Nyírő Beáta-Interjú Phoebe Buffay magyarhangjával


Miss Úszósapka (15éves) - 10 hónapja

Nyírő Bea nevét legtöbben a Jóbarátokhoz, az Esmeraldához vagy a Csengetett, Mylord?-hoz kötik, ám mindazok mellett, hogy színész és szinkronszínész, darabokat is rendez, sőt, jelmezeket is tervez. Tulajdonképpen a Jóbarátok miatt kerestük meg, de ennyi tapasztalattal a háta mögött nagyon érdekes gondolatokat osztott meg velünk a színészet, az öregedés és maga az élet kapcsán.

Hogyan hatott rád a Jóbarátok?

Mi már főiskolai harmadikosként szinkronizáltunk, tehát én úgy kezdtem ezt is mint egy mindennapi munkát. Nem úgy működik, hogy elmondják előre miben szinkronizálsz, mit kell majd mondani, meg kik a karakterek, hanem felhívnak telefonon, és azt közlik veled, hogy van ettől-eddig egy munka, és megkérdezik elvállalod-e. Még annyit hozzá tettek, hogy egy jelenleg egy évados amerikai sorozatról lenne szó. Azt tudni kell, hogy nagyon hamar bejött a Jóbarátok Magyarországra, bőven azelőtt, mielőtt ilyen híres lett volna, úgyhogy mi az amerikai megjelenés után nem sokkal már szinkonizáltuk.

Úgy zajlott akkoriban még egy szinkorinzálás, hogy megnéztük az adott jelenetet egy nagy képernyőn, közben a kezünkbe fogtuk a magyar fordítást, majd rápróbáltuk. Tekercsenként legalább háromszor kellett felvenni a hangot, mert hülyére röhögtük magunkat. Eleinte mind a hatan egyszerre álltunk a mikrofonhoz, aztán ahogy teltek az évek, már csak azzal álltál mindig oda, akivel éppen a jelenetben szerepeltél.Én sokat voltam így Holl Nándorral (Joey) például, de mivel nekem nem volt, akivel a karakterem együtt lakik évadokon keresztül, vagy nagyon sokat van vele kettesben, ezért én mindenkivel egyaránt beszéltem.

Kérdésedre válaszolva; nagyon élveztük az egészet, az első évad alatt mindig azt mondtuk, ha valamit elbakiztunk is; “kit érdekel?!”, 15:10-kor adják a tévében, nem nézi a kutya se. Mi nem gondoltuk, hogy ez egy ilyen kúl sorozat lesz, a színészek akkor még egyáltalán nem voltak híresek, Jennifer Aniston neve akkor még nem mondott senkinek semmit, az egész csak a második-harmadik évadban vált keresetté. Ilyen nagy durranás csak az Izaura meg az Esmeralda volt – konkrétan kiürült a város, amikor a Jóbarátokat adták, mert mindenki azt nézte.

Mivel nagyon sokat szerepeltem előtte is, meg azóta is színpadon, ezért nekem ez a szinkron egy ajándék anyagilag, erkölcsileg és társadalmilag is. Ez a szinkronizálás nem olyan, mint a színészet, ide tényleg tehetség kell. Itt nincsen felkészülés, odamész, megnézed a karaktert, meghallgatod az instrukciókat és már csinálod is. És vagy megy, és akkor zseniális, vagy nem. Én ha meglátom a Lisa Kudrow-t, nekem már automatikusan jön a hang, gondolkodnom sem kell.

A “Smelly cat”-ben a Lisa Kudrow direkt énekel nagyon hamisan vagy ilyen az eredeti hangja? Neked mit mondtak ezzel kapcsolatban akkor?

Mindenki állandóan azt kéri tőlem, hogy énekeljem el a “Büdös macskát”. Lisa Kudrow direkt énekel így, nekem meg annyit mondtak, hogy ne legyek annyira eltúlzottan hamis, de ne is legyen nagyon tiszta és szép. Phoebe-hez hozzátartozik ez a hang, illik a vegetáriánus, hobó szőke típusához.

Volt abszolút kedvenc részed Phoebe-vel?

Nem volt. Minden kedves,vicces meg jó részre emlékszem, de be kell valljam, hogy én mindig a Joey dolgait szerettem a legjobban. Persze Phoebe részeit is bírtam, de Joey-n nevettem a legtöbbet, mert ő volt a legnagyobb marha. Azokat a részeket szerettem még nagyon felvenni, amikben Ursula, Phoebe ikertestvére is szerepelt. Őt is a Lisa Kudrow játszotta, és ugyanúgy én voltam a hangja, úgyhogy magammal kellett beszélnem azokban a jelenetekben. “Szia Ursula!” “Hello, Phoebe…”

A rendező nagyon jól osztotta ki a hangokat a szereplőkre, nagyon passzoltak a karakterekhez. Fontos szempont volt, hogy nagyjából mindenki egy idős legyen a színésszel, akit szinkronizál. Elképesztő, hogy ennek közel 25 éve, már Lisa Kudrow sem fiatal. Róla tudni kell, hogy nagyon magas intelligenciájú, ő a legokosabb a hat közül, írt forgatókönyveket – nem egyet, nem kettőt –, amikkel mindenféle díjakat nyert. Mindig ugyanazzal a stábbal, ugyanazokkal az emberekkel dolgozik, akikkel ezeket az forgatókönyveket filmre viszik. Minden története, amit színpadra vagy filmre írt nagyon abszurd, emiatt nagyon szeretem, szerintem fantasztikusak.

