Ilyen volt a vakáció: Művészetek völgye


Miss Úszósapka (15éves) - 2 hete

A 29. Művészetek Völgye idén is 10 napig tombolt Kapolcson és környékén. Mi csak az utolsó két napra tudtunk leruccanni, két óra alvást, majd ugyanennyi kocsiutat követően szombat reggel tíz órai érkezéssel vetettük bele magunkat az alternatív életérzés habzsolásába. Már az egész falu ébren volt, az árusok naprakészek voltak, a hajnalig bulizók kóvályogtak, a frissebbek csendben reggelizgettek, sétálgattak, tettek-vettek.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

A várva-várt Művészetek Völgye hangulat ismét kitett magáért.

Letáboroztunk egy kapolcsi kempingben, műsort ragadtunk és egy kávé mellett kimazsoláztuk, hová szeretnénk eljutni a következő napokban. Első utunk Lackfi János és a Kaláka közös produkciójához vezetett a Kaláka udvarban, ahol elhunyt magyar költők versei és velük kapcsolatos történetek hangzottak el Kaláka számokkal tűzdelve.

Megindító lelkesedés és energia volt benne, a megható történetek jól mutatták az összeköttetést a mai magyar írók-költők és a régebben éltek szíve-lelke között.

Tervben volt aztán továbbállni, de a nulla energiaszintemmel inkább ott maradtam egy puffon fekve a következő napirendi pontig az udvarban. Tóth Kriszta érkezett Lackfival egy közös beszélgetős, improvizálós mókára, ahol leginkább Krisztina legújabb írásaival foglalkoztak a színpadon. Apró, kétszemélyes drámákat olvastak fel, a közönség által megadott random szavakkal írtak öt perc alatt verseket, népdalokra impróztak saját szöveget.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Lehet, hogy én csak azért érzékeltem ennyire tömören és erősen a magyar nyelv esszenciáját a produkcióban, mert előtte két hetet mellőznöm kellett egy nemzetközi tábor miatt a magyaromat, de engem abszolút megvettek. 

Nagyon sokat nevettünk, ha a cél a nyelvünk sokszínűségének korrekt demonstrálása (is) volt, akkor túlteljesítettek – kétszer is.

Az eső is rákezdett valamikor a délutánban, de nem zavartatták magukat az emberek, néhányan esernyőt, vagy esőkabátot vettek magukhoz, mások csak lerakták a nagyobb cuccaikat majd mezítláb folytatták a programokat és a mászkálást. Mi is az utóbbi csoportba tartozunk, egy szál semmiben nekiláttunk az árusok hadának, bolyongtunk különleges kézműves portékák után kutatva.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

A bőségzavar a második percben beütött, a túránk végén retro ruhákkal, faedényekkel, sarukkal és maradék kajákkal megpakolva tértünk vissza vacsorázni a kempingbe. Már mindenki nagyban tervezte az esti koncerteket – nálunk Kaukázus meg Beshodrom jött szóban, de a dilemmánkat el(d)öntötte a gigantikus eső, ami egyik percről a másikra csapta ki az áramot, döntötte össze az összes sátrat, árust és embert az utcán.

Ötletem sincs, mit kezdett magával az a több ezer ember, akiket nem egy viszonylag stabil, nagy sátor alatt ért a vihar vacsora közben, mert közel egy órán át konstans ömlött a víz az égből. Amikor kicsit alábbhagyott és újra találtunk térerőt, elolvastuk a Völgy face kiírását, hogy ide csak olyan embereket hívtak előadni, akik kellőképp őrültek ahhoz, hogy a félig abbamaradt vihartól eltekintve természetesen megtartják a koncerteket. 

A fesztiválon a viszontagságos időjárás ellenére sem állt meg az élet, ellenben az én szervezetem késztetése az ébren maradásra, úgyhogy még valamicskét lementem egy cigányzenekar egyébként nagyon jó táncolós koncertjére, de aztán a másnap érdekében bedőltem a sátorba még világosodás előtt.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

Az utolsó nap eleje esőmentesre sikeredett (köszönjük mindenkinek odafent), a programok csak egykor kezdődtek, úgyhogy addig elugrottunk a káptalantóti piacra körülnézni. Ha kocsival jártok Kapolcson vagy a környékén, érdemes oda is átnézni, vasárnaponként van nyitva és eszméletlen, hogy mennyi minden termelői, eredeti, kézműves dolgot lehet ott beszerezni. 

Kapolcsra visszaérve pont nem csúsztunk le Lackfi versműhelyéről. Nem akarok itt “lackfitúltengést” okozni senkinek, nem csak róla szól a Művészetek Völgye természetesen, én mondjuk odavagyok a munkáiért. Ez a versműhely is zseniális volt:). Ennek a két rövidke napnak számomra csak ezután következett a csúcspontja: Örkény egypercesek Mácsai előadásában a Momentán udvarban.

Ha csíped az irodalmat, és még nem olvastál Örkény anekdotákat, melegen ajánlom őket, garantáltan sok abszurditás és nevetés!

Mácsai hangja meg habitusa a hab volt a tortán, (emberünket egyébként ismerheted Varró Dani – Túl a Maszat-hegyen hangoskönyvéből pl.) az egész udvar oda volt érte, a közben újra eleredő eső sem riogatott el senkit.

Záró programnak hazaindulás előtt felkukkantottam a TEDxDanubia kis teraszára, ahol az érdeklődők beszélgetéseken vehettek részt TEDes előadók vezetésével, aztán hamar indultam is tovább az akkor esedékes Budapest Bár koncertre. Nem mosta el semmilyen kósza eső, rendes kis tömeg gyűlt össze a majdnem utolsó koncertjére a 29. Művészetek Völgyének.

Hazafelé a kocsiban már beírtuk a naptárba a 30. Völgy időpontját (2020. július 17-26.), hogy tutibiztos több, mint 2 napot tölthessünk lent jövő nyáron ezen a szuper helyen, ami minden szempontból más, mint egy átlagos fesztivál! 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved