Egy vidéki srác – Ő Bérczesi Robi a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb alter-ikonja


Solymosi Máté (17éves) - 4 hónapja

„Itt van ez az új együttes – a Hiperkarma –, ekkor és ekkor játszunk itt és itt, a BlaBla el fog maradni, a tagjai pedig ebből az interjúból fognak tájékozódni, hogy feloszlottunk.”

Bérczesi Robi a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb alter-ikonja. Bandái közül az egyetlen jelenleg is aktív és egyben a legnépszerűbb is a Hiperkarma, amit újraformáltak. Robival legutóbbi lemezük, A Napsütötte rész megjelenése után nem sokkal, de különösebb apropó nélkül ültünk le. Beszélgetésünk nagyjából egész életét végigkísérte, így több részben kerül majd az interjú publikálásra. A cikksorozat első részében a Hiperkarmát megelőző időkről, a BlaBla (mely első zenekara volt) koncertéletéről, feloszlásáról és korai irományairól kérdeztük.

Van egy legelső szerzeményed, amire még emlékszel? Akár csak egy groove, vagy egy riff.

Amikor elkezdtem gitározni és már két akkordot tudtam váltani, akkor már dalt is írtam, és jellemző a nagyravágyásomra, hogy az első négy dalomat angol szöveggel írtam meg. Aztán később nem lehetett kibújni a magyar szövegírás kötelezettsége alól. Tisztán emlékszem az első magyar szövegű dalomra, a ’Hogy felejtenék?’ címet adtam neki és emlékszem, csukott szemmel, vérvörös fejjel, izzadtan adtam elő a többieknek a garázsban – ellentétben az angolnyelvűekkel, ahol elmismásolhattam, hogy miről van szó. Miután előadtam nekik és mondták, hogy tetszik nekik és csináljuk meg, akkor megnyugodtam.

Az angol számoknál nem volt ez az idegesség? A nyelvi különbség ilyen sokat számított?

Hát, amikor angolul énekeltem, akkor a többiek a garázsban nem nagyon tudták, hogy miről szól a szöveg. Magyarul viszont nem lehet sumákolni.

Megjelent ez a szám valaha?

Igen, még a Blabla első szerzői kiadású demólemezén, az Izék-en.

Volt olyan pillanat amikor kész voltál feladni a zenét?

Igazából a zene nekem mindig is egy kapaszkodó volt az életemben, úgy tekintem a dalaimat, mint naplóbejegyzéseket, és egyfajta önterápiás célt is szolgálnak, tehát a válaszom nem. A zene az végigkíséri az életemet kamaszkorom óta, és ez már így is marad.

Soha nem is gondolkoztál alternatíván? Bármi egyéb terved volt a jövőre?

Semmilyen tervem nem volt. Se főiskola, se semmi. Fogalmam sincsen, mit csinálnék most, hogyha nem zenélnék.

Ki támogatott, ki próbált ellened tenni?

Ellenem például a szüleim. Anyukámnak nem nagyon tetszett, hogy én zenész akarok lenni, mert az nem egy biztos megélhetési forrás, meg mondta is: ’Kisfiam, nagyon keveseknek adatik meg, hogy a zenéből megélhessenek’, de hát ezek csak az anyai féltésnek a szavai voltak. Aztán később, amikor beindult a Hiperkarma, akkor ő is megnyugodott, meg szereti is a zenénket, főleg az újabb számainkat, amik egyszerűbbek. Neki mindig is az volt a véleménye, hogy egyszerűbb dalokat kell írni. Támogatás terén pedig Pitére számíthattam, aki a zenekar menedzsere és a legjobb barátom is egyben. Ő volt az, akivel egy padban ültünk a gimnáziumban négy évig, aki végig támogatott és bíztatott, hogy csináljak és írjak újabb és újabb dalokat.

Először koncerteztél, vagy inkább a stúdióban élted ki magad? Album, vagy fellépés?

Egy garázsban kezdtünk el próbálni, mint sok más rock vagy beatzenekar – nevezze mindenki, ahogy akarja – és természetesen az élő fellépések voltak az elsők. Aztán, mikor a fellépéseken úgymond tökéletesre csiszoltuk a dalainkat, akkor jött a stúdiómunka.

Hol léptetek föl, milyen színpadokon?

A kezdeti időkben Komlón léptünk föl, leginkább a Zrínyi klub nevű helyen, ami a mai napig is üzemel, ott volt a próbatermünk is. Ott Baranyában a környező városokban felléptünk még néhány helyen, aztán mikor Budapestre költöztünk, akkor főiskolai rendezvényeken, osztályterem nagyságú helyeken, a Hiperkarmával pedig az első fellépésünk a pesti 200 fős Bahnhofban volt, ami azóta már nincsen. A 2000-es évek elején nagyjából 300 fős klubokat tudtunk megtölteni, meg ilyesmi helyeken játszottunk, például a Pestiest caféban. Az Almássy téren is volt egy klub, ahol fel tudtunk lépni, aztán mostanában az Akváriumban, meg a Barba Negrában, meg hasonló kb. 1000 férőhelyes helyeken játszunk.

Fesztiválozni is szoktatok, nem?

Természetesen, a fesztiválok szerves részét képezik a Hiperkarmának. Nem túlzás azt állítani, hogy kicsit együtt cseperedtünk fel a hazai fesztiválkultúrával, akkoriban közel sem volt ennyi fesztivál az országban, volt a Sziget meg a Volt fesztivál, de a többi még gyerekcipőben járt.

Hogy oszlott fel a BlaBla? Mi vitt titeket más utakra a második lemez el nem készülte után?

Még 2000 februárjában volt egy tatabányai koncertünk, ami után úgy szálltam ki otthon a kocsiból, hogy én ezt így tovább már nem folytatom, de az már egy hosszú folyamat eredménye volt. Igazából nem jutottunk egyről a kettőre, nem lett közönségünk. Bár megnyertünk egy országos tehetségkutatót és lemezszerződéshez is jutottunk, igazából nem történt velünk különösebb változás. Időközben elkezdtem csinálni a Hiperkarmát, aminek a dalait kezdetben a BlaBlás srácoknak ajánlottam fel, de nekik nem tetszett. Végülis a 2000-es Szigeten volt a Hiperkarmának a bemutatkozó koncertje (főműsoridőben) és ugyanazon a helyen éjjel kettőre meg volt hirdetve egy BlaBla koncert is, de azt egyszerűen képtelen lettem volna elvállalni. A Pestiest Sziget különszámába készült velem egy interjú, amiben elmondtam, hogy itt van ez az új zenekar – a Hiperkarma – ekkor és ekkor játszunk itt és itt, a BlaBla el fog maradni, a zenekar tagjai pedig ebből az interjúból fognak tájékozódni, hogy feloszlott a zenekar.

A többiek erre, hogy reagáltak?

Nem beszéltünk utána. Egyszer felhívtak, miután a Hiperkarma lemez megjelent, hogy most már értik, hogy mit szerettem volna nekik elmagyarázni.

Nem is tudnád elképzelni velük újra a munkát?

Hát, én nemrégen meghallgattam BlaBla felvételt és úgy hallgattam, mint ha nem is a saját dalaim lennének. Nem is tudtam, hogy melyik rész mi után következik, teljesen kitörlődött az agyamból. Lehet, hogy fel tudnám idézni, de inkább nem, mint igen. Ott basszusgitároztam, és elég nehéz témákat játszottam, ami mellé még énekeltem is, igazából nem valószínű, hogy fel tudnám venni a fonalat.

Interjúsorozatunk következő részében az első néhány Hiperkarma-lemezről tár fel Robi részleteket, illetve az azokat követő drogos időszakáról kérdezzük.

 

Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal is, nyomj egy lájkot és kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved