A tinédzserek réme: a túlféltő szülő


Miss Úszósapka (15éves) - 7 hónapja

Nem engednek el a szüleid szilveszterkor a szomszédig sem? A karácsonyt a plusz fokok ellenére is három réteg pulcsiban kell végigülnöd, nehogy megfázz? Óvva vagy mindentől és mindenkitől, beleértve a természetes, nem negatív hatású dolgokat is? Nem csodálom, ha ilyen szülőktől kikészül az ember. Ezt hívja a szakirodalom helikopterszülőnek (már csak ha a szót nézed; olyan ez, mintha a szüleid állandóan a fejed felett köröznének egy helikopter módjára).

Régen a túlóvó szülőket sokkal kevesebb kellemetlen, nehéz helyzet jellemezte, mint amennyi egy mai helikopterszülőt. Pár évtizeddel ezelőtt a tinédzserkor végéhez közeledvén a felnőttek, a szülők hátrébb léptek a gyerektől, teret biztosítva nekik a saját élet elkezdéséhez és a saját tapasztaláshoz, mára viszont mintha egy kicsit átlendültek volna néhányan a ló másik oldalára. Persze, minden szülő szereti és védelmezi a gyerekét – ezek egyrészt ösztönösek, másrészt a környezetet ismerve, ránézve tudatosak is –, így van ez, mióta világ a világ. Ám a helikopterszülők ezt az óvást-védést túlzásba viszik, olyan tapasztalatoktól megfosztva ezzel a gyereket, amire neki nagyon nagy szüksége lenne.

Tulajdonképpen míg a szülő görcsösen megvédeni és könnyíteni próbálja a gyereke életét, éppen az ellenkezőjét éri el vele: a gyerek tapasztalatlan, naiv, instabil és könnyen támadható lesz. A vírusok ellen is meg kell tanulnia védekeznie a szervezetünknek, így fog csak tudni később életben maradni, így tudja majd kivédeni másodjára, harmadjára, sokadjára ugyanazt a betegséget, de ha valaki egy pajzsot húz köréd, ami minden betegségtől véd téged, a tested sosem fogja megtudni, hogy milyen az a „rossz” baktérium és mit kell vele tenni, hogy kikerüljön a szervezetedből. Ez a példa párhuzamos a helikopterszülők effektusával: megvédik a gyereket az esetleges rossz behatásokról, impulzusoktól, tapasztalatoktól, élményektől, de így ő nem fogja tudni a saját ritmusában megismerni ezeket és kifejleszteni ellenük a személyre szabott védekezést, hárítást. Márpedig eljön az idő, amikor nem lesz már ott a nap 24 órájában anya-apa, hogy hárítsa pajzsként a negatív dolgokat, és ha egy betalál, annak semmiképp nem lesz bájos végkimenetele.

Honnan ismerszik meg a mérgező szülő?

 

Tudat alatt szeretetnek és figyelemnek álcázza az érzelmi támadásokat. Azt hiszi a tetteivel jobbá teszi a gyerek életét, közben a gyereknek csak árt vele, de a szülői elnyomás miatt a gyerek ezt nem meri hangoztatni. Ezek a szülők gyakran veszik sértésnek a kedvesnek vélt/szánt tetteikre érkező visszautasítást.

A szülő megosztja, rákeni a felelősséget a gyerekre, elhitetve vele, hogy ő az oka a családon belüli problémáknak, aztán nem fogadja el a gyerek javaslatait a probléma megoldására.

Lehetetlen, teljesíthetetlen dolgokat vár el a szülő a gyerektől, nem dicséri meg, ha valami eredményért keményen megdolgozott, hanem felemlegeti a rossz teljesítményét, megvető megjegyzéseikkel tönkrevághatják a gyerekkorát, majd később a felnőttet is, mert abban a hitben nő fel a csemete, hogy soha nem fog tudni megfelelni a szüleinek.

Elvárja a szülő, hogy minden érzelmét és érzését megossza vele a gyerek. Hibáztatja őt, ha ennek az elvárásnak nem tesz eleget, majd figyelmen kívül hagyva a privátságát, továbbadja (gyakran gúnyosan) a hallottakat.

Kihasználja a szülő a gyerek alacsony önbizalmát, elhiteti vele, hogy egy semmirekellő kölök, esetleg olyan problémákkal manipulálja a naiv gyereket, amik valótlanok.

Önző szülők, akik a „cél szentesíti az eszközt” elv mentén tűzön-vízen át harcolnak azért, hogy a gyereküknek jó munkája, fényes karrierje legyen, simán felrúgva minden írott és íratlan szabályt, közben viszont saját jólétük lebeg a szemük előtt. Egy tipikus példa: a szülő addig támogatja csak a gyereket a karrierépítésben, amíg nemzetközi cégnél nem kap munkát, és „ott nem hagyja” a szülőt.

A szülő alábecsüli a gyerek képességeit, nem képes belátni, hogy egy gondolkodó lénnyel van dolga, így lenyomja a torkán a saját elképzeléseit, amiknek a megvalósításait kötelezővé teszi, ezzel a saját képére formálva őt.

A maguknak ellentmondó szülők, akik nem engedik, hogy a gyerek elköltözzön, ott hagyva őket egyedül, de közben állandóan emlékeztetik rá, hogy az ő házukban lakik, az ő vizüket fogyasztja az ő kenyerükkel.

Felesleges segítséget nyújtó szülők, akik ráerőltetnek olyan segítséget is a gyerekre, amire neki nincs szüksége, mert saját erőből is prímán ki tudja vitelezni, majd megsértődnek, ha ellenállásba ütköznek.

A privát szférát nem tisztelő szülők, akik rászállnak a gyerekükre, és kierőszakolják belőlük a magánéleti dolgaikat akaratuk ellenére.

 

Ezek nagyon beteg dolgok, és nem mellesleg ijesztőek is. Most mondom, ha az imént felsorolt dolgokból több esetben is a saját családi helyzetetekre ismertél, az egyáltalán nem a te hibád. Te szinte minden esetben az áldozat vagy, akinek az első feladata felismerni a helyzetet, és belátni, hogy azonnal változásra van szükség. A mérgező szülők nem egyenlőek a helikoptertszülőkkel, bár igaz rájuk a pontok legnagyobb része. És persze vannak fokozatai ezeknek, meg nyilván az összes személyfüggő, de ez semmiben nem könnyíti meg a te dolgodat.

Amit tenni tudsz ilyen esetekben, ha magadban tudatosítod a helyzetedet, a szülők helyzetét, és megpróbálod a lehető legnagyobb feltűnés nélkül kivonni magadat a forgalomból, hogy minél kevesebbet sérülj, hiszen álló embert nem lehet kergetni. Fontos, hogy közben se te, se a szülők ne feledjétek, hogy mindannyitoknak vannak jogaik, szükségleteik, amiknek minden esetben eleget kell tenni:

 

Élni saját otthonban, saját szabályokkal.

Kihúzni magatokat a rokonok közötti viták megoldásában.

Korlátozni a belépést a saját territóriumra.

Saját tapasztalatokat szerezni, nem feltétlenül törődni azzal, mikor a szülő azt mondja, ő jobban tudja.

Kezelni a saját forrásokat: a pénzt, az időt, az erőfeszítéseket.

Saját érdeklődési kört választani, a szülőkétől függetlenül.

Ezek mindenkire vonatkoznak, ne ess át a másik oldalra, ne vedd készpénznek a szülők segítségét. Legyél észnél, állj két lábon, legyél magabiztos, legyél tisztelettudó, és egyenes, mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is

2017 Kidsnews | All rights reserved