Müpa Garázsband Fesztivál powered by MOJO


Matuz Ágnes (16éves) - 4 hónapja

A múlt hétvégén volt szerencsém elmenni egy garázsband koncertre, ahol kezdő zenekarok vettek részt. A bandákat a koncert előtt egy szakmai zsűri bírálta el, amely során kiválasztották a legjobb öt fellépőt. A fesztivál ingyen volt, bárki elmehetett rá. Bevallom még soha nem voltam a Müpa mélygarázsában, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Az, hogy le kellett menni oda, megadott egy sejtelmes hangulatot (lehet, csak számomra). Barátnőm szerint tulajdonképpen már ezért megérte elmenni.

A JETLAG kezdett, akik befutott zenekarnak számítanak. Én még ugyan nem hallottam róluk, de hát az ember holtáig tanul. Kellemes fricska volt eljátszanom a gondolattal, hogy lényegében előzenekarja voltak a többieknek, akik koránt sem olyan elismertek még. A továbbiakban az énekesük konferálta fel a következő fellépőt. Annak ellenére, hogy fél hétkor kezdődött az esemény, ez pedig elég korainak számít ilyen koncerteknél, rendesen megalapozták a hangulatot.

Az elsők a 21 Gramm Akusztik előadói voltak, akik Székesfehérvárról utaztak fel idáig csak, hogy megmutathassák, érdemes rájuk figyelni. A JETLAG koncertje után jó páran elmentek, de igazán sajnálhatják, mert egy nagyszerű zeneélményt hagytak ki. Akik szeretik a Blahaluisianát vagy a Margaret Islandet azoknak javaslom, hogy hallgassák meg őket is. Remek hangulatot teremtettek, az énekesük hangja pedig valami bámulatos. Koncert közben elárulták, hogy a 21 Gramm név abból a mítoszból származik, amely szerint a lélek súlya pont ennyit nyom. Később a rövid interjú során azt is bevallották, hogy előbb született meg az ugyan erre a névre keresztelt dal, de úgy megtetszett a név, hogy rajtuk ragadt.

Nagyjából nyolckor színpadra lépett a Rien du Sol. Rock zenéjük még engem is lenyűgözött, pedig alapjáraton nem rajongok ezért a stílusért. Talán nekik volt a legnagyobb közönségük, amire rá is szolgáltak. Olyan profin vitték végig a fellépést, hogy gitárosuk elszállt gitárja fel sem tűnt a közönségnek. Én személy szerint csak az interjúból tudtam meg, hogy egyáltalán történt ilyesmi. Bárkinek ajánlom, aki akár egy kicsit is kedveli a rock vagy a metál zenét. Már régebb óta gondolkodtak egy tehetségkutatón, amivel tovább növelhetnék ismeretségüket, amikor erre a „kikeltető koncertre” menedzserük útján rátaláltak. Még jó, hogy így történt, vagy szegényebb lett volna az esemény.

El kell ismerni, hogy a Verőköltő annyi zenét préselt bele a rendelkezésükre álló 50 percbe, amennyit csak lehetett. Az előre megtervezett programjukban mindössze 40 másodperc jutott a közönséggel való kommunikációra, amit ki is maxoltak rendesen. Az ő rajongóik vitathatatlanul a legaktívabb és a legtöbbet táncolók voltak. Legújabb klipjük nemrég jelent meg nem sokkal azelőtt, hogy elkezdődött volna a válogatás a Müpában. Egyszerűen annyira kilógtak a sorból, hogy belopták magukat a szívembe. Nem mondanám, hogy egyszerű rockot játszanak, elég alternatívan értelmezik már a zenélést magát is. Elgondolkodtató szövegeiket pompásan egészíti ki a dallam. Legjobban „Kognitív disszonancia három felvonásban” című daluk tetszett, amit az énekes magyarázata szerint két felvonás szöveg, és egy harmadik felvonásnyi zúzás alkot. Ezt azért emelem ki, mert (szerintem) ez írja le legjobban őket.

Utolsó előtti a Peer Pressure formáció volt. Talán ők leptek meg a legjobban, hiszen az együttes minden tagja korombéli. Nem várt csavar volt ez, egy olyan koncerten, ahol csupa felnőtt előadót láttam előtte. Fiatalságukat rajongótáboruk is tükrözte, fellépő idejük alatt látványosan megnőtt az ifjúság száma. Bevallom egy pillanatra kishitűvé váltam, ami nem szép tőlem tekintve, hogy én is a generációm komolyan vételéért küzdök. Rendre utasítottam hát magam, ezek után pedig igazán büszkévé tett, amit láttam/hallottam.

Az előadáshoz pont egy éve kezdtek el koncertezni, ennek tükrében pedig még fényesebben ragyognak az eredményeik. Indie-rock vonalat képviseltek, angol dalszövegekkel, amit szerencsére nem rontottak el valamilyen borzalmas kiejtéssel (erre sajnos nagyon háklis tudok lenni). Szinte első daluk után rögtön megosztották a közönséggel a megkönnyebbülést, amit a hangosítás minősége jelentett. Hiszen sokkal könnyebb úgy elvarázsolni a rajongókat, hogy nem kell a hangszórók és egyéb felszerelések tönkremenetele miatt aggódni. Bár követőik „kemény magját” a gyatra technika sem tántorította el, hűségesen növekednek, fejlődnek a zenekarral együtt.

Az est zárásakor sajnos már nem lehettem ott (azok a fránya szülők nem igaz?), így kénytelen vagyok más beszámolójára építeni, de higgyétek el nekem, hogy megbízható a forrás.

Nem én voltam az egyetlen, aki nem maradhatott korlátlan ideig. A nézőtér foghíjassá vált, akik maradtak kezdenek fáradni (öt óra koncertezés után ki nem). Ilyen mondhatni hálátlan körülmények közé kerül a Gidnim’Rém. De valahogy még ez is előnyükre vált, hiszen különleges zenei stílusuk illik ebbe a környezetbe. A fásult közönség felélénkült még egy utolsó blokk erejéig és méltó befejezést kapott az este. Minden esetre az előadók saját bevallásuk szerint élvezték. Valós élmény hiányában meghallgattam őket Youtubeon, így kapva egy igen érdekes képet róluk. Zenéjüket leginkább az autentikus szóval tudnám jellemezni. Kis háttérkutatás után kiderült, hogy 2012 óta koncerteznek, de a banda tagjai nem állandók, időnként beugrik egy-egy hangszer mögé néhány barát.

Íme, ez volt hát a Müpa Garázsband Fesztivál powered by Mojo. Örülök, hogy eljutottam rá és megismerhettem ezeket a bandákat. Remek kezdeményezés ez, a bandáknak és a nézőknek egyaránt előnyös végkimenetellel. Buzdítalak titeket, hogy járjatok el minél több ilyen fesztiválra, mert nagyon sokat jelent a fellépőknek, ráadásul igazi gyöngyszemeket lehet így megismerni/találni. Nem utolsó sorban pedig, még ha nem is tetszik a zene, önmagában a hangulat miatt is érdemes elmenni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Fotó: kidsnews.hu by Barna

2017 Kidsnews | All rights reserved