Nyers diákélet egy másik országban: nehéz, de megéri


Adeline (16éves) - 2 hónapja

Nos, én, mint igazi cserediák, teljes mértékkel kijelenthetem, hogy igen nagyon is kemény, de közben pedig nagyon jó is egy ilyen programban részt venni.

Amikor ezt az egészet elkezdtem, akkor nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog változtatni. Egy másik kultúra, másfajta emberek, másfajta én. Mielőtt kijöttem ide, Spanyolországba mindenki biztosított róla, hogy teljesen más ember leszek a végére. Nagyon szuper lesz, megtanulsz egy új nyelvet, megismerkedsz egy másik kultúrával és minden szipi-szupi lesz.

Valami alapja lehet a dolognak, mert tényleg nagy hatással van rám a dolog.

Nem tudom, hogy mindenkinek hasznos lenne-e egy ilyen program, mert az, ha már majdnem egy éve nem láttad a családodat, az érzelmeidet neked kell egyedül feldolgoznod, megoldanod a problémáidat, mindent elölről kell kezdened, nem könnyű.

Be kell vallanom, hogy nagyon féltem. Nem tanultam korábban spanyolt, nem ismertem a kultúrát, annyit tudtam, hogy az emberek kedvesek és nyitottak. De egyszerűen szükségem volt egy kis környezetváltozásra. Egy kicsit még most is félek. Most már igazából attól, hogy milyen lesz hazamenni. Ugyanis 9 hónap alatt rengeteg minden történik az emberrel.

Fotó: Adaline

De kezdjük az elején.

Mikor megérkeztem külföldre rögtön egy problémába ütköztem. A nyelv. Kijövetel előtt volt egy pár hetes kurzusom, ami kimerült a bemutatkozás megtanulásában, szóval eléggé tartottam attól, hogy nem fogom tudni se megtanulni, se beszélni a nyelvet, de most már be kell, hogy valljam, hogy a C1-es nyelvvizsgára készülök nagy erőkkel, úgyhogy már ezért is megérte.

Egyik legnagyobb félelmeim közé tartozott: az új család, barátok megismerése, de ez szerintem elég egyértelmű.

A családommal találkoztam már a nyár folyamán és szimpatikusnak tűntek, de még nagyon idegennek is. Azért azt is el kell mondanom, hogy nem tökéletesek. Mármint most – így majdnem az évem végére – úgy érzem mintha tényleg a második családom lennének, de kezdetben volt néhány probléma (vélemény ütközések, kulturális különbség, stb.). Szerintem jól álltam hozzá a dologhoz, mert elfogadtam, hogy miben különbözünk és a kezdeti nehézségeket is leküzdöttük.

Azt el kell, hogy mondjam, hogy a csereévem közepén volt egy “mélypont” nevezetű dolog, amikor tényleg nagyon rosszul éreztem magam, főleg a honvágy miatt, de sikerült túl lennem rajta, mindkét családom segítségével. Talán azért fél mindenki a cserediákságtól, mert akkor derül ki igazán, hogy mennyire nőttünk fel, mennyire bírjuk a megpróbáltatásokat.

Én jelen pillanatban már teljesen felnőttnek érzem magam, mindeközben még gyerek vagyok, „rengeteg” problémával, amiket csak én oldhatok meg.

De azért nem csak szenvedésből áll az egész. Olyan barátokat találtam, akikkel – remélem – életem végéig kapcsolatban maradok, olyan családot ismertem meg, akikre bármikor számíthatok, rengeteget fejlődtem, megváltoztam. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy már a nevemre sem emlékszem, csak javítottam magamon. Egy új nyelv már csak ráadás .

Mondhatnék még több általánosságot, de inkább leírom ezt az évet az én szemszögemből. Mert már majdnem egy év letelt, épp az utolsó napjaimat töltöm itt, Európa másik végében.

Minden cserediáknak különböző élmények voltak meghatározóak, nekem pl. a személyes fejlődés, vagy éppen egy új kultúra megismerése voltak a legfontosabbak.

Miközben egy másik országban éltem, felfedeztem Magyarország nélkülözhetetlen szépségeit és hátrányait is, így már sokkal jobban belelátok abba, hogy miért is jó magyarnak lenni.

Itt Spanyolországban szinte minden (legalábbis az ország déli felén) sárga, nincs sok zöld terület, nagy a vízhiány és e miatt nagyon elkezdtem hiányolni Budapest parkjait, látni a rengeteg zöldet, a Dunát, a hajókat… és bevallom, hogy a Balatont is. A rengeteg fűszeres étel, a só használata kilónyi mennyiségben, vagy éppen a kürtőskalács karácsonykor, a karácsonyi vásár, szilveszter stb.…

Viszont itt is felfedeztem dolgokat, amiket nagyon fogok hiányolni, mint pl. az emberek mentalitása, a hozzáállása egymáshoz, az, hogy már megismerkedéskor van egyfajta bizalom egymás közt. Amikor találkozunk, mindig megöleljük egymást és két puszit adunk az arcra. Itt ez egy bevett szokás és én ezt a hagyományt szívesen be is vezetném otthonra, hogyha egy kultúrát meg lehetne változtatni egyik percről a másikra. Otthon az emberek kicsit távolságtartóak és csak azokat az embereket öleljük, vagy talán-talán pusziljuk meg, akikkel nagyon jóban vagyunk és bízunk. Én mindig is nagyon ölelkezős típus voltam, szóval nagyon örültem ennek a változásnak.

A fent említettek csak pár előnyt mutatnak be mindabból, hogy mi vár rád, ha kimész valahová külföldre tanulni. Jobban megismered a saját és egy másik ország kultúráját, nem beszélve a nyelvről és arról, hogy kinyílik előtted a világ. Nekem annyira megtetszett ez az egész, hogy belevetettem magam a keresésbe, és rengeteg ösztöndíj lehetőséget találtam, az Erasmus-t, az AuPair programot, vagy éppen egy cserediák fogadását.

Remélem egyszer te is belevágsz, soha sem késő! És mindent megér. Tényleg.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved