Korfball Európa bajnokság U15 Dunakeszi – élménybeszámoló


Miss Úszósapka (15éves) - 4 hete

Idén Dunakeszi rendezte július 5. és 9. között a III. Korfball Európa bajnokságot U15-ös korosztályban. Ha nem tudod még mi is ez a korfball nevezetű király sportág, dióhéjban tehát: hasonlít a kosárlabdához, fiúk lányok együtt játszák, a gyűrű egy méterrel magasabban van, mint a kosárban, nincs palánk, a labdát csak passzolni lehet. Bővebben itt olvashatsz utána.

Hét nemzet érkezett az 5-ei megnyitóra: Portugália, Németország, Anglia, Hollandia, Csehország, Szlovákia és Magyarország. A bajnokság kettébontva folyt, Szlovákián és Portugálián kívül minden nemzet két csapatot indított, az egyiket az ‘A’ U15-ös Európa bajnokságon, a másikat a ‘B’ ‘Future Talents’ vagy ‘Rising Stars’-nak nevezett bajnokságon, ahol a jövő reménységei játszottak. 

A nyilvános megnyitót Dunakeszin a Fő téren tartottuk, utána egy fagyizást útba ejtve visszaszállingóztak a csapatok a Szent István Általános iskola gigászi tornatermébe, ahol maga a bajnokság, a meccsek játszódtak később. A magyar csapat még a megnyitó előtt csapatépítő programként besegített az önkénteseknek a helyszín elrendezésében; pályát és állványokat ragasztottunk, pakolásztunk, padokat állítottunk fel az étkezésekhez, ilyesmik, így a háromütemű közös edzés zökkenőmentesen mehetett le már az első nap. 

A második nap a körmérkőzésekről szólt, a saját bajnokságodon belül majdnem minden csapattal játszottál egy 4×5 perces meccset.

A magyar csapat a tavalyi szerepléséhez képest (egy éve Hollandiában mindkét bajnokság legvégén végeztük nulla nyert meccsel) hatalmasat fejlődött minden szempontból. Mivel összeszokottabbak voltunk, jobban ismertük egymást, a pályán kívül is szorosabb lett a kapcsolatunk egymással, voltak már közös élményeink, sztorijaink, elindultunk a korfball lényege felé vezető úton. A korfball lényege persze komplett, minden edző mást emel ki mint legfontosabb elem, de ha valami átszövi az egészet és igazán élvezhetővé teszi, az az öröm.

A játék öröme, a görcsös versengés elengedése, a játék mivoltának értése. Mert ha el tudsz lazulni a pályán, a játékod dinamikusabb lesz, a feszesség és a lekövethető kiszámíthatóság elillan.

Arról nem is beszélve, hogy elkezded élvezni az játékot, aminél fontosabb nincs is, hiszen miért, ha nem ezért játszunk korfballt? Azt éreztem, amikor elkezdődött az első meccsünk Németország ellen és az utolsó hiányzó csapattag is befutott a Soundról, hogy helyben vagyunk. Elkezdődött valami, amit már tavaly is vártunk. Nem voltak párhuzamos meccseink a másik magyar csapattal (én a ‘Future Talents’ csapat tagja voltam), így ordenáré szurkolásokat rendeztünk egymásnak, nekem az első ilyen után majdnem teljesen elment a hangom. Ez persze nem szabott akadályt a további Ria-riázásoknak sem:) meg úgy en bloc semminek.

A hangulat már első nap is hatalmas volt és az átkot is megtörtük. Ez a harmadik U15-ös rendezésű korfball Európa bajnokság volt, de a magyarok egy meccset sem nyertek még eddig egyiken sem, úgyhogy idén mindenki várta a csodát, vajon tényleg örök utolsók vagyunk-e. És nem! A napunk második meccsét a Cseh Köztársaság ellen meg tudtuk nyerni, ezzel bevonulva a korfball igen fiatalka történelmébe:) 

Este hárman a magyar csapatból bent aludtunk másik három nemzettel Dunakeszi egyik tornatermében. A szlovákok nem igen beszéltek angolul, meg szociálisak sem voltak annyira, de a németek és a portugálok nagyon nagy arcnak bizonyultak, összevegyülve mókáztunk velük.

Táncokat tanítottak, kártyajátékokat magyaráztak, aztán ha elfajultak a dolgok, meg az edzők éppen nem figyeltek, alkoholos filccel kergették egymást és hasonló jellegű baromságok. A hangulat fantasztikus volt, imádtam minden percét az ottlétnek. 

Harmadik nap lejátszottuk a maradék körmérkőzéseinket, majd következtek a helyosztók. A másik csapat örömét is meg kell említenem, hiszen óriási küzdés volt és ők is meccset nyertek! Nem is egyet:) 

Esemény eseményt, meccs meccset követett, megvertük a németeket és a bronzért indultunk a csehek ellen. Ekkorra beszálltak a portugálok is a szurkolótáborunkba a szerény kis 8 főjükkel. Nagyon fel kellett kötni a gatyát, mert a csehek az előző vereség után felszívták magukat, látszott előre, hogy nem lehet ellacafacázni a meccset.

A kezdéshez való jogért folyó kő-papír-ollót nem meglepő módon most is elveszítettem (már közös poén lett a végére, hogy pont én lettem a csapatkapitány, aki képtelen megnyerni egy kő-papír-ollót, mert valóban az összesben az ellenfél kapitánya nyert valamiért). A meccs egy bronzmeccshez illően nagyon szoros volt, de egyértelmű esélyünk lett volna a győzelemre, mert az utolsó 20 másodpercben még mindig egy gól előnyünk volt. Aztán váratlanul becsusszant egy szabálytalanság a részünkről és bedobták a büntetőt.

Helyosztó pedig nem végződhet egállal, így kezdetét vette egy ritka ráadás, az aranygól nevű hosszabbítás, ahol mindkét csapatnak van egy támadása (vagy ha egyikben sem születik gól akkor több) megszerezni a győztes gólt.

Odaálltam a kő-papír-ollóhoz a bíró elé, remegett a kezem, mint annak a rendje, mert tudtam, hogy nagyon nem mindegy, ki kezdi a támadást, hiszen ugyan a másik csapat is támadhat még, ha gólt dobunk, mégis stresszes, ha nem tiéd a labda. Egyéni sikereim közé sorolom, hogy megnyertem a kő-papír-ollót:D valószínűleg teljesen véletlenül, mert a további napokon egyszer sem sikerült reprodukálnom ezt a győzelmet. 

Az aranygól kezdetét vette tehát. Mindenki kiszivárgott az öltözőkből, a portugálok a magyarokkal együtt tolták kitartóan a ‘hajrá Magyarország!’ üvöltést, az egész egy káosz volt, amiből végül született egy magyar gól. A srácnak, aki dobta, viszont fogalma sem volt arról, hogy a cseheknek is van még egy támadásuk, a meccsnek még koránt sincs vége, így lekapta a pólóját, és elkezdett tárt karokkal körberohanni a pályán, ünnepeltetni magát. Az  egyik edzők erre nekilódult és elkezdte befogni őt, de gyorsabb volt nála srác, így volt egy sírásig nevetős másfél perc ingyen mozi, amíg az összes delegáció, önkéntes, edző és néző azt figyelte, ahogy a magyar edző kergeti a félmeztelen magyar srácot a bronzmeccs aranygóljának közepén. 

Végül összeszedtük magunkat, meg a félmeztelen gyereket is és megnyertük a bronzérmet:)  A másik magyar csapat még további két meccset nyert és 5. helyen végzett! 

Az ‘A’ bajnokság döntőjén volt még őrült hangulat a lelátón. A portugálok annyira jó fejek voltak mindenkivel a két nap folyamán, hogy az összes nemzet nekik szurkolt a hollandok ellen, akik végül mint mindig, most is elvitték az aranyat.

Az eredményhirdetés barátságos volt, nagyon örültünk egymásnak, az egész egy össznépi örömködés volt.


Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.


Forrás:

Fotó: Torgyik Adrienn, Jónyer Angéla.

2017 Kidsnews | All rights reserved