Egy ártalmatlan semmilyenség – Übergáz kritika


Solymosi Máté (17éves) - 5 napja

Különösebb elvárások nélkül ültem be az Übergázra, a lehető legminimálisabb előismerettel. Tudtam, hogy valami taxis dolog lesz, és hogy Kumail Nanjiani lesz az egyik főszereplő és… nem, mást nem tudtam.

Ennyi elvárással teljesen elfogadható volt a film, még ha rendkívül kiszámítható is. Egy rajtaütéssel indul ahol a Dave Bautista által alakított Vic fiatal társával együtt egy heroindílert készül elfogni.

Az akció a lehető legrosszabbul végződik, főszereplőnk társa meghal, a tettes pedig elmenekül.

Itt ugrunk előre fél évet, ahol a gyásztól és bosszúvágytól fűtött Vic új nyomra akad. A sors szerencsétlenségei összehozzák egy Uber-sofőrrel, akivel aztán a film folyamán összemelegednek.

A film technikai részei teljesen helytállnak. Az akciójelenetek izgalmasak, a történet és a történések is követhetők, de semmi különösen felvágósabb vágási, operatőri, rendezői, vagy igazából bármilyen filmkészítői egyéniség nem található meg. Az egész nagyon szabályos és nagyon alap.

Néhány poén fekszik és minden elem technikailag a helyén van, mégsem képes a film bármi olyat nyújtani, amit ne láttunk volna már ezerszer.

Ez a fajta alapság a film történetében is ugyanúgy megtalálható. Minden elem, ami felmerül, másodpercre pontosan kiszámítható módon köszön vissza, a karakterek tanulságai gyorsan egyértelműek, az aprócska csavar, ami van a történetben pedig nincs nagy dobra verve, és nem is aktívan sokkoló, ugyanis a hozzákapcsolt karaktert a csavarral együtt ismerjük meg, nem pedig egy bizalmas társat vesztünk el vagy hasonló.

Az egész filmet átjárja egy ártalmatlan semmilyenség.

Néhány poén fekszik és minden elem technikailag a helyén van, mégsem képes a film bármi olyat nyújtani, amit ne láttunk volna már ezerszer. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy unalmas, bár biztos van, akinek ezek miatt az lesz; simán csak annyi a helyzet, hogy ez a film megszokott. Megvannak a pillanatai és megtartotta a figyelmem, de összességében se nem ad, se nem vesz el. Tökéletesen semleges.

Minden elem, ami felmerül, másodpercre pontosan kiszámítható módon köszön vissza.

Mégis, a film ilyenfajta jól olajozott semmilyensége szerintem pozitívan fog kicsapódni. A hordozott üzenetek jók, a színészek teljesítenek, a koncepció pedig pont annyira egyedi, hogy az emberek fejében megragadjon és a jó részekre emlékezzenek, illetve hogy a sablonosságot akár észre se vegyék. Én őszintén látok potenciált arra, hogy pár év múlvára ebből a filmből egyfajta mini-kult legyen: nem egy tényleges, minőségi kultfilm, hanem az, amit sokan látnak a tévében és mindenkinek tetszik, mindenki kedveli, de senkinek sem a kedvence. Ráadásul igazából meg is érdemelné.

Mert tényleg nem rossz film az Übergáz. Nem maradandó, nem különleges, de közel sem rossz. Egyenesen ajánlani nem tudom, de ha valaki egy minőségében kellemes, formájában vulgáris élményre vágyik éppen a moziban, annak jó választás lehet így nyár középen.

Übergáz (Stuber) 2019, Michael Dowse, 6/10

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.

2017 Kidsnews | All rights reserved