Véget ért a Bánkitó Fesztivál!


Poscher Dominik (19éves) - 1 hónapja

Mostanra valószínűleg a fesztivál szettek ismét otthonra leltek a ruhásszekrényben, vagy ha más nem, épp a szennyestartó alján tapadnak egymáshoz izzadt-nedves voltukban, várva, hogy eljöjjön az ő idejük. Első ízben ugyanis gazdáik talpa érte a mosógép sajtreszelő felületét, hogy aztán egy gyors centrifugálás után mosott rongyként tengessék következő napjaikat a száritón kiterülvén.

Véget ért a Bánkitó Fesztivál!

Az első, avagy nulladik napon 15:00-tól nyílt lehetőség a becsekkolásra. A korábban érkezők addig is megismerkedhettek a járással, a közelben lévő boltokkal, illetve emészthették utóbbiak, illetve a bejárat közti távolságot. Mely egyébként nem volt leküzdhetetlen, csak, ha valaki égető vágyat érzett arra, hogy a tószínpados koncert után visszaérjen egy nagy kedvencére, annak kicsit sietősebbre kellett vennie.

Egy férfi ugrik a Bánki-tóba a Bánkitó Fesztiválon a Nógrád megyei Bánkon 2019. július 11-én. MTI/Komka Péter

A nyitányig a tömeg nagy része a stégeken mulatta el az időt, az otthon gondosan elkészített szendvicseket majszolva, vagy éppen a tószínpadi magasságokból magukat vízbe vetők mutatványait pontozva. Sokan meg is mártóztak, tekintettel a jó időre. Előfordult nem egy ember, aki a tó átúszása mellett döntött, a módszereket szemlélve profi és lelkes amatőr egyaránt megpróbálkozott a távval.

A test és a víz első találkozásának pillanatát jobbára kisebb jajgatások kísérték.

Ezeknek a hangoknak mondott ellent az a lány, aki úgy határozott, hogy rögtön beveti magát, és félmeztelenül kifeküdve sütteti felsőtestét, mielőtt lehűtené magát a tóban. Kérdés, hogy mások is követték -e a példáját, mindenestre a második napig kitartó verőfényes időjárás után pénteken és szombaton már a beborult ég vette kezébe az irányítást, szóval a technikát érdemesebb volt hamarabb alkalmazni.

A kisboltot és a dohányboltot a rutinosabbak már kora délután meglátogatták felszerelkezés céljából, este ugyanis nem voltak kizárva a bejáratig kanyarodó 30-40 fős sorok, amik az arra tévedőket rögtön menekülésre kéztették egy-két szitokszó kíséretében. Utóbbi helyiségnél egyébként nagyon helyesen jártak el a kiszolgálók, megesett, hogy egy 50 év körüli úriembernek sem volt kibúvó, az ő személyije is előkerült. Hadd érezze magát fiatalnak mindenki!

Közönség a Ricsárdgír együttes koncertjén a Bánkitó Fesztiválon 2019. július 11-én. MTI/Komka Péter

A kisboltban meg aztán bőven kijutott a pőrgésből, az idősebb eladók munkáját néhány fiatalabb árufeltöltő segítette, látszólag azonban a kasszás hölgy és úr tempója felülmúlhatatlannak tűnt. Emellett még arra is jutott idő, hogy néha egy-egy lazább mosollyal nyugtassanak meg mindenkit – nincs megállás.

Nagy népszerűségnek örvendett még a Harcsa nevű falatozó, ahol a korgó gyomrokat délelőtt különböző reggelis fogásokkal, majd 12:00-t követően többek között túrós csúszával, hamburgerrel, sztrapacsával és palacsintával lehetett csitítani. Na de itt aztán nem egyszer elszabadult a pokol, csúcsidőben az asztalok között, mellett átcsúszva sorjáztak

“most akkor hol áll a sor?”

féle kérdések, a nagy tömeg megnehezítette az eligazodást. Meg persze a szakácsok dolgát is. A türelmetlen fesztiválozók leginkább azt bírálták, hogy a mögöttük álló haver hamarabb jut a hőn áhított falathoz, mint ők. Itt azonban a “van különbség egy főétel és egy szendvics elkészítése között” mondat sem segíthett, hisz tudjuk, az éhség nagy úr. Végül azonban mindenki mosollyal vette át megrendelését, jómagam hasábburgonyát is kaptam a kért hamburgerem mellé, amire a kiírtnál drágább ár hallatán eszméltem rá. Meg aztán a tálcán is ott pihent egy sültkrumpli. Dehát egyszer élünk, hadd szóljon! – gondoltam. A vállalkozó szelleműek megkísérelték a helyi kultúra megismerését, egy fiatalabb srác ennek módját az egyedül ülő helyi lakos, Gyuri Bácsi leszólításában látta. A jóízű hambi mellett élmény volt hallgatni a jóízű beszélgetést, melynek fordulópontját a fiútól érkező átkarolás hozta meg.

Most, hogy kiveséztünk mindent, aminek kevésbé volt köze a fesztivál eseményeihez, jöjjenek a lényegesebb pontok.

A 15:30-kor történtő visszaérkezés látszólag nem bizonyult a legjobb döntésnek, a jegyére, és a bejutáskor történő ellenőrzésre váró sor ugyancsak végeláthatatlannak tetszett, azonban gyorsan telik az idő, ha jól mulat ember, megkezdődhet a szocializálódás! Rögtön villanhattak is az első insta storyk. Szerencsére ezen a fesztiválon nem erről volt szó, cukrot osztogató kamasz srácról viszont annál inkább. Miközben a tömeg izgatottan várakozott, valaki fennhangon megjegyezte, hogy

“olyan, mintha mindenki Woodstockból jött volna mindenki”.

Hát, ha nem is mindenki, de sokan az akkorihoz hasonlítható öltözködésű stílust választották, átlagos viselettel könnyen ki lehetett lógni a sorból.

Mindenki kapott egy szép sárga programfüzetet, amit a sokszori átnyálazás után csak az eső tehetett még nedvesebbé, a semmiből támadó záporok ellen biztos védelmet nyújtott a kiskönyv.

Ha már bejutás, első blikkre szigorúnak tűnt az ellenőrzés, úgy festett, nem hogy beszökni, de alkoholt becsempészni sem igazán lehet, hiszen több ember is felügyelte a cselszövők próbálkozásait. Ehhez képest olyan hír is lángra kapott, hogy valaki tavalyi Kolorádó jeggyel jutott be, míg a vasútnál is meg lehet oldani a bekerülést. Amikor két alak érdeklődött, hogy mennyire figyelnek a bejáratnál, bizonytalanul feleltem: “átnézik a táskákat, de ha jól bebugyolálod a piát, gondolom meg lehet oldani”. Egyikőjük azonban gyorsan legyíntett: “ja, csak be akarunk szökni”. Másnap már egy koncerten volt szerencsém megpillantani őket.

Közönség a Ricsárdgír együttes koncertjén a Bánkitó Fesztiválon 2019. július 11-én. MTI/Komka Péter

A harmadik napon vált világossá számunkra, hogy be lehet vinni dobozos sört, csupán annyi a kitétel, hogy bontatlan állapotban legyen. Értelmét nem igen láttuk ennek a döntésnek, de nem is igazán kerestük. Jófej volt mindenki. Legyen ennyi elég.

A hozzám hasonló – bankkártyával nem rendelkező – első bálozók

joggal kaphattak szívükhöz a “csak kártyával” tájékoztatás után minden egyes standnál, de miután kiderült, hogy itt egy, a feltöltőpultnál elkészíthető kártyáról van szó, rögtön a “chill zone”-ban tapasztalható nyugalom vett körül.

Utóbbi helyszínen hintaágyak biztosították a kényelmet, sokan úgy vélték, délutáni szunyájukhoz jobb spotot nem is találhatnának. Emellett kártyázással is lehetett hangolódni a koncertekre, repkedtek a húzz fel négyesek barátnak, idegennek szintúgy.

A zenei program általában a greatest hits színpadon vette kezdetét, (egyelőre) kevésbé ismert zenekarokkal, itt késő délután nagyobb tér állt rendelkezésre az ugrálgatához, hisz a legtöbben ülve hallgatták a muzsikát. Később azonban – ahogy leszállt az este, s megjött a vállalkozó kedv – ide is sokan csatlakoztak. Bezzeg az Északi- és a Tószínpadon senkit nem tántorított el a világosság sem, mindvégig zsúfolt volt a tánctér.

A külföldi együttesek közül kiemelendő a Viagra boys. A svéd punk várható volt, hogy nagyot fog szólni, de az egész felsőtestén tetoválások sorával megjelenő frontember olyat varázsolt, aminek hatására mindenki egy életre megjegyezte a banda amúgy sem egy könnyen elfelejthető nevét. A német, 4 tagú Gurr zenekarban 1 férfi kap helyet, de még ő is csak hátul elvészve, a dobfelszerelésnél. Előtte 3 fiatal nő tombolt egy hatalmasat, sajnos csak kevés néző szeme láttára. Különleges élmény volt, hiszen nemigen találkozhattunk nőkkel a színpadon, itt viszont kizárólag ők diktálták az ütemét.

Minden álmos szempár méltó kihívóra akadt a hajnali órákban az Analog Balaton és a Freakin’ Disco személyében. A megjelentek száma alapján egyértelmű volt a győztes kiléte. A koncertsorozatnak méltó módon a Kistehén vetett véget az utolsó nap, de előtte azért olyan együttesek is szórakoztatták a közönséget, mint például a Csaknekedkislány, Bohemian Betyars, Ricsárdgír vagy Szabó Benedek és a Galaxisok. Utóbbi basszusgitárosa, Sallai Laci a fesztiválon szintén ott lévő Platon Karataevben, Felső Tízezerben, illetve Zombie Girlfriendben ugyancsak helyet kap, így amikor valaki azt a kérdést intézte felé, hogy “Ma lesztek?”, csak vakarni tudta a fejét.

Emellett számtalan zenekart lehetne még lejegyezni, akik megérdemelnék, hogy a jövőben nagyobb tömegek kövessék majd az útjukat. A magam részéről a nagyon sokszínű Carson Comat említeném.

Volt pár helyszín, ahol csakis techno szólt. A Compó Aréna lehetett a műfaj szerelmeseinek mennyországa, a legnagyobb területet itt vehették birtokba a pult előtt. A szervezők úgy érezték, egy hatalmas, kivetített halacskának senki nem tud majd ellenállni. Ezért kivetítettek egy hatalmas halacskát a Compó Arénára. Senki nem tudott ellenállni.

Délután tömérdek mennyiségű színházi előadás, beszélgetés zajlott le zökkenőmentesen, többek között LMBTQ, vagy éppen autizmus témában. A résztvevők amellett, hogy rengetett új gondolattal ismerkedhettek meg a személyesen érintettek, hozzáértők segítségével, sokszor az interaktivitás miatt maguk is szerves részei lehettek a programoknak. Tényleg annyi esemény volt, hogy mindenki megtalálhatta a számára legmegfelelőbbet a megmártózás és a koncertek között.

Sajnos a mi tudatunkhoz csak az utolsó este jutott el a “közösségi reggeli” fogalma, a rendkívüli kezdeményezés összehozta az embereket.

Belépésünkkor lencsefözelék fogadott minket egy hatalmas lábosban. A megmaradó mennyiség mutatta az étel színvonalát. Mindenki nagy mosollyal az arcán merte ki a maga adagját, hogy aztán megossza a tapasztalatait. A fesztivál üde színfoltja volt ez a helyszín.

Egy-egy koncerten az úgynevezett “közösségi bor” kifejezés is elhangzott. Néhányan legalábbis ezzel a megnevezésel éltek, amikor meglátták kezünkben az üveget. A technika bevált, úgy néz ki, ha az ember oltani szeretné a szomját, elég csak a “közösségi” szót odatenni a kívánt ital elé

Dehát a Bánkitó Fesztivál egy ilyen közösségi esemény, ahogy az számunkra is egyértelművé vált. Az a jó az ilyen kisfesztiválokban, hogy a harmadik nap már a szembejövő idegenek is ismerős arcok lesznek, nem érzed azt, hogy elveszel a rengetegben. Ha pedig ráadásként “Magyarország legnagyobb kisfesztiváljáról” van szó, akkor azért van még pár plusz tényező, ami miatt érdemes benézni.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Fotók: MTI és bankitofesztival.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved