A Bosszúállók: Végjáték -Kritika


Solymosi Máté (17éves) - 3 hónapja

Hát itt vagyunk. Több mint tíz év telt el a Marvel univerzum kezdete óta, és több mint 20 film épülése, illetve egymásba csavarodása kerül (ideiglenes) lezárásra 2019-ben. A Bosszúállók: Végjáték – bár bizonyos mértékben valami új kezdeteként is szolgál – ténylegesen a vég, és ez minden aspektusából sugárzik. A Végtelen Háború testvére, s mégis olyan más: nézzük, képes-e Kevin Feige a Russo testvérek segítségével lehozni a végjátékot is.

A Marvel filmek külön-külön sohasem voltak rendkívülik. Mindegyikben akadt bőven pozitívum és ahogy teltek az évek egyre jobb minőségű alkotásokat kaptunk, de valódi erejük az mindig is összefonódásukban, intertextualitásukban rejlett, abban, hogy egy nagy egészt erősítettek mind. Ez eddig is remekül szuperált – a harmadik Amerika Kapitány filmet például ez tette sokkal grandiózusabbá, mint amúgy lett volna – azonban most először (úgy istenigazából a filmtörténelemben) kapunk egy húsz filmet követő végkifejletet, egy lezárást. Ritkán van ilyen a populáris filmeknél, de ez most egy történelmi pillanat, egy olyan láz megragadása, ami soha nem volt ezelőtt, és talán soha nem is lehet ezután.

A film történetéről bármit is mondani azon túl, hogy a hősök összeállnak, hogy tegyenek valamit a gonosz erői ellen badarság lenne. Se lényegtelen, se fontos dolgokat nem szeretnék lelőni senkinek, minden nagyobbat üt vakon. Ami lényeg, hogy a történet minden pontja szépen van megfogva. Van pár meglepetés (főleg úgy, hogy egy évnyi prekoncepcióval ülünk be legtöbben), de ami kiszámítható, az is ízlésesen és kézzelfoghatóan, jól van átadva. Azt, hogy egy tíz filmen keresztül épülő karakter jelleme hová fejlődik, nehéz meglepően tálalni szerény véleményem szerint (bár néhol még így is sikerül).

A technikai oldal (már megszokhattuk, igen, ismétlem magam egy kicsit) rendben van, minden szép és jó, néha kivétel ez alól az antropomorf lények animációja; mind Thanos, mind Hulk néha kicsit furcsán festenek. Nagy általánosságban persze ők is élethűk és jók, minden mással (zenék, színek, környezet, kameramunka) egyetemben. Külön dicséret a Russo-knak, akik annak ellenére, hogy a második fázisban szálltak be az univerzumba a leggyakorlatiasabb és a karakterekkel legjobban bánó rendezőkként zárják a harmadik fázist.

Mindezek mellett a színészek munkája is elképesztő. Mindenki teljesen felveszi a szerepét, minden érzelem őszinte és súlyos. Láthatóan ők is annyira elvesznek a karakterekben, mint azalatt az egy évtized alatt a nézők.

Minden pozitívumtól függetlenül (bár azokat nem kizárva) érződik, hogy a Végtelen Háború és a Végjáték egy testvérpár. Ez a második etap inkább hat úgy, mint az első Bosszúállók film utolsó harmada, mintsem egy különálló film. Feltűnő volt, de nem élményromboló számomra, hiszen a Végjátéknak sokkal több dolga volt, mint simán csak jó filmnek lenni. Szerintem ez is sikerült, bár esélytelen, hogy teljesen elfogulatlanul gondolkozzak róla.

Így a huszonkettedik fejezetnél már azt hiszem fel sem merül, hogy érdemes-e megnézni úgy, hogy az előtte lévőket nem láttad. A Végjáték egyedülállásban található értékei elég limitáltak. Azt gondolnám, hogy úgy is élvezhető, de az érzelmi töltet, a rengeteg összefonódó történet, a lezártság érzése közel sem működnek olyan jól, ha az ember nem látta legalább a közvetlenül őt megelőző három-négy filmet, a Pókember Hazatérést, az eredeti Vasembert, az Amerika Kapitány trilógiát és a Bosszúállók filmek mindegyikét. Komoly előkövetelmények ezek, és ha valaki úgy véli, hogy neki nem ér meg ennyi energiát belefektetni ebbe az univerzumba, azt megértem.

Szóval itt tartunk. Ez az a film, amit végérvényesen céltalan az univerzum kontextusán kívül megtekinteni. Ez tényleg egy lezárás. Nem is gondolnám célravezetőnek innentől kezdve, hogy a háttértudást nem birtoklóknak szóljon a kiértékelés: nekik úgysem lesz érdemes megnézni. Aki viszont végigkövette az eseményeket, annak ez a film a lehető legjobb lezárás lesz. Úgy szubverzív, hogy majdnem minden aspektusáról volt valamennyi előismeretünk. Úgy izgalmas, hogy bizonyos részeinek bekövetkeztét pontosan tudjuk. A film egy egyedülálló moziélmény, olyasvalami, ami tényleg egyszer van az életben, és aki kihagyja, az magára vessen.

Fontos információk megtekintés előtt: a Marvel Kapitány nem annyira kötelező a megtekintéshez, mint azt vártam, bár azért nem árt a teljes élményhez (meg amúgy is egy jó film), míg a Hangya és Darázs meglepően fontos. Ezek mellett még a játékidőre érdemes figyelni, ugyanis a háromórás álomhatárt átlépi a Végjáték (megelőző mosdózás ajánlott). Bosszúállók: Végjáték – Avengers: Endgame, 2019

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved