Vállaljunk felelősséget!


Matuz Ágnes (16éves) - 3 hete

Kiskorunkban legtöbbünknek megtanítják, hogy bármi, amit teszünk következményeket von maga után. Az önállóság és a problémamegoldás – legtöbbünknél – már kamaszkorban elkezd fejlődni. De azt néha elfelejtik elmondani, hogy nem csak magadért kell cselekedned, a közösség problémái ugyan úgy a te gondjaid is. A társadalmi felelősségvállalás különböző szintjein és mértékben – önmagához képest – részt kell vennie mindenkinek.

Az utóbbi időben egyre csak nő a társadalmi problémák száma, így muszáj ezeknek a megoldásáról is beszélni. Ám mi történik, ha megoldás helyett csak várunk a megmentőre? Arra, hogy a sültgalamb belerepüljön majd a szánkba, vagy megunjuk a veszteglést, és végre teszünk is valamit?

Ha nem értitek, miről beszélek semmi gond, néhány példán keresztül igyekszem elmagyarázni. Az emberi természetnek alappillére a lustaság, ha valamit lehet, megpróbáljuk elsunnyogni. Nagyon, nagyon kevés a valóban önzetlen ember, így sajnos kénytelen leszek feltételezni, hogy te, aki ezt olvasod szintén hajlamos vagy a tétlenségre (reméljük, ez nem sokára megváltozik). Márpedig az egyéni viselkedésforma alapján mire következtethetünk, mi történik, ha egy csapat embernek kellene megoldania egy mindannyiunkra egyaránt vonatkozó feladatot?

A legkisebb egység, amiben ez megjelenhet nem más, mint a család. Gondoljunk csak bele, egyszer anyukád elmegy mondjuk vásárolni, és megkér mindenkit, hogy teregessetek ki. Ki lesz az első, aki elkezd teregetni, elkezd e egyáltalán bárki is, mert szerintem általában nem (bár lehet ez csak nálunk van így). Ha ez a szituáció mégsem ismerős számodra, úgy hasonlatom is igen sutának tűnhet, evezzünk hát érthetőbb, és konkrétabb vizekre.

Ugorjunk is egy nagyobb egység felé, talán egy kicsit hirtelen váltás lesz majd. Egy ország politikája, vezetése, működése  (jó esetben) nem egy ember vállán nyugszik. (Igen jól látjátok leírtam azt a szót, hogy politika. Remélem nem ijedtek meg tőle, meg lehet nyugodni, nem lesz gond, még nem dőlt össze a világ. Látjátok?) Szóval adott egy ország, ahol elméletben, ha mindenki becsületesen végzi a dolgát, akkor minden kiválóan fog működni. De néha (vagy inkább általában) nem jön össze a tökéletes belső egyensúly és demokrácia. Ilyenkor kinek a feladata, hogy rendbe jöjjön minden?

Most biztosan képviselők és miniszterek nevei cikáznak a fejetekben, de mi van, ha én azt mondom, mégsem?

Mi van, ha addig nem lesz változás, amíg a nép (vagyis te, én és mindenki más) feladata az, hogy előidézze a változást. Mert vezetőink miért is csinálnának bármit is másképpen, ha látszólag senkit nem zavar a jelenlegi helyzet, senki nem gyakorolja rájuk az elvárások nyomását. Mindenki azt gondolja, ahhoz, hogy változás történjen, ahhoz radikális dolognak kell történnie. Én mégis azt mondom elég, ha innentől kezdve őszintén, (de nem agresszívan!) elmondod a véleményed.

Ez lássuk be nem nagy tett, és nem is feltétlenül fárasztó. Viszont ehhez kell valami, amit nem tudok elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos. Ki kell alakítanod a saját véleményed, mégpedig nem felszínesen. Ez -számomra- azt jelenti, hogy az adott témában szétnézel, kutakodsz, nem csak egy oldal véleményét figyelembe véve megpróbálod megkeresni az „arany középutat” figyelembe véve a forráskritikát is. Ha pedig ez nem történt meg akkor nem szégyen azt mondani, hogy „nem tudok eleget a témáról, hogy véleményt alkossak”.

És még valami az egész politika ügy margójára. Talán azért fél mindenki ennyire beszélgetni róla, mert ahányszor szóba kerül, veszekedés lesz a vége. Véleményem szerint ez azért van, mert meg sem próbáljuk, megérteni és/vagy elfogadni a másik fél érveit, és gondolatait.

De talán a legfontosabb esemény, amelynek a következményeit sokan fel sem fogják, és még sincs elég hangsúly rajta a médiában, nem más, mint a globális felmelegedés, valamint a környezetszennyezés miatti tömeges faj kipusztulás.

Ezzel kapcsolatban az egész emberiség olyan felelőtlenül viselkedik, amit én meg sem értek. Mindenki hárítja a felelősséget, hogy a valódi cselekvésről már ne is beszéljünk. A kis emberektől, a szívószálaikkal valamint műanyag zacskóikkal, a nagy vállalatokig, a mérhetetlen szennyezésükkel, és pénzéhségükkel. Itt valójában az önzőség irányít mindenkit, a pénz hajtja a nagyvállalatokat és a kisebb embereket egyaránt, hiszen olcsóbb és egyszerűbb, környezetet szennyezni, mint környezetbarát megoldásokat választani.

Mivel mindenki így cselekszik a változás nem meglepő módon nem csak elmarad, de az eredeti probléma minden pillanatban súlyosbodik. Már így is fajok százai, ha nem ezrei tűntek el miattunk, és egy napon az emberek napja is leáldoz majd, ha így folytatjuk. Amíg ezt nem érti meg mindenki, és nem kezdünk el ténylegesen foglalkozni vele, addig veszélyesek vagyunk, mind magunkra, mind a Föld élőlényeire nézve.

 

Íme, ezeken a példákon keresztül próbáltam meg elmagyarázni, és ábrázolni emberiségünk egyik visszásságát, ami a felelősségvállalást, pontosabban annak hiányát.Mert könnyű másra fogni minden gondot és bajt, de ez soha nem vezet hosszú távú megoldásra. Akik pedig azt gondolják minek is törődnének vele, hiszen az ő életükben ezek a rendellenességek nem okoznak galibát, az sajnos nagyon téved.

Ideje felelősségteljes életet élni mindegy, hogy hány éves vagy: lehetsz 12, vagy akár 70, hagyd abba a bűnbak keresést. Megoldásokat találj, hiszen az is hasonló energiabefektetéseket igényel.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

 

2017 Kidsnews | All rights reserved