Beate Dölling: A gödör mélyén -részlet a könyvből


kidsnews (124éves) - 2 hete

– Sörfoci? Ez komoly? Ne már… – Lotte nem tudja kihúzni magát a játék alól, velük kell mennie.

– Nekem sincs kedvem – mondja Kasper.

– De lehetek a bíró – próbálkozik Lotte. Nagyon szeretné tudni, miért jött el Kasper. Nem kínos neki ez az egész?

– Nem kell bíró. És Kasper is beszáll – mondja határozottan Pascal, és rácsap a vállára. – Gyerünk, haver, ne kéresd magad, és te se Lotte!

Michelle megkérdi Jasmint, hogy hova mennek, ki a mezőre, a kert mögé?

– Naná – mondja Jasmin. – Itt nem taposhatjuk össze a gyepet. Megölnének a szüleim.

– Most szívatsz? – kiáltja Michelle.

– Nem én. A gyep számukra szent és sérthetetlen. Meg jusson eszedbe, milyen állapotok voltak a legutóbbi buli után…

A kert mögött kitaposott ösvény vezet egy nagy, elvadult mezőre a szomszédos kertek mellett. Az egyik szomszéd, aki nyulakat tenyészt, nemrég kaszálta le a gazt, szóval eszményi hely a játékhoz. Michelle és Jasmin közben lapos sarkú cipőre váltották a tűsarkúikat.

Lotte csapatát Pascal, a haverja, Ritschi és Jasmin alkotja. Michelle, Jakob, Pomp és Kasper képviseli a másik csapatot. Lotte azon töpreng, milyen gáz, hogy Kasper csak úgy felbukkan itt, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna a sufniban.

Pascal kilépi a pályát, és leállítja középre a vízzel teli palackot. Ritschi hozza a pils söröket. – Nem csajos sör. – Mindenki kap egy félliteres üveget. Ritschi a kulcstartójával kinyitja és a játékosok mellé teszi őket.

– Fej vagy írás? – kérdi Pascal Pomptól.

– Írás.

Pascal feldob egy 50 centest, aztán rácsapja a kézfejére.

– Fej. Mi kezdünk.

A csapatok felsorakoznak a dobóvonal mögött. Pascal mindkét oldalra nyolc nagy lépéssel mérte ki a pályát, és egy bottal húzta meg a vonalat, ahonnan dobni kell. Jasmin sikítozik a gyönyörtől. Mindenképpen ő akar dobni elsőnek. Feldobja a magasba a zöld teniszlabdát, elkapja, és átkiabál a másik oldalra: – Akkor mehet?

– Igen! – kiáltják a többiek, és felkészülnek a dobásra. Jasmin lendületet vesz, nekifut, és már az első dobással feldönti a vizespalackot. Lotte csapata azonnal a sörösüvegekhez rohan, és megpróbál minél többet kiinni belőlük. Lotte félrenyel, a sör felszökik az orrába. Köhög, prüszköl törölgeti a száját.

– Stop! – kiáltoznak az ellenfél tagjai. Időközben visszaállították az üveget, és megtalálták a labdát. Vagyis most Lotte csapata nem ihat többet. Pascal böffent egy hangosat. Kitör a röhögés. Most Michelle dob, de legalább két méterrel mellé. Jasmin viszont megint telibe vágja, de alig emelik a szájukhoz a sörösüvegeket, Kasper már vissza is szerezte a labdát, és felállította a vizespalackot. Michelle kiabál: – Stop!

Pascal söre túlhabzik, és kicsordul az üvegből, ezért a másik csapat kap egy extra kortyot. És ez így megy ide-oda, Lotte palackja kétszer csordul túl, ami két plusz kortyot jelent az ellenfélnek, de végül mégis ők nyernek, Lotte, Jasmin, Pascal és Ritschi, a veszteseknek az ő egészségükre kell meginniuk a maradék italt.

Aztán Lotte hagyja, hogy rábeszéljék még egy menetre. Ezúttal Michell, Jakob, Pomp és Kasper nyer.

De Lotte most már aztán tényleg torkig van az egésszel.

– Csak még egyet! – kérleli Pascal. – Nem hagyhatsz minket a kakiban! – és máris Lotte kezébe nyomja a labdát. Mindenki őt figyeli, és arra vár, hogy végre elinduljon.

A harmadik meccset is Michelle csapat nyeri, így Lotte megint kénytelen meginni a maradék sört a nyertesek egészségére. De már nem tudja lenyelni, kiökledezi, kiköpi, és megrázza magát. Undorító! Jasmin Pascal nyakába prüszköli a sört. A srác felüvölt, rázza a vállát. Mindenki röhög, Lotte is. Úgy tűnik, még Kasper is jól szórakozik. Gyakran néz Lottére, mégpedig eléggé mohó szemekkel. Hát csak pedálozzon!

– De most már tényleg mennem kell – jelenti ki Lotte, és már nagyon érzi a sör hatását, pedig legalább a fele mellé ment.

– Hülyéskedsz? Most? Amikor már éppen kezdünk belelendülni? – kérdezi Pascal, és kissé fenyegetően áll a lány elé.

– Na, hagyjál. Elég volt.

– Játékrontó! Játékrontó!

Lotte forgatja a szemét, kikerüli Pascalt, Michelle-nek ad egy búcsúpuszit. Jasminnak is. Michelle megkérdi, hogy jól van-e.

– Persze, persze, minden oké – mondja Lotte.

– De miért akarsz pont most lelépni?

– Tudod, hogy nem bírom ezt a hülye játékot.

– Hát éppen most akartuk abbahagyni. Csinálunk valami mást.

Kártyázzunk, és közben lefetyeljük be Pascal Barcadiját? – tenné fel Lotte a kérdést, de jobbnak látja, ha inkább hallgat, és átvág a mezőn. A hátában érzi Kasper tekintetét. Jasmin azt mesélte, hogy még mindig nem tette túl magát azon, amit Karen-Susan művelt vele. Először kivetette rá a lasszóját, aztán jól meghúzta, elcsábította, a végén meg dobta a fiút. Mint egy forró krumplit. Na ja. Kasper csak magát okolhatja, ha belezúgott egy ilyen üresfejű libába. Most aztán kitombolhatja magát a sörfociban.

Lotte elviharzik a biciklijén. Be van csípve. Még nincs teljesen sötét, neki meg semmi kedve most hazatekerni. De hát hova menjen? Ezen a környéken kilenc után még szombat este se történik semmi. Az egyetlen klub a városban még nyitva van, de oda csak a 18 éven felülieket engedik be. De amúgy se mehetne be, mivel dresszkód van. A kidobó a bejáratnál biztos dobna egy hátast, ha meglátná a szakadt tornacipőjét. Persze azért megérne egy próbát. De nem ma este. Most semmi kedve a stresszes helyzetekhez. Elnézhetne még a szabadidőközpont mögötti parkhoz, ahol régebben rendszeresen rendeztek bulikat, koncerteket, de nemrég új tulajdonos jött, és itt sincs már semmi, ezt Lotte a vasárnapi újságban olvasta. Marad a McDonald’s, mint egyetlen találkozóhely. Ráadásul éjjel-nappal nyitva van. Régebben Michelle és ő találkozott itt pár érdekes sráccal. De most menjen be egyedül? Na nem.

Inkább elbiciklizik a szupermarket előtti kis park irányába, és már messziről látja, hogy ott tényleg történik valami.

Egy hatos csomag sör

Lotte a kerti pad felé gurul. Ott áll Squirrel, körülötte pár punk, a srác éppen a mellette álló fiúval beszélget, és nem veszi észre Lottét. Vadul gesztikulál, nadrágtartója, ahelyett, hogy ellátná funkcióját, hanyagul lelóg a gatyája szárára. Vörös haja égnek áll, mintha éppen a konnektorba nyúlt volna. Beszélgetőtársának taréja van, a szájpiercingjét rágcsálja. Egy mobilból disszonáns, brutális zene szól. Squirrel elkezd vadul dobolni a levegőbe, de leáll, amikor meglátja Lottét.

– Hát te meg hogy kerülsz ide?

Lotte fékez, megáll, szétterpesztett lábakkal, keze a kormányon. A padon még két fickó ül a támlán, a térdükre könyökölnek, az egyikük kezében sörösüveg, a másik ujjai közt cigi füstölög. A hullámos hajú, kicsit kövérkés fiút Lotte látta már egyszer a városban, két kutyával állt a Tshibo előtt. Most csak egy kutya heverészik a lába előtt, a pad és a szemétkosár között. Fekete fülű, kicsit duci keverék, aki mind a négy lábát szétdobva hortyog a földön.

– Honnan jössz? – kérdi Squirrel.

– Kerti partiból. Grilleztünk.

– Zsír. Nem hoztál pár sült kolbászt?

– Á nem… Milyen zene ez? – bök oda állával Lotte a mobilra.

– A miénk – feleli Squirrel, és a többi srácra mutat.

– Nektek van egy bandátok?

– Naná. Protox Ultra. – Zöld szeme felragyog, amikor beleszív a cigijébe.

– Protox Ultra – mondja maga elé Lotte. – Úgy hangzik, mint valami fogkrém.

– Inkább patkányméreg! – kiáltja Squirrel, és elpöcköli a csikket.

– A honlapod totál üres, tudsz róla? – kérdi a fiút. Lotte megpróbálta megnézi az oldalt, de éppen nem volt elérhető.

– Tudom, basszus – mondja Squirrel –, elszállt. Én meg nem tudom megcsinálni.

– Á, öreg, mit parázol folyton ezen a honlapon. Gyere végre fel a Facebookra, és annyi – mondja a tarajos csávó.

– Úgy lesz – mondja Squirrel, aztán a srácokra mutat. – Ők a banda tagjai, Bundás és Dagi. Már egy éve együtt nyomjuk. Tavaly nyáron játszottunk a Rock a gáton fesztiválon.

– Tényleg?

– Bizony. Kérsz egy sört?

Lotte kitámasztja a biciklit. Már megint sör! De Squirrel már veszi is ki az üveget, ami hatos csomagolásban áll a pad mellett. Ráharap a kupakra, és ránt egyet rajta, aztán a földre köpi. Lotte még nézni is alig bírja. Pedig milyen szépek a fogai Squirrelnek! A hab kifut az üvegből. Az is kellemes látvány, hogy a srác egyszerűen belekortyol a sörbe, anélkül hogy valaki hisztérikusan üvöltözne mellette, hogy ezért büntetésből meg kell innia egy plusz kortyot. Lotte igazából tényleg nem akar több sört inni, de most egyszerűen nem mondhat nemet. – Na, akkor egészségedre! – mondja Squirrel, közben pedig úgy vigyorog, mint egy bankrabló, és a magasba emeli az üveget. A fülbevalóján át felfénylenek a szupermarket reklámjának kék betűi. A sör keserű, Lotte alig tudja leküzdeni. Milyen szívesen inna most egy sima almafröccsöt. Aztán váratlanul máris egy beszélgetés kellős közepén találja magát. Könnyen megy, mert mindenki egyszerre beszél. Már majdnem teljes a sötét, amikor odacsapódik még egy lány, a neve Lila, és hófehérre van kifestve az arca. Vele van a kutyája is. Pipaszár láb, pókhálómintás miniszoknya. Zöldes színekben tarkálló bőrdzsekit és hatalmas, fekete, fűzős csizmát visel, kissé botladozva jár. Lotte belehallgat a beszélgetésükbe. Itt aztán senki nem fogja kiröhögni, hogy olyan normális ruhát visel. És azt se kérdi senki, kicsoda is voltaképpen Lotte. Ez klassz, gondolja Lotte, aztán jobban megnézi Lila tépett, szurokfekete frizuráját. És elhatározza, hogy ilyenre vágatja ő is.

Szinte repül az idő. Iszik még egy kortyot a második üvegből is. Itt a piálásból se csinálnak nagy felhajtást. Úgy tűnik, ez szerintük hozzátartozik a dolgokhoz. Az ember iszik. Mindez csak gyakorlat kérdése.

Lotte keddre kapott időpontot a Cut&Coffee üzletben. Tanítás után odamegy, és rendel egy tejeskávét. Itt minden hajvágás mellé kap a kuncsaft egy ingyen kávét. Evelyn, a főnöknő, már az óvodás kora óta ismeri Lottét. Így aztán kicsit meghökken, amikor Lotte elmagyarázza neki, hogy mit akar.

– Tényleg ilyen radikális változást akarsz? – kérdezi Evelyn.

– Tényleg. Nagyon radikálisat – jelenti ki Lotte.

Nem sokkal később puha barna fürtjei a padlón hevernek, hogy aztán majd besöpörjék őket a szemetesládába. De előtte Lotte még kihalászik egy különösen szép és hosszú fürtöt a halomból. Úgy dönt, ezt megőrzi.

A rövid haj miatt most folyton valami fura hűvös szellőt érez a tarkóján, és bárhol jár, mindenütt meg kell néznie magát: a kirakatok üvegében, az autók szélvédőjében és az áruházi tükrökben. Lotte busszal megy haza, és úgy érzi, mintha hirtelen megnőtt volna. Mintha kilőtt volna a magasba, mintha a teste kárpótolta volna azért, amit a haja hosszából vesztett. De kell is ez, mert a haja immár nem fürtökben hullik alá, hanem eláll a fejétől.

Anyut persze sokkolja a látvány, és azt mondja, a fekete hajtól rettentő sápadtnak néz ki. Apu nem mond semmit, csak megkérdi, mi történt. Csak nem beleesett egy festékes vödörbe?

Haha.

A következő napokban sokat lóg Squirrel, Bundás, Lila és a többiek társaságában, többnyire a parkban, a padnál. Squirrel szerint csúcs az új frizurája.

– Most már van valami karaktere a fejednek – jegyzi meg.

Az új külső Lila szerint is fantasztikus. A lány elárulja Lotténak, hogy Dagival, a Protox Ultra gitárosával jár. És hogy augusztusban banda megpróbál egy bulit csinálni Hannoverben. Lotte szívesen megnézné élőben a csapatot. Még csak a YouTube-ra feltöltött klipeket ismeri. De ott annyira gázos a hangzás, hogy totál élvezhetetlen az egész. Mindenesetre már bejárhat a pincébe, amit próbateremnek használ a banda.

Állott sör

A próbaterem egy sorház pincéjében van. Bundás lakik itt az anyjával, a kutyájával és a bátyjával. Az anyja csak oroszul beszél Bundással. A srác német szókincse nagyjából ebből áll: húzós, kibaszott, durva. Mindig úgy néz ki, mint aki teljesen kész van, a szeme véreres. Lotte még sosem látott senkit, aki már tizenhét vagy tizennyolc évesen ennyire romokban van, és ezt ráadásul még rá is játszik. Hogy basszusgitárosként egy nudli, azt még Lotte is rögtön észreveszi. De Squirrel és Dagi azt mondják, nem rúghatják ki a bandából, mert Bundáséké a próbaterem. Végül is a hardcore meg a punk nem arról szól, hogy mennyire jól játszik az ember, hanem arról, hogy mennyire hatásos. És Bundás totál kész imidzse nagyon jót tesz a bandának.

A pince sötét és hűvös, ráadásul fűtőolajtól és állott sörtől bűzlik. Molyrágta szőnyeg van a padlón, hogy tompítsa a zajt, a falakat tojástartókkal tapétázták ki. A földön mindenütt kábelek és elosztók. A plafonról csupasz villanykörte lóg alá. A banda felszerelése: dob, billentyűzet, egy akusztikus gitár és egy mikrofon.

Squirrel a dobos, aki minden alkalommal a lelkét is kidobolja. Minden próba és éneklésnek nevezett üvöltés után verejtékben úszva, rekedten, nyakába dobott törülközővel jön ki a dobok mögül, és az első dolga az, hogy a fogával kinyit egy sört. Lotte ilyenkor elfordítja a fejét. Aztán Squirrel leköpi Dagit a söröskupakkal, de az rá se ránt, olyan vadul ugrál, tombol és táncol a gitárjával, hogy letörik egy darab a taréjából, a kábel meg kicsúszik az erősítőből. Mindenki a maga módján tevékenykedik. Bundás eltorzult zombifejjel rángatja a basszusgitárját. Lotte totál beáll az energiától, ami a három srácból árad. Maga a zene alig elviselhető, legfeljebb egy sör után. Száz százalék agresszió, balhé és lázadás. Lotte mégis lelkes, és hirtelen kedvet kap ő is, hogy szabadon engedje a benne lakó szörnyeteget. A fenébe a rózsaágyásokkal, a tűsarkú cipőkkel, a kispolgári, pronyó grillezéssel, a sörfocival. Ide a patkánymérget!

Squirrel születésnapján végre alkalma lesz elmenni egy valódi koncertre. Ki a pincéből, fel a színpadra! A Protox Ultra lebeszélt egy bulit a szabadidő központba, amelynek programjában az égvilágon minden szerepelt: varrótanfolyam, has-láb-popsi gimnasztika, helyi zenekarok fellépése. Legalábbis amióta új főnök volt, egy berlini fazon, aki a bulifővárosból vidékre menekült a családjával, és aki éppen annyi esélyt akart adni egy helyi punk bandának, mint egy népzenei formációnak.

Lotte szólt Michelle-nek, aki csak fintorgott, mint ahogy az várható is volt.

– De most komolyan nem értelek, hogy hirtelen mi a bánatért lelkesedsz az ilyen arcokért? Csak nem miattuk csináltad ezt a frizurát? És mi van Kasperrel?

– Mi lenne?

– Hát csak úgy mondom. Mert valamikor érdekelt. És pláne most, amikor kiderült, hogy az egész csak pletyka volt…

– Mi volt pletyka?

– Hát csak az, hogy Kasper és Karen-Susan egymásnak estek Jasminéknál a sufniban.

– És ki dobta be a sztorit?

– Karen-Susan kürtölte világgá. Ezt hallotta Jasmin Karen-Susan egyik barátnőjétől. Szóval Karen csak szerette volna, érted…

– De hát mégis szakított vele.

– Ki tudja?

Lotte látja maga előtt, ahogy Kasper és Karen ölelkeznek a hintaszékben.

– Nekem tök mindegy – jelenti ki. – Már nem érdekel Kasper.

– Csak nem ez a mókuska az új jelölt?

– Nem!

– De hát totál rá vagy kattanva. Látom rajtad.

– Nem tudom.

– Na látod!

Hogy összejönnek-e Squirrellel, vagy csak megmaradnak jó haveroknak, ezen nem akar töprengeni Lotte. Mindenesetre elég klassz dolog együtt lenni vele és a többiekkel. Iszonyú jó, hogy nem nyelnek le mindent válogatás nélkül – persze az alkoholon kívül. Squirrel gyakorlatilag folyton iszik. Lotte még sosem látta teljesen józanul. Vajon akkor is ennyire pörög és ennyire vicces? Vagy a fogával kinyitott sörök nélkül valaki egészen más lenne? Squirrel nem sokat árul el magáról. Lotte csak annyit tud róla, hogy valahol a város szélén lakik az apjánál, egyszer megbukott, kétszer pedig meglógott az iskolából. Most, hogy végre tizennyolc, azt mondja, letöltötte a tíz kötelező évnyi büntetését az iskolában, és eszébe sem jut, hogy tanuljon valamit vagy szakmát szerezzen.

– Semmi kedvem ehhez az egész szarhoz. A banda az életem.

Talán csak azért engedheti ezt meg magának, mert anyja és apja is szájsebész, szóval baromi jól keresnek. Ezt Lila mesélte Lotténak. És ezért van olyan tökéletes fogsora Squirrelnek. És a zöld kontaktlencséjét sem az állami egészségbiztosítás fizette. Mindegy – Squirrel jó fej, vicces, és tökeredeti.

Talán a koncerten történik majd valami.

Bor és sós mogyoró

A koncertterembe legalább száz ember befér. Az egyik oldalon fekete dobogó. A vörös műanyag padlón még mindenféle fecnik és a folyosón hirdetett „Szalvétatechnika” tanfolyam egyéb maradványai hevernek. A sárga keretes ablakokon sötétkék zsalu fogja fel a fényt. Néhányan a falhoz tolják az asztalokat. Squirrel, Bundás és Dagi a hangszerekkel foglalatoskodik. Bundás bátyja szállította ide őket, a mikrofonokról és a hangcuccról a kultúrház gondoskodott. Lotte a kábeleket rendezi el a földön, jobb, mint ha bambán üldögélne.

Bundás felvesz a földről egy hajlakkot, Dagi táskájából esett ki.

– Hé, öreg, nem csoda, hogy letörik a tarajod, ha ezt használod.

Dagi kitépi a sprét Bundás kezéből.

– Cukros vizet ajánlanék – mondja Bundás vigyorogva. – Autólakk vagy tapétaragasztó is elmegy. De Wellaflex semmiképpen se, te pöcs!

Csak punkok jönnek, de azok aztán egész tömeggel. Lotte sosem gondolta volna, hogy ennyien vannak Cloppenburgban. A többség, mint kiderül, persze nem a környékről jött, hanem külön a koncert miatt Brémából, Osnabrückből vagy Oldenburgból utazott ide. Úgy tűnik, a Protox Ultra mégiscsak eléggé híres.

Lotte senkit sem ismer a közönségből.

Otthon azt mondta, hogy Michelle-lel megy koncertre. Anyu és apu a kanapén ültek a tévé előtt. Az asztalon, mint mindig, bor és sós mogyoró – mennyire gáz!

Apu felolvasta az újságból, hogy egy punkkoncertről van szó, mire anyu arca megrándult, de apu rögtön megnyugtatta, hogy nincs abban semmi rossz. Az ifjúkor arra van, hogy ilyenkor sok mindent kipróbáljon az ember. Amíg Lotte nem „kallódik el”, ő lenne az utolsó, aki előítéletekkel közeledne a punkokhoz pusztán a kinézetük miatt.

– Régen mi is nagyon húzós zenéket hallgattunk, és ekkora lobonccal rohangáltunk – mondja apu, és a kezével mutatja, milyen hosszú és dús haja volt valamikor. Lotte ezt már látta apja régi fényképein. Csak egy tincs maradt belőle, melyet baseballsapka alá rejt, és csak otthon enged szabadon.

– Még az is lehet, hogy Michelle-nél alszom – hazudja Lotte, mert nem akarja, hogy a szülők érte jöjjenek a koncertre. Pedig tudja, hogy Michelle szülei elutaztak, és ezért Pomp nála éjszakázik.

– Biztos? – anyu.

– Hát, ha nála alszom, küldök egy SMS-t, amúgy meg majd hazahoz valaki.

Anyu csak nyel egyet, és bólogat, és semmi további megjegyzést nem tesz Lotte küllemére. Lotte érzi, mennyire nehezére esik, hogy egy szót se szóljon, amikor meglátja a lányát egy lyukas, halálfejes fekete pólóban, amit Squirrel ajándékozott neki. Szóval az anyák mégiscsak tanulékonyak!

A hangpróbánál Lottének majdnem beszakad a dobhártyája. De hát ennyire hangosan nem játszhatnak, mondja a berlini arc, a tagok meg alkudozni kezdenek, és harcolnak minden egyes decibelért. A punk halott, ha halkan hallgatja az ember.

– Oké, de akkor se megy – mondja az új főnök. – Ez egy szabadidőközpont, és tekintettel kell lennünk a lakókra.

Lotte felmegy a vécébe, és kicsit tollászkodik a tükör előtt. Időközben már megszokta a rövid haját, ha gyakran fázik is a nyaka, és az arca tényleg elég sápadtnak tűnik. De a szemét ma sikerült különösen jól kifestenie, vastagon kihúzta, és sikerült lendületet is vinnie a tusvonalba. Megfordul a fejében, hogy jó lenne egy szemöldökpiercing. De már a gondolatától is rosszul van, hogy egy tű átszúrja a szemöldökét. Lotte semmiféle fájdalmat nem képes elviselni. A fogorvosnál már attól is idegösszeroppanást kap, ha eszébe jut az injekcióstű.

Visszamegy a terembe. A banda befejezte a hangpróbát. A srácok kis kört alkotva ácsorognak és dumálnak. Közben Arctic Monkeys szól.

Squirrel az utóbbi időben egy csomó zenét mutatott Lotténak a mobilján. Pár albumot otthon megpróbált nyugodtan végighallgatni, de inkább csak kötelességtudatból, nem azért, mert tetszettek neki. De minden olyan banda kitűzőjét rátette a feketére festett farmerdzsekijére, amit Squirrel ajánlott neki.

Squirrel Bundással és Dagival az utcán áll, a szemetes konténernél, pár punkkal együtt, és sörözik. – Hahó! – kiált oda Lotténak, és ez olyan felszólítás, aminek engedelmeskedni kell.

– Hahó – feleli Lotte, és vállát Squirrel vállához üti. Lotte mellett egy lány támasztja a falat. Kékre festett rasztafrizurát visel, és megkérdi Lottét, van-e valami piája. Nyelvpiercingje megcsillan a fényben. Lotte odanyújtja neki a maradék sörét. Amióta Squirrellel lóg, többnyire sört iszik. Már megszokta a kesernyés ízét.

Bundás valami brutál hangosat böfög. Kitör a röhögés. Erre böfög még egy embereset. Mekkora bunkó, gondolja Lotte, és undorodva fordul el. A lány neve Riki, 18 éves, és igazából Herfordban lakik, de mostanában összevissza alszik mindenhol. A sulit már az utolsó előtti évben abbahagyta. Túl sokat parázott rajta.

-Én se fogok leérettségizni – mondja Lotte. – Inkább keresek valami melót.

Most mondta ki először, ennyire egyértelműen. És ezen most maga is elcsodálkozik.

– Túrót. Azt, egy nagyot – mondja Rike. – A meló is szar. A legjobb, ha az ember csak átutazik az életén. Ennyi.

Eldobja a cigijét, és az még izzik tovább a járdán.

Lotte hátrapislant, amikor látja, hogy Bundás elindul felé, és már éppen megkérdezné Rikét, mit akar azzal mondani, hogy „átutazik az életén” az ember. De helyette azt látja, hogy Bundás megáll a füstölgő csikk fölött, kigombolja a sliccét, és rápisil.

– Hé, mi a szart művelsz?! – kiált rá Squirrel.

– Tűzvédelem – makogja Bundás.

Mindenki gurul a röhögéstől.

– Inkább gyere ide, van itt egy sokkal jobb tűzvédelmi eszköz – üvölti valaki, és előhalászik egy újabb üveg sört.

Vodka és Red Bull

Mikor végre elkezdődik a koncert, már elmúlt tíz óra, és mindenki eléggé be van már állva. A terem szinte reng a dübörgéstől.

Lotte egészen közel áll a színpadhoz, így aztán mindenfelől tapossák és taszigálják. A pogózásnál azért nem árt vigyázni. Amikor valaki teljes erővel a lábára ugrik, hátrébb sodródik a tömeggel.

A basszus a gyomrát támadja, Dagi hörög a mikrofonba, miközben Squirrel félőrültként üti szét a dobszerkót. Úgy fröcsög róla izzadság, mintha valami kutya lenne, amely éppen lerázza magáról a vizet. A tömeg nyomul, a tömeg vonul. Tombol. Valaki belecsapódik Lotte oldalába. Észreveszi, hogy hátul, az ablakoknál van egy kis nyugi, ott bambul Rike pár srác társaságában. Ott nyomul Lila is.

– Hahó! – ordítja Lotte fülébe, és máris odakínál neki egy palackot. Vodka-Red Bull.

Király. Alig érződik a vodka íze. Lotte iszik még egy kortyot. Remek, egészen édes a keserű sör után. Lila és Rike ki akarnak menni cigizni. Lila kutyája nagyokat ugrálva fogadja a gazdáját. Fekete kalózkendőt visel a nyaka körül. Lila megpaskolja a fejét, aztán elfordul tőle, és elkezd játszani Bundás kutyájával meg másik kettővel. Lotte is szeretne egy kutyát. A szemetes konténer mellett két arc hasist szív. Rike megkérdi, akarnak-e. Lila nemet int, Lotte is. Még csak az hiányozna ennyi piálás után.

Lila és Rike marha lazák, körültáncolják a terepet, és mindenkihez van valami vicces szavuk.

– Szia, Kripta, ma reggel is traktorral mész haza? – kérdi Rike egy vékony, nagyon sápadt alaktól. Mindenki röhög. Még Kripta is. Lotte megtudja, hogy Kripta valahol vidéken lakik, és a múltkori koncerten annyira hazavágta magát, hogy egy országúti gödörben éjszakázott. Reggel meg összegereblyézte egy paraszt, feldobta a traktorjára és hazavitte.

Úgy néz ki, Rike és Lila mindenkit ismer, mindenkihez odafordulnak, mindenkit átölelnek, jó kedvre derítik az egész csapatot. Lotte kezében már két cigi van, és folyton hozzá kerül a palack is, és iszik és iszik, és egyre csak iszik, és egyre jobban érzi magát, kezd berúgni. De hol van Squirrel? Lotte már látja is, még mindig a színpadon van, rengetegen állnak körülötte, nevet, a kezében egy üveg sör, mi sem természetesebb.

Hirtelen valahogy káprázni kezd a szeme, és egy hang azt súgja Lotténak, hogy most már jobb lenne hazamenni. De pont ebben a pillanatban Rike karon fogja, és kéri, hogy kísérje el a klotyóba. Menet közben Lotte kikap egy majdnem teli műanyag palackot egy srác kezéből.

– Annyira finom ez a lötty – hallja valahonnan a távolból a saját hangját. És már a szájához emelné az üveget, de ekkor Rike megbotlik mellette, meglöki, és az összes pia a lábára ömlik. Csak úgy tocsog a tornacipője. Röhögés, visítás. Jézusom, ki ennyire hangos? Hirtelen rájön, hogy ő maga, Lotte. Ettől megint visítva kell röhögnie. Aztán lebotorkálnak a lépcsőn, és beesnek a klotyóba. Ami tömve van emberekkel. A padlón áll a víz, középen a felborult szemetesvödör hever. A tócsákban cafatokra tépett papír zsebkendők. Rike elmegy pisilni, Lila meg elcsacsogja, hogy Dagival van együtt, és ma nála alszik.

– Te meg rá vagy kattanva Squirrelre, mi?

Lotte azt feleli:

– Nem hinném. – És megpróbál lazán vállat vonni.

Csak egy a baj, hogy nem tudja, hol van a válla. Odafurakszik a mosdóhoz, és mohón szürcsöli a hideg csapvizet. Hirtelen valahogy megint ott van a nagy műanyag palack a kezében. Mindenki beszél, nevet, kiabál. Egy lány odaáll a tükör elé, és feketére festi a száját. Aztán a rúzst továbbadja egy másik csajnak. A másik tükör előtt két emós csaj áll, egymás haját tupírozzák. A lehető legjobb szombat ever.

Az éjszaka hátralévő részében már nem voltak tiszta gondolatai. Legalábbis nem emlékszik, hogy akár egy is lett volna. Az még megvan, hogy megint a tömegben kóvályog. Rike és Lila már lelépett, és Squirrelt se látta sehol. A banda már rég befejezte a koncertet, de a buli most indult csak be igazán. Az utolsó kép, ami bevillan, hogy egy csomó emberrel együtt egy autó hátsó ülésén kuporog, kezében a nedves tornacipője.

Amikor Lotte reggel fölébred, egy ágyban fekszik, a szája csontszáraz, és érzi, hogy egy kar öleli át a derekát. Kinyitja a szemét, és egy arcot lát maga mellett. A srác nyitott szájjal alszik. De ez nem Squirrel. Ez, te jó ég, ez… Bundás! Mi folyik itt? Hogy került ide? És hogy lehet, hogy semmire sem emlékszik?

Felül, a feje mintha betonból lenne. A kart lelöki a csípőjéről, és kiugrik az idegen ágyból. Ami nem is ágy, hanem csak egy földre ledobott matrac. A szobában teljes a káosz, mindenütt ruhák és mindenféle más cuccok. Kitámolyog az előszobába, találkozik egy gyerekkel és egy fekete fülű kutyával, végül megtalálja a vécét. Megkapaszkodik a mosdóban. Mit keres itt Bundásnál? Hogyan került a matracra? Miért csak trikó és bugyi van rajta? Hol vannak a ruhái? Hol van Lila és Rike? És Squirrel? És egyáltalán hány óra van?

A szíve hangosan és gyorsan ver. Nyomorultul érzi magát. A kezét a szájára szorítja, mert fél, hogy elhányja magát. Gyorsan iszik egy kis vizet a csapból, és arcát a vízsugár alá tartja. Prüszkölve mosakszik, arcát erősen végigdörzsöli a törülközővel. Aztán belebámul a tükörbe. Még sosem látta magát ennyire távolinak, ennyire idegennek.

Az előszobában Bundás kutyája üdvözli, vadul csóválja a farkát, liheg, törleszkedik. Szállj le rólam, öreg! A gyerek még mindig ott áll, pelenkában, a fején baseballsapka, a kezében vécépumpa. Lotte valahol már látta ezt a gyereket. Visszasurran Bundás szobájába, és gyorsan becsukja az ajtót. El innen, minél előbb!

A farmerját a szoba közepén találja meg, kifordítva, az egyik cipője egy kibelezett széken, a másik a matracon hever. Lotte keze annyira remeg, hogy nem képes megkötni a cipőfűzőjét. És miért ilyen nedves a csukája? A legjobb akarattal sem képes felidézni, hogyan kerülhetett Bundás ágyába. Előbányássza a mobilját a nadrágzsebéből. Fél 9. Bundás mocorog, és a másik oldalára fordul. A hátsója kilóg a takaró alól. Lotte megdermed. Bundás feneke fehér és meztelen.

Lotte minden porcikája sajog. Az utcára kilépve mindent megadna egy napszemüvegért. A szeme lüktet, ég, csillagokat lát, kénytelen hunyorogni, pedig szürke felhők borítják az eget. Mindjárt esni kezd. Bárcsak megnyílna az ég, bárcsak vízözönként szakadna az eső, hogy elmossa őt a föld színéről!

Beate Dölling: A gödör mélyén című könyv a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg Scolar teen sorozat részeként.

2017 Kidsnews | All rights reserved