Az odafigyelés a kapcsolat titka.


Csata Emma (14éves) - 3 hete

A törődésre és az odafigyelésre minden embernek szüksége van még akkor is, ha nem vallja be. Elsősorban ezt a családunktól kapjuk meg, és amikor ezt valaki olyan adja, aki nem vérszerinti rokon, vagy családtag akkor az emberben megváltozik valami.

Megfogalmazódik bennünk, hogy önmagunkban is értékesek vagyunk, hogy nem csak a szüleink szerethetnek bennünket. Úgy vélem ez az önállósodás egyik részfolyamata. Amikor egy kicsit jobban kezdünk nyitni a világ felé. Azonban fontos megjegyezni, hogy akivel az első ilyen élményünk zajlik, nagyban meghatározza az életünket. Hiszen sokakban ekkor alakul ki a bizalom a másik felé.

Viszont, ha ezzel valaki visszaél, az elősegíti egy bizalmatlan ember növekedését addig, míg ezen tapasztalata, meg nem változik. A másik véglet az, amikor ez az élmény pozitív érzelmekkel társul. Amikor ez a bizonyos ’ kívülálló ’ nem tapos át a másik lelkén és tisztelettel bánik vele.

Azt hiszem a második eset egy szerelmi kapcsolattal társulva igen bensőséges légkört, érzelmi kötődést tud létrehozni. Azt gondolom, minden egyes új kapcsolat alkalmával átéljük ezt, csak már vélhetően bölcsebben. De vagy volt / vagy lesz az ember életében olyan állapot, amikor ezt a már szinte paradicsomi létet megtapasztalja.

A kulcs szó itt is a bizalom.

A másikba vetett hitünk azzal kapcsolatban, hogy amit vele megosztottunk (legyen szó lelki vagy testi dolgokról, a gondolatainkról, élményeinkről) a kettőnk titka marad. Mert amit íly’ módon mondunk el az értékes és fontos a számunkra, és a másikat annyira fontosnak tartjuk, hogy ezt megosztjuk vele. Az alábbi vers egy olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, melyben a felek közötti bizalom révén a tisztelet és a csodálat is kölcsönösen kialakult. Nézzük hát, hogy vetette ezt papírra Horváth Imre, 20. századi erdélyi magyar költő:

Felvettelek s szinte álom,

súlyod olyannak találom,

s töretlennek tiszta fényed:

forgatlak, fél szemmel nézlek,

s mint ki a porba kotorva

aranyat lelt, olyanforma

érzés fog el, míg a Napnak

két ujjam közt felmutatlak.

Sav vagyok: fémed feloldom.

Vadász vagyok: vezess sólymom.

Húsom vagy, és én a csontod.

Zászló vagy: kezem kibontott,

s csúcsra tűztem veled – látod –

a szerelmi szabadságot.

Immár hozzámtartozó vagy,

Mint folyóhoz a futó hab.

Titkos órák vernek: tik-tak,

összegyűrlek, kisimítlak,

s hallom, amint így szólsz: Jól van,

hab vagyok hát a folyóban,

télben befagyok, és ha nyár van,

elapadok az aszályban,

a áradok, ha a víz árad –

szakadnak máris a gátak,

s pusztul, mi pompázón pangott.

…Félreverik a harangot.

Tehát bízni és lehetőséget adni a másiknak, hogy bízzon bennünk felelősség, amivel sok mindent tönkre tehetünk. De ha ezt jóra, a másik kiteljesedésének elősegítésére használjuk, egy egészen más szemszögből leszünk képesek szemlélni a világot. Mert:

„Az egymás iránti feltétlen bizalom, amely az igazi érzelmek alapja”.

Domokos József

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.

Forrás:

Myriams-Fotos képe a Pixabay -en. 

2017 Kidsnews | All rights reserved