Ady 100 Ady Endre – A legszebb este


Csata Emma (14éves) - 3 hónapja

Ady Endréről – a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjéről már olvashattatok a kidsnews.hu oldalon, most A legszebb este című művét hoztam el nektek. A vers különlegessége abban rejlik, hogy egy képzeletbeli eseményt elevenít meg. Szinte látni magunk előtt, ahogy csak egy fal választja el a szerelmeseket: az idő. Áthidalhatatlan akadály, de olyan érzést kelt bennünk a mű, hogy a költő bármit meg tenne, hogy még egyszer kedvesével lehessen.

Gondoljatok csak bele mi lenne, ha egy pillanatra visszamehetnénk a múltba és megváltoztathatnánk valamit, ha csak egy kicsit ismét ott lehetnénk, és újra érezhetnénk azt, amit akkor. Esetleg másképp döntenénk, válaszolnák, valahogy tudatosabban cselekednénk. Tudnánk, hogy látjuk-e még a másikat, vagy, hogy lesz-e még alakalmunk elmondani neki azt, hogy szeretjük, vagy csak nem pazarolnánk az időt arra, hogy panaszkodjunk, hogy szomorúak legyünk mikor a másik ott van… még ott van. De nem lehet. Nem mehetünk vissza, csak bánkódhatunk és emészthetjük magunkat hisz’, ami megtörtént a fölött már nincs hatalmunk és nem változtathatunk rajta. Ady Endrében is hasonló gondolatok kavaroghattak, amikor A legszebb este című művét írta:

 

Be nagy Tél zuhant rám hítben, vágyban, célban,
Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van?
Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza,
Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza.

Vetkőzött a világ, didergően pőre:
Szerelmem, Te, Múltnak szerelmetes őre,
Akars-e szerelem után is szeretni

S egy-két, téli rózsát az arcomba vetni?

Végkoriak sorsán zöld-lángosan ég el
Atyafias testem a csillogó Éggel
S mégis fáj a Halál s aki föntvirasszon,
Kellene a múltam, kellene az Asszony.

Esküdözéseink már torkunkra fúltak:
Szereted szeretni a jelenő Múltat?
Akarnál még lenni, hogyha varázst oldok,
Régi, vágyó, tűrő, szegény, dacos boldog?

Be tudnék ölelni, tréfát is siratni,
Be tudnék véreddel véresen viradni,
Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy-e, látsz még
S akarod, hogy a Sors víg húnyósdit játszszék?

Gőggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,
Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél,
Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak
S adakozó számat ragadozó szádnak.

Mindent fölfrissitnék, mindent megajánlnék.
Havasan hullanék Reád az ajándék
És mindent megadva és mindent ellesve

Feledéssel búgna ránk a legszebb Este.z

A tél, mint szimbólum a múltban ragadtságot, a reménytelenséget jelenti. Jól érezhető hogy a költő szinte bármire hajlandó lenne, azonban a kétely szinte bujkál a sorok között és egy kicsit magával ragadja az embert. Mindenki érezheti, hogy a vers nem azért íródott, hogy szerelmét vissza nyerje, inkább egyfajta önvigasztalás és a múlt gyászolása, temetése. Mint a farsang, amivel a telet, a rosszidőt próbáljuk elűzni. De ehhez először szembe kell néznünk mind azzal, ami mögöttünk van, és meg kell tanulni a jövőbe tekinteni. Persze, miden múltban történt dolog mi vagyunk, a részünkké vált, de ha a jelenünkké válik nem hagy minket igazán élni és élvezni az életet.

Tehát a jelen, a pillanat megélése fontos és az is hogy olyanná tegyük, amire szívesen emlékszünk vissza, azonban egy kérdés foglalkoztat engemet:

„És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a múltban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?

Vajda János

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved