Ciki, ha egy lány hív randira egy fiút?


Orbók Réka és Barna (20 & 18éves) - 2 hónapja

Ciki, ha egy lány hív randira egy fiút, vagy inkább az, ha a fiú nem meri megszólítani a lányt? Itt az ideje a tabuk ledöntésének: ezek közül egyik sem ciki! Most tinik tollából olvashatod el, hogyan vélekedünk a randizásról és a kezdeményezés kérdésköréről mi magunk.

Réka:

Vajon korábban, mondjuk 30 éve hogyan működött ez az ismerkedés dolog? A régi sztorikat hallgatva, valószínüleg úgy, hogy anyu, apu vagy éppen a nagyszülők áthívták az ismerőseiket, akik közül mindig akadt olyan család, ahol a gyerek pont ellenkező nemű és hasonló korú volt, mint a párt kereső gyermekük. Ha mindez nem jött volna össze, maximum a szüreti bálban, vagy késöbb a helyi diszkóban leszólították a fiúk a nekik tetsző lányt és felajánlották, hogy hazakísérik. A világ még sokkal kisebb volt akkoriban, mindenki ismert mindenkit, így az emberek is közvetlenebbül és érdeklődve fordultak egymáshoz, és bizony sokkal többet beszélgettek.

A világ sokat változott az elmúlt évtizedekben és nem csak a technikai fejlődés miatt. Persze ott a Tinder és az internetes társkeresők, és már az is különleges ha valaki odáig eljut, hogy

„Tetszik a profilképed! Jó az a filter, amit használtál a sztoridban!”

-a hibát azonban nem az eszközökben kell keresni. Valami megváltozott bennünk emberekben. Ma már a srácok többsége nem meri leszólítani a lányt, sem a tömegközlekedésen, sem a buliban, és senkit sem hívnak el a suli után mondjuk fagyizni. Ez valahol érthető, lehet a félelmek miatt van. Talán azt gondolják, hogy a kiválasztott lány kineveti, megalázza őket, miközben szerintem a legtöbb lány imponálónak találna egy ilyet próbálkozást, és még ha elutasítás is lenne a vége, akkor sem nevetne ezen senki.

“Én már többször is kezdeményeztem beszélgetést srácokkal, egyikőjüket teljesen ismeretlenül szólítottam le.”

Egy szórakozóhelyről jöttünk el barátnőmmel és ott volt ez a fiú volt a ruhatárnál. Ő volt az, aki felügyelte, hogy ki mehet hátra, vigyázott nehogy ellopjanak valamit. Végül a nevem adtam meg neki, hogy megtaláljon a Facebookon. Ezután, körülbelül két napra rá megjelölt ismerősnek én pedig ráírtam valamit. Egy napon keresztül beszélgettünk, és elég sokat, de aztán valamiért már nem írt én pedig úgy voltam vele: eleget kezdeményeztem, mindennek van egy határa és nem fogom ráerőltetni magam.

képünk illusztráció

Szóval ez sem garancia. Nekem is kockáztatnom kellett azzal, hogy leszólítottam, de nem bánom. Emberek vagyunk, max azt mondja, hogy nem érdeklem. Ennyi.

Szóval szerintem nemtől függetlenül, ha valaki szimpatikus akkor legyünk merészek és kezdjünk el beszélgetni, ismerkedni vele, hiszen ki tudja milyen esélyt szalasztunk el.

Barna:

Egyetértek Rékával abban, hogy régen sokkal nyitottabbak voltak az emberek egymás iránt. Míg anno mindenkit ismertek a környékükön, most gyakran a szomszéd teljes nevét sem tudják.

Korunkban nehezebb beszélgetést kezdeményezni, de nekem az a meglátásom, hogy mindenki magának épít gátakat ezzel kapcsolatban.

képünk illusztráció

Csak kérdezzetek körbe az ismerőseiteknél, hogy ők mit szólnának, ha egy ismeretlen megszólítaná őket a villamoson, vagy a buszon. A nagyrészük szerintem azt válaszolná, hogy kissé zavarba jönne persze, de egyáltalán nem zavarná. Ennek ellenére, ha azt kérdezitek meg valakitől, hogy miért nem kezdeményez, gyakran az a válasz: „Mi van ha nem örül neki…” Mi van, ha zaklatásnak veszi?”

Vajon, ennek mi az oka?

Nem gondolom, hogy a kezdeményezésnél hatalmas különbség lenne fiúk és lányok között. Félreértés ne essék, szerintem is jó, ha a fiú teszi meg az első lépést, de nincs tragédia akkor sem, ha a lány.

Az én tapasztalatom szerint, főleg két oka lehet annak, ha egy fiú nem kezdeményez. Az első, ha fél a helyzettől és nem tudja, hogyan kezdjen neki. A második, ha nem biztos az érzéseiben, vagy abban, hogy szeretne-e bármit is. Az első esetben tud segíteni, ha egy lány kezdeményez – ehhez nem árt a kölcsönös szimpátia –, de szerintem ezt a típusú félelmét le kell győznie egyszer mindenkinek, így mindenképpen a fiú kezdeményezésére szavazok. A második esetben viszont különösen jól tud jönni, ha a gyengébbik nem képviselője dobja be magát hiszen lehet, hogy egy magabiztos lány a fiú érzéseit is eldönti valamelyik irányba. Nem biztos, hogy arra amerre szeretné a lány…de a bizonytalanságnál minden jobb.

képünk illusztráció

Sokan félnek attól, hogy mi van, ha visszautasítják őket…szerintem semmi, megy tovább az idő, és plusz egy tapasztalatot gyűjtöttek, amire lehet később építkezni. Meg persze, akkor nem marad bennünk a: „Mi lett volna, ha…” érzés. Nekem az a véleményem, hogy

a legjobb eset, ha a fiú kezdeményez, de ehhez szükség van arra, hogy a lány jeleket adjon. Vaktába lövöldözni senki sem szeret.

Ha azonban a fiú valami miatt mégsem tenné meg (nem biztos, hogy gyávaságból), a lányok előtt is szabad a pálya.

Szerkesztőségi beszélgetésünkben végül, mind megegyeztünk abban, hogy kapcsolatok kialakításakor nem kell, hogy szabályokat alkossunk és ahhoz görcsösen ragaszkodjunk.  Addig, amíg kulturáltan képesek vagyunk az aktuális körülményekhez alkalmazkodni és önazonosan viselkedni, addig nem kell cikinek érzeni ezeket a helyzeteket, arról nem is beszélve, hogy mindennek és mindenkinek van egy első alkalma.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

képek: pixabay.com

2017 Kidsnews | All rights reserved