Az a bizonyos sztárpap – húsvéti interjú Hodász András atyával


Tigirl & Barna (14 és 17éves) - 1 hónapja

Hodász András atya igazi sztár: blogot ír, fent van Facebookon, Instagramon, van Youtube csatornája is. A vele készült interjúnkban annyi érdekességet tudtunk meg róla, hogy két részletben közöljük. Az előző részt, melyben András atyát a fiatalkoráról, és a jelenlegi életéről kérdeztük, itt tudjátok elolvasni. A beszélgetés második részében, különböző hittel és egyházzal kapcsolatos kérdéseket beszéltünk át András atyával.

Az előző interjút a húsvéttal fejeztük be, a mostanit ezzel indítjuk, de kicsit más szemszögből.

Jelenleg a húsvétot közvetlen megelőző időszak, nagyböjt van. Mit gondolsz a nagyböjtről, neked mit jelent?

Hasonlattal válaszolnék. Ahhoz, hogy a repülő tudjon repülni tízezer méter magasan, szüksége van egy hosszú-hosszú kifutópályára, és szüksége van arra a nyolc-tízezer méterre fölfele, hogy elérje a repülési magasságot. Számunkra a húsvét a tízezer méter, amire a lelkülnek fel kell készítenie. Ha most hírtelen azt mondanám, hogy fél óra múlva húsvét, akkor mindenki azt mondaná, hogy ezzel mit kezdjek? De ha van negyven nap, ami folyamatosan arról szól, hogy készülsz erre a pillanatra, akkor minőségileg egészen más élmény, amit átélsz húsvét vasárnap.

Papként a rengeteg feladatod mellett mennyire tudsz ráhangolódni az ünnepre?

Nagyon sokszor nehéz. Most életemben először leszek plébános a húsvéti ünnepkörben, és ugye ilyenkor kicsit bonyolultabbak a szertartások. Már előre is izgulok, és valószínűleg aznap este is az izgulásé lesz a főszerep, de majd ha a tizedik húsvétomat csinálom, akkor biztosan én is át fogom élni.

Pontosan mi a feladata az egyháznak?

Hirdetni az evangéliumot. Kész ennyi, közhely.  Jézus azt mondta, hogy aki titeket hallgat, engem hallgat. Ennyi a feladatunk.

Nekünk, fiataloknak mit tudna adni a katolikus egyház?

Az üdvösségen túl? Azért szerintem nem olyan rossz… J Amit tud adni a hitünk, az az élő kapcsolat az istennel. Ez nem egy szabályrendszer, hanem egy kapcsolódási pont, és ez a kapcsolat végső soron arra fut ki, hogy az örök életben is találkozunk vele. Üdvösségnek is azt hívjuk, hogy amikor meghalunk, még megmarad a kapcsolat, amit még életünkben köttettünk. Ez az a kapcsolat, amit mi tudunk nyújtani, illetve egy olyan életmodell, ami az egyetlen igazi boldog élet útja. Jézus úgy szólítja meg tanítványait: „Boldogok!”. Nem a gazdagság és az üzleti siker teszi igazán boldoggá az embert, hanem az, ha megtanulunk keresztet hordozni. Ez annyit tesz, hogy elviseljük a másikat. Például, ha egy idős házaspár visszatekint a közösen eltöltött évekre, akkor a közösen átküzdött évek lesznek számukra a legszebbek. Pedig ezek a kereszthordozás évei. Ezek az évek kovácsolták össze őket a legjobban. Mi is a mai napig azokat a cserkésztáborokat emlegetjük a legnagyobb kedvvel, amikor a legnagyobb szívások voltak. A hollywoodi sztárok azért nem boldogok, mert magányosak. A legnagyobb szívások azért jók, mert olyankor kerülünk egymáshoz a legközelebb, ennél nagyobb boldogság pedig nincs.

Ha a katolikus egyházról ki kéne emelned egy pozitív és egy negatív dolgot, mik lennének azok?

Nagyon tetszik az egyházban, hogy több mint 2000 éve fennáll, és úgy tűnik, hogy az egyetlen cég, ami ilyen régi, és tudja venni a kanyarokat. 2000 év óta megfogalmazni ugyanazt az üzenetet, mindig az adott kor nyelvén, szerintem zseniális. Az is nagyon tetszik benne, hogy egyetemes. Most itt vagyok Magyarországon, de két évet éltem Rómában, ahol találkoztam mindenfajta többek között bangladesi, szuahéli, kínai, japán és dél-amerikai pappal is és amikor elmentünk a szertartásra, tök ugyanúgy miséztünk. Minden ugyanaz volt. Felmerült egy dogmatikai vagy teológiai kérdés és mindannyian ugyanazt mondtuk. Ez egy olyan közösség, ami biztosítja azt, hogy 1 milliárdan ugyanazt higgyük. A negatív pedig, hogy kétségkívül van egy nehézkedési erő az egyházban. Ez egy olyan óceánjáró, aminek kicsi a lapátja, és nehezen fordul. Ennek van egy pozitív oldala is, hogy nem ülünk fel minden egyes divatos, hóbortos, új irányzatnak. Van egy 20-30 éves lemaradásunk, de azalatt pont kiforrja magát, hogy ez egy olyan dolog amire érdemes válaszolni, vagy inkább hagyni kell.

Neked, mint a 21. század vívmányaival együtt élő ember, mik azok a kérdések, amikre csak az egyház vagy csak Jézus tudja megadni a választ?

Két ilyen kérdés van: az egyik, hogy miért vagyunk a Földön, a másik, hogy hogyan lehet üdvözülni. Ez az a két kérdés, ami szerintem minden ember – nem csak a vallásosak – legfontosabb kérdése. Mit keresek én itt? Hogyan kerültem ide? Mi a célja az életemnek? Van-e magaztosabb cél, mint a szürke hétköznapok túlélése? Ezeket csak Jézus és az egyház tudja megoldani.

Bennem időnként – katolikus létemre – feszültséget okoz az, hogy van az anyagi világ, a minket körülvevő emberek, akiket szeretünk, satöbbi, halálunk után pedig vár az örök élet, de nem maradnak meg mellettem a földi dolgok. Benned ez nem okozott feszültséget, illetve ha igen, hogyan oldod fel?

Te ezt így tudod? A menny egy unalmas hely lenne?  Én ezt nem így fogom fel. Szerintem minden, ami örömöt okoz nekem itt a földön, meg lesz a menyben is, csak sokkal nagyobb mértékben fog örömet okozni.

Miről ismerszik meg a jó pap manapság?

Ahány ember, annyi féle igény van a pap felé. Van, akinek az az igénye, hogy a pap legyen mindig elérhető, bármikor becsöngethessen. Másnak az, hogy a pap térdeljen mindig a templomban, van, akinek az, hogy szervezzen minél több programot, focizzon a srácokkkal és legyen jó fej, fiatalos. Én úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy szeretnék itt és most az lenni, akire az itteni embereknek szüksége van, és olyan pap, aki őket majd Jézushoz vezeti, nem saját magához.

Mindig is érdekelt, hogy mit gondolhat egy katolikus pap az antiszemitizmusról és a zsidóüldözésről…

A keresztény vallás olyan mélyen gyökerezik a zsidó vallásban, hogy azt is mondhatnám, hogy egy Krisztus-hívő zsidó szekta vagyunk. Pontosan ezért az ószövetség is egy szent irat, és a zsidó ünnepek és szokások ugyanúgy szentek számunkra. A zsidók a hitben testvéreink, így teljes mértékben elítélem az antiszemitizmust és a zsidóüldözést.

Mégse tiltakozott annyira a keresztény egyházak egyike sem, nem?

Dehogynem tiltakoztak, de a történelmi kontextusból az derült ki, hogy nem mindig a tiltakozás a legjobb módszer. Például, XII. Piusz pápa – a II. Világháború pápája – tervezett kiadni egy levelet, amiben elítéli Hitlert. Éppen azon a napon, amikor megírta, érkezett a hír, hogy a holland püspöki kar kiadott egy Hitlert elítélő levelet, és erre válaszul a Gestapo begyűjtötte az összes zsidót Hollandiából, még azokat is, akik már megkeresztelkedtek. Ezek után XII. Piusz azt mondta, inkább nem szól semmit, és azzal ment életeket, hogy a háttérben megszervezi, hogy zárdák és kolostorok fogadjanak be minél több menekültet, illetve adják ki szertartás nélkül is a keresztleveleket.

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

Hodász András Facebook oldala

 

2017 Kidsnews | All rights reserved