Az 1988. december 4-én a Lencsehegyi Szénbányában történt robbanás, a magyarországi szénbányászat egyik utolsó nagy balesete volt, amelyben 11 vájár halt meg.
A balesetet a teljesíthetetlen kitermelési terv, és az ahhoz kapcsolódó teljesítmény kényszer váltotta ki. Az 52-es számú csapat kamrafejrésében a vezető vájár és főaknász is úgy gondolta, hogy gyorsabban haladnak, ha a szénomlasztás miatt egy engedély nélküli úgynevezett provokációs robbantást hajtanak végre. A szándékosan előidézett detonációt egy hatalmas erejű, váratlan második követte, amely olyan nagy volt, hogy a bánya 800 méternyi távolságban lévő részein is a földre döntötte az ott dolgozókat.
Hogyan történhetett mindez?
Tudvalevő, hogy az éghető anyagok finom szemcseméretű porai, egy meghatározott mennyiség felett a levegőben lebegve robbanóképes keveréket alkotnak. A szénpornál ez az érték a 70 gramm/m3. Ugyanígy robbanóképes elegy jön létre a gabonák lisztporából, a fatelepek fűrészüzemeiben képződő porból is.