Színpadon felismerik a hangodat és kötik mondjuk Phoebe-hez?

Nem szokták, mert nem naivákat játszom. Karakterszínésznő vagyok, legfőképpen komika, nagyon sok vígjátékban szerepelek, de játszottam komoly drámában is. Nem szokták felismerni, mert színpadon olyannyira más vagyok, nem egy szőke típus, hanem kifejezetten egy sötétbarna. Mivel nagyon máshogy nézek ki, ezért általában egy színdarab ideje nem elég ahhoz, hogy összerakják a kettőt, de ha odajönnek a művészbejáróhoz egy színdarab után, akkor legtöbbször azért kérnek tőlem autogrammot meg fényképet, mert a kedvenc sorozatuk egyik hangja vagyok. Ez vidéken sokkal jellemzőbb, amikor nagy kamionokkal megyünk művelődési házakba játszani, mert ott kevesebb a színház, kevesebb a lehetőség ilyen színészekkel találkozni. Ők Phoebe hangjára kíváncsiak, ők a Phoebe hangjával akarnak találkozni, és egyáltalán nem zavarja őket, hogy nagyon máshogy nézünk ki, mert az internet segítségével ki lehet engem gyorsan keresni.

 

Apropó kinézet, ahogy látom, te egyáltalán nem az örök ifjúság után óhajtozók csoportját erősíted, ez honnan ered benned?

Abban, ahogy kinézek, rengeteg minden benne van: sok bánat, sok öröm, sok élmény, sok tapasztalat. Ha most elkezdeném műtetni magamat, akkor azokat tagadnám, amiket én megéltem, amik velem történtek, és én ezeket büszkén viselem, mert azt gondolom, hogy ezeknek a dolgoknak ezért kellett velem megtörténniük, hogy egy értékesebb ember legyek. Ez az egyik, a másik pedig, hogy nagy szerencsém van, hogy nem ráncosodom. Ez családi vonás, a 73 éves édesanyámnak sincsenek ráncai. Mivel karakterszínész vagyok, az a jó, ha minél több minden látszik az arcomon, mert annál több szerep jó rám.

Ha jönne nekem egy furcsa gondolat az örök fiatalság kapcsán, és úgy akarnék kinézni, akkor biztosan ugyanúgy veszítenék a természettel szemben, mint a kollégák, akik megcsináltatják az arcukat. Sajnos Amerikában ez egy trend lett, hogy vannak mámorítóan édes, kedves, tehetséges színésznők, akik valamitől bekattannak egy idő után és elkezdik magukat operáltatni, aztán pedig már nincs megállás. Nehéz dolog ez, persze, mert aki nem karakterszínész, hanem naiva – aki azokat a szép, fiatal lányokat játsza a színpadon – és jönnek az öregedésnek a jelei, akkor bajban van. Volt kolléganőm, akit próbáltam lebeszélni ilyen átalakításokról, de mindenki azt hiszi, hogy ez a megoldás, és valóban fiatalabbnak fognak majd tűnni. Pedig nem. Nem hiába van az a mondás, hogy “a szem a lélek tükre”, mert ha belenézel valaki szemébe, azonnal tudod, hogy hány éves valójában. Az ember lélekben legyen fiatal, ha fiatalnak akar tűnni.

Színész, rendező és jelmeztervező is vagy. Melyikben érzed magadat a legotthonosabban?

Az, hogy hol vagyok elememben, az mindig attól függ, hogy mit csinálok akkor éppen. A jelmeztervezést a rendezés szülte nálam. Amikor elkezdtem rendezni, azt vettem észre, hogy ahogy dolgozunk a darabon egy idő után megjelenik a szereplő jelmezben és díszletben. Be kell valljam, hogy ha valami unalmas darabban vagyok színpadon, és éppen nem kell beszélnem, csak ülök és hallgatom a többieket, olykor beugrik, hogy “úú, annak a szereplőnek inkább sárga szoknya kéne”, és elkalandozom, mert ugyan játszom, de délelőtt pedig benne vagyok egy másik darabban, amit próbálok. Egyébként pedig prózai szakon végeztem a Színművészetin, tehát én színész vagyok, így ha választanom kéne, az a legkedvesebb.

Fix társulatnál vagy most?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat mert mindig társulatnál voltam, most a Turay Idánál vagyok. Manapság már kevés színész van leszerződve egy társulathoz, inkább mindenki szabadúszó. Ebben az a nehézség, hogy mi színészek itt Budapesten darabra kapjuk a fizetésünket, tehát aki nem vidéken játszik, annak nincs fix fizetése, így aki nem dolgozik, az nem kap pénzt. Úgyhogy azokat a fiatalokat, akik szoktak tőlem tanácsot kérni, mert nagyon szeretnének színészek lenni, néha megpróbálom lebeszélni erről a pályáról, mert nagyon nehéz és kemény élet.

A Turay Idánál milyen a viszonyod a fiatalabb kollégáiddal?

Én rendkívül szeretem a fiatalokat, mert tőlük kapom azt a rengeteg inspirációt és visszajelzést, amiből tudom, hogy hol tartok a szakmámban. Emlékszem, hogy amikor én fiatal voltam, én is biztos voltam benne, hogy amit én csinálok az idősek munkájával szemben fiatalos, modern és friss, és akik ezzel nem értettek egyet, azokat mindig elkerültem. Na, én nem szeretnék ilyen lenni, akit mindig elkerülnek, akire már azt mondják a háta mögött, hogy “eljárt felette az idő, nem lehet már tőle újat tanulni”, szeretném, ha minél többet tanulhatnánk tőlem a fiatalok. És ez csak úgy lehetséges, ha meghallgatom az ő tanácsaikat is, elfogadom, ha valamit ők másképp gondolnak, és ha nem is tetszik nekem az, amit éppen javasolnak, nem utasítom el őket azonnal, hanem kipróbáljuk az ő verziójukat is, majd az enyémmel összevetve, a kettőből együtt csinálunk valami igazán jót. A fiatalok mindig tele vannak hévvel, pozitív értelemben indulattal, új ötletekkel, és ezeket kell bennük szeretni, figyelembe venni, elfogadni és támogatni, és nem letörni az ambícióikat.

Az mennyire igaz, hogy egy színésznek semmi ideje nincs a magánéletre?

Semennyire nem igaz. Ha megtalálod a te társadat, a te másik feledet akkor abban nem szabhat akadályt a színház, hiszen ez is egy munka. Színészként nagyon át kell szellemülnöd, nagyon ott kell lenned a színpadon és a próbákon, de ez ugyanígy működik egy agysebész vagy egy orvos esetében akiknél rettenetesen fontos ott lenniük abban a jelenben, mert életek múlnak rajtuk. Ha te igazán jó művész vagy és igazán szereted amit csinálsz akkor abban a 3 órában amikor a színpadon vagy, ki tudod kapcsolni a külvilágot, ezzel együtt a családot meg a magánéletet, úgy, hogy ezek nem sérülnek közben.

Vannak olyan színművészek, akik ha nagyon komoly szerepet játszanak este (mondjuk Hamletet) akkor egy két órával a többiek előtt odamennek, és készülgetnek lélekben, hangolódnak a darabra. De ennek az ellentéte is létezik, ismerek Kossuth-díjas színészt aki hatkor odamegy, és amíg a sminkjét meg a haját csinálja át tud alakulni a szereplőjévé. És ez semmivel nem lesz kevesebb, mint azé, aki már négykor ott volt.

Hogy állsz az ismertséggel?

Nem vagyunk jóban. Engem nem az érdekel, hogy mi folyik a sajtóban, sem az, hogy hányan meg kik írnak éppen rólam, hanem a színház. Én dolgozni szeretek a színházban és nem azért csinálom, hogy híres meg ismert legyek. Sokat vagyok a tévében, szinte minden nap lehet találkozni valahol a hangommal, de én ebből nem szeretnék előnyt kovácsolni. Jöjjön el színházba az ember, és nézze meg ahogy játszom. Azon keresztül kétszer annyira meg fog ismerni mint egy felületes cikken keresztül, amit valaki olyan írt rólam, aki egyáltalán nem Nyírő Beát, hanem csak a szerepeimet ismeri.

Mit kezdesz a rosszmájú megjegyzésekkel amik esetleg téged érintenek?

Nem adok okot arra, hogy rosszmájú megjegyzések érjenek engem, így nem kell velük foglalkozni. Semmit nem mondok a sajtónak a magánéletemről, mindig igyekszem a munkámról beszélni mindenkinek, mert az az, ami mindenkire tartozik. Nem ért engem soha vád, mert nem tartozom azok közé, akik kiteregetik a címlapra a magán dolgaikat. Ezeket az embereket jobban lehet piszkálni, mert már a csapból is ők folynak, viszont igazán értékes produktum – művészi, vagy akár kvalitás beli teljesítmény – nincs mögöttük. Őket hívják celebeknek.

Akik oda is tesznek valamit az asztalra, akik bármilyen módon valódi nívós munkát adnak ki a kezükből, azoknak van miről beszélniük, és nem kell a magánéletükkel pótolniuk ezt. Volt, aki azt mondta rólam, hogy nagyon utálja a hangomat, de azt kell hogy mondjam, hogy vele nagyon egyet tudok érteni. Én magam sem szeretem a hangomat, túl magas és olyan buta libás. Én mindig olyan hangot szerettem volna, mint a Béres Ilonának; gyönyörű, mély, bársonyos, igazán nőies és szép. Én egyet tudok érteni azzal, akinek nem tetszik.

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is

 



2017 Kidsnews | All rights reserved