„Annyi minden tabu az életben! Ez ne legyen az!” – Salgó Blues


Gréti (15éves) - 3 napja

A Salgó Blues szerzője Juhász Tibor 1992-ben Salgótarjánban született, később a Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója lett. Első verseskötete 2015-ben jelent meg, Ez nem az a környék címmel.

El kell, hogy mondjam, hogy mikor megrendeltem ezt az önéletrajzi ihletésű, szociografikus novelláskötetet nem erre számítottam. A Salgó Blues első pár oldalán aztán világossá vált, miről is szól: egy lepukkant környék, lepukkant lakóiról.

Olvasás közben betekintés nyerhetem egy olyan világba, amiről eddig csak hallottam.

A Salgó Blúz ugyanis elkalauzol minket Borsod-Abaúj-Zemplén legsötétebb bugyrába, miközben betekintést nyerhetünk Salgótarján múltjába és jelenébe.

Én nem ilyen világban nevelkedem, ezért elég sokkolóan hatottak rám a könyvben kifejtett helyzetek és állapotok. Az első reakció, ami felmerült bennem, az a félelem volt. A gátlástalan erőszak! És a reményvesztettség, hogy „nekem már úgy is mindegy!” A másik, ami eszembe jutott, hogy miért lesz valaki ilyen?! Vagyis miért lesz számára normális és evidens az, hogy veri a feleségét, vagy a gyerekeit?! Persze, a gyerek a szüleitől tanul, a szülő pedig az ő szüleitől és így tovább.

Ha én is ezt az erőszakot látnám, a szüleimtől akkor én is így viselkednék?!

Hogy teljesen őszinte legyek, erről a könyvről nem tudok ajánlót írni. Viszont ennek ellenére nagyon elgondolkodtatott. Mikor kb. a 16. oldalon jártam elgondolkodtam, hogy biztos kell ez nekem?! Biztos jó az, hogy ilyen emberek ilyen helyzeteiről olvasok, ami számomra nem a szórakoztatás kategóriája? Végül arra jutottam, hogy igen is megéri, mert ilyen is létezik, és nem lehet elintézni annyival, hogy ez nekem kényelmetlen és nem olvasom el! (Persze ha valakiben azt az érzést kelti, hogy napokig ezen rágódik, természetese ne olvassa tovább!)

Annyi minden tabu a világban! Ne legyen ez is az!

Szóval, a következő oldalaknak úgy rugaszkodtam neki, mint egy ismeretterjesztő kalauz. Egy kötet, ami megismerteti velem egy ismeretlen környék világát. Olyan állapotokról olvastam a könyvben, amit igaz eddig is tudtam, de mégis nagyon sokkoló volt elolvasni egyes emberek élettörténetét. Sokkal személyesebb volt, mint ha csak valaki random mesél nekem erről! És ami személyes, az mindig jobban megérint minket, hiszen sokkal életszerűbbé válik.

Nagyon rossz érzéssel töltött el, ahogy erről az elképzelhetetlen nyomorról olvastam. Hogy olyan emberek élnek ott, akiknek nincs semmi életcéljuk. Nincsenek terveik, se álmaik. Napi szinten lejárnak a kocsmába isznak pár Kőbányait, cigiznek, verik a feleségüket, gyerekeiket. A legtöbbnek meghaltak a szüleik, az utcán nevelkedtek De nagyon rossz érzés töltött el, mert úgy éreztem magam, mint valami katasztrófaturista, aki összevissza szörnyülködik, de a szíve mélyén örül, hogy ő nem ilyen helyen él.

Örülök, hogy végül elolvastam, mert ráébresztett, hogy milyen szerencsés is vagyok! Vannak szüleim, van, mit ennem vannak terveim álmaim!

A olvasás élményét a Scolar kiadó támogatásának köszönhetjük.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved