Peer Pressure: gimibe járnak, de a zenéjük bármelyik fesztiválon megállná a helyét


Kovács Barna (17éves) - 1 hónapja

Rengetegen zenélnek fiatalkorukban és közülük sokan alapítanak is kisebb zenekarokat, de kevesen veszik annyira komolyan, mint a Peer Pressure tagjai. Szerintem tipikus példái annak, amikor a tehetség szorgalommal párosul. A banda két tagjával, Dóbé Emesével és Németh Boldizsárral beszélgettem.

Mutassátok be a zenekar tagjait. Ki hogyan csatlakozott a formációhoz?

Németh Boldizsár: A zenekar 3 éve létezik és jelenleg öten alkotjuk. Dóbé Emese – énekes, Faniszló Marcell – énekes, gitáros, Gimesi Bence – dobos, Marczis Bálint – basszusgitáros, Németh Boldizsár – gitáros. Korábban volt már kettő énekesünk, de mindkettőjüknek voltak különböző problémái és nagyjából háromnegyed évvel az alapítás után került be a csapatba Emese, akivel egyelőre minden rendben van, jól viselkedik (nevet).

Ami még érdekes, hogy Marci, Bálint és Bence egy osztályba járnak, mi pedig Emesével vagyunk osztálytársak. Ők hárman már rögtön a gólyatáborban összebarátkoztak, mindannyian zenéltek. Én úgy kerültem be, hogy Marci gördeszkázik, én is gördeszkázom és ennek köszönhetően a pályán találkoztunk, ahol elkezdünk beszélgetni. Emesét pedig valahol meghallottam gitározni és énekelni, aztán…

Dóbé Emese:

Ellenálhatatlan voltam…

Tehát jól látom, hogy a zene mindenkinek az életében nagyon rég óta jelen van? Gyerekkortól fogva?

Emese: Igen, talán az én és a dobosunk esetében picit régebb óta is mint a többieknél. Én ének-zenei suliba jártam, komoly zenével is foglalkoztam (hegedültem), és már nagyon korán belecsöppentem ebbe a világba, csak azóta kicsit másik irányba mozdultam. Bence nagyjából 10 évig tanult dobolni zeneiskolában, hozzám hasonlóan az ő életében is nagyon régóta jelen van a zene.

Egyértelmű volt, hogy a zenekar mostani stílusában fogtok játszani, vagy ha nem, hogyan alakult ez ki?

Boldizsár: Ez nagyon furcsa. Amikor elkezdtük, első évben szerintem csak cover-öket játszottunk, például Arctic Monkeys-t és Red Hot Chili Peppers-t. De erre szükség is volt, mert valahogyan össze kellett szoktatni a bandát. Van egy hangfelvételünk a legelső próbánkról, konkrétan semmi nincsen jókor, sehol.

A Müpa Garázsband Fesztiválon
Kép: Nagy Attila

De nem adtátok fel…

Nem. Később szépen lassan elkezdtünk saját számokat írni és azt vettük észre, hogy hasonlítanak azokra a számokra, amiket mi szeretünk, de előbb utóbb ezek kombinációjából lett egy saját stílus, amit igazából még mindig nem tudunk, hogy teljesen micsoda. Valahogy ránk rakták, hogy inde rock, de én inkább úgy vagyok vele, hogy ez a mi zenénk és nem próbáljuk meg behatárolni.

Emese: Szervezett összevisszaság. (nevet)

Mondtátok, hogy a banda első próbája nem sikerült annyira jól, de hogy emlékeztek az első koncertetekre? Egyáltalán mikor volt?

Emese: A Hunniában zenéltünk először közönség előtt. Érdekes, mert napra pontosan a Müpában lévő koncertünk előtt egy évvel került rá sor.  Én ekkor még nem nagyon tudtam magamat hová tenni a színpadon – talán picit most már jobb vagyok ebben – de igazából jól sikerült.

Boldizsár: Nagyon izgultunk. Én legalábbis biztosan. Nem sok értelme volt olyan szempontból, hogy többségében csak barátok és családtagok voltak jelen, de nagyon jól éreztük magunkat.

Ha már Emese felhozta a Müpában lévő Garázsband fesztivált – aminek kapcsán mi találkoztunk – hogyan kerültetek oda?

Emese: Jelentkeztünk egy tehetségkutatóra. Ezeknek a pályázatoknak és koncerteknek a többségét  Faniszló Marci szervezi, ő megtalálta ezt a lehetőséget, jelentkeztünk, és bejutottunk. Nagyon nagy elismerés volt számunkra, hogy mégiscsak egy nevesebb pályázaton kiválasztottak minket.

Boldizsár: Az nagyon király lehetőség volt, profi volt a hangtechnika, a világítás és nagy színpad volt. Előtte nagyjából minden koncerten egyszer leütöttem Emesét a gitárommal. (nevet)

Mondtátok, hogy korábban is jelentkeztetek már tehetségkutatókra, ezek milyenek voltak?

Emese: Jelentkeztünk a Kikeltetőbe, de ott nem kerültünk be a legjobbak közé. Ezen kívül elmentünk egyszer egy diákfesztiválra, ahol egy versenyen szerepeltünk és másodikok lettünk.

Boldizsár: Az érdekes volt egyébként, mert ugye minden lehetőséget szeretnénk kihasználni, ezt is megláttuk, elmentünk, de azt nem tudtuk, hogy ezen valójában iskolák csapatai versenyeznek, az iskolájuk nevében. Mi odamentünk és kérték az iskola nevét, mi meg eléggé elcsodálkoztunk. Vicces koncert volt, mert az összes többi fellépő zeneiskoláktól jött, egyenpólóban, zenetanárral, összetett számokkal, mi meg megjelentünk sípoló erősítőkