemmel ellentétben – nem gyulaiként látta meg a napvilágot az 1800-as években. 🙂

Ha már az étkezésnél tartunk elárulom, hogy a laktózra vagy tejfehérjére érzékenyek is éhen halnak, mert Bajorországban mindent vajjal csinálnak, és még a boltokban is csak nagyon korlátozottan lehet kapni laktózmentes terméket (anyukám laktózérzékeny, úgyhogy tapasztalatból beszélek), ellenben rengeteg tejpótló “lötty” van.

A kiszolgálással egyébként elégedettek voltunk mindenhol, mert a németek kedvesek a turistákkal, más népekkel. Egy bökkenő volt az egészben: senki nem tudott angolul. Például Passauban egy tipikus német csárdába ültünk be vacsorázni, és mivel a családból csak apukám tud kicsikét németül, nehezen rendeltünk ételt. Csak az volt a szerencsénk, hogy az egyik pincér magyar volt, így aznap sem maradtunk éhen.

Ami engem nagyon meglepett, hogy a tradicionálisan mulatozó népség egyáltalán nem maradt meg, hiszen Regensburgban is este 8-9 óra felé minden zárva volt. Nos, én nem vagyok nagy bulikirálynő, de a mediterrán országokra jellemző folytonos partik és jókedv nekem kicsit hiányzott az estékből. Azonban napközben csupa mosolygós, vidám emberrel találkoztunk, úgyhogy itt sem mondhatjuk, hogy mogorvák a lakók (ellentétben sok magyarországi várossal), sőt. Nagyon sokszor jött szembe velünk bőrnadrágos-hózentrógeres-stüszi kalapos férfi, karöltve egy ún. Dirndli-t viselő nővel, annak ellenére, hogy nem volt semmilyen ünnep. És ami a legjobban tetszett az egészben az az, hogy senki nem bámulta meg őket ezért, és senki nem súgott össze a hátuk mögött. Nekem ez nagyon hiányzik Magyarországról; meg persze az is muris lenne, ha néha felszállna egy matyó népviseletbe öltözött pár a 4-es 6-os villamosra.

 

Van még egy számomra alapvető dolog, ami különbözik a két országban: Németországban legális cigit árulni minden boltban. Az első ami eszünkbe jut, hogy ez eléggé fura, és akkor ott biztos mindenki dohányzik. Hát igen, elég sokan cigarettáznak, de nem többen, mint itthon. Ezen kívül ha valahova ki van írva, hogy nem szabad, oda nem is mennek füstölni. Ami pedig nagyon tetszett a rendszerben, hogy ugyan lehet bárhol árusítani, de nem bárkinek. Mert hogy aki elmúlt 18 éves, az kérelmezhet egy kártyát, amivel tudja igazolni magát cigaretta vásárláskor, hogy ő ezt teljesen legálisan teszi. A cigi-automaták(?!) is először ezt a kártyát kérik, és csak utána lehet kiválasztani a kívánt fajtát, majd fizetni. Azért ez szerintem jól jönne néha  hazánkban is…

A bajor látkép mindenütt gyönyörű, legyen szó városokról (Bamberg a kedvencem), kilátókról (Wald-wipfenn-wegről még írok részletesebben), természetvédelmi területekről (az Altmühl csodás volt), vagy akár autópályákról. A németek nagyon igényesek bizonyos szempontból, nem engedik meg maguknak  a szemetelést (bár vannak kivételek, pl. bizonyos részei Nürnbergnek…) és a szántóföldjeiket, gazdaságaikat ugyanúgy rendben tartják, mint a köz WC-ket. Ha már említettem az agrár életmódot: ahogy kocsikáztunk az úticéljainkhoz, gyönyörű, gondosan ápolt földeket, kicsiny farmokat láttunk az autópályáról. Ami különleges volt ezekben a gazdasági épületekben, az az volt, hogy mindegyik fel volt szerelve napkollektorral, illetve volt, hogy egy óriási napelem-mezőt találtunk. Egyszóval mindenhol -– hangsúlyozom – mindenhol hasznosítják a napenergiát. Ez lehet, hogy nem lenne utolsó a mi síkságainkon sem…

Szóba került az autópálya is. Ez egy érdekes műfaj, ugyanis Németországban nincs különösebb sebességkorlátozás ezeken az utakon, így hozzá kell szokni, hogy rendszeresen húznak el mellettünk 200 km/h-val a járművek. Pontosan azért, hogy ezt lehetségessé tegyék, rendesen karban kell tartani az aszfaltot (üzenem az országnak). És valamiért ez ott működik: igényesen megcsinálják az utakat, cserébe nincs annyi baleset nagyobb sebesség esetén sem.

Nos, az általános “bölcsességeimből” ennyi volt. Következő cikkemben konkrét programot fogok bemutatni, mégpedig a Wallhallát, a Wald-wipfenn-weg-et, a Regensburgi BMW gyárat, illetve az Altmühl völgyében tett kenu-túrát.

 

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved