Five Feet Apart – Két lépés távolság kritika


Tigirl (14éves) - 3 hete

Nemrég volt szerencsém bejutni a Five Feet Apart című (több mint kétórás) filmdráma sajtóvetítésére. Az amerikai romantikus dráma Haley Lu Richardson és Cole Sprouse szereplésével mutatja be a tinédzserek rémálmát, egy olyan kapcsolatot ami be sem teljesedhet. Röviden megosztom veletek élményeimet és véleményemet, de nem lesz spoiler.

A film ajánlója alapján volt bennem némi kétség. Azt gondoltam, hogy ez egy Csillagainkban a hiba-másolat, vagy legalábbis valami hatásvadász “sírós film”.  Azonban be kellett lássam: nagyon komoly üzenetet hordoz.

Amíg vártam a vonatra utánanéztem a cisztás fibrózisnak (később kiderült, hogy a betegségről a vetítésen kapunk egy rövid ismertetőt a CF Betegek Egyesületétől). Megtudtam, hogy ez egy genetikai betegség, ami elsősorban a légzőrendszert érinti. Sajnos még mindig nem gyógyítható – mivel nem kórokozó a felelős kialakulásáért -, így csak a tüneteket tudják enyhíteni. Egyébként ez a ritka betegségek között viszonylag gyakoribb, és elég gonosz: a beteg szervezetében rengeteg váladék képződik mind a légútban, mind a bélrendszerben, ennek ellenére lefogy a páciens, ezért nagyon sok kalóriát kell fogyasztania. A film megnézése után csak erősödött bennem az érzés, hogy iszonyúan szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem szenvedek hasonló nyavalyában, valószínűleg a film készítői ezt is akarták sugallni.

A drámában nagyon élethűen adták vissza a betegség velejáróit és kezeléseit, így egyes jelenetekhez erős idegek kellenek: ha meg szeretnétek nézni számítsatok rá, hogy sok “undi” dolog van benne, mint a műtét vagy a váladékürítés (számomra nem volt gáz egyik sem, miután nyáron végignéztem négy műtétet az állatorvosnál 🙂 ).

A történetben megismerjük Stellát és Willt, akik egyébként éles ellentéteik egymásnak, de mégis egymásba szeretnek. Mivel nem akarok elárulni semmit, csak annyit mondok, hogy egy módosított Rómeó és Júlia történettel találkozhatunk, miközben olyan kérdések merülnek fel bennünk, mint hogy milyen lehet a halál, és hogyan lehet úgy élni, hogy közben haldokolsz.

Egyébként zseniális dráma, nekem nagyon tetszett a történet. Nem éppen akció filmként, de mégis minden perce hat a nézőre. A sztori nem tipikus happy enddel zárul, csak egy kis oldás van a végén, de ez ad neki egy művészi keretet.

A színészek igazán kitettek magukért, valóban olyan volt, mintha egész eddigi életüket CF-esként élték volna le.

A karakterek is nagyon jók, mert emberiek: úgy viselkednek, mint bármelyikünk tenné abban a helyzetben; nem a (megszokott) szirupos túlzás árad az egészből. A szereplők keserédes humorral próbálják feldobni igencsak nyomorúságos és rövid életüket.

A jellemfejlődések is fantasztikusak voltak. A két főszereplő nagy hatással volt egymásra, ezt a több mint két óra alatt volt idő részletesen ábrázolni.

A színek, a fények, a kamerakezelés is alapos munkáról tanúskodnak, ebben is kiemelkedő volt.

Aki szereti a komoly, romantikus drámákat és a nehéz filozófiai kérdéseket, az imádná. Én egyébként nagyon bírom ezt a műfajt, de tekintve, hogy egy naiv kislány vagyok, már-már talán sok is volt ez a film (de nem is sírtam! 🙂 ). A katarzis az egész stáblista alatt tartott, ezzel még a mellettem ülő idősebb generáció is így volt…

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a youtube-on is.

Forrás:

UIP

2017 Kidsnews | All rights reserved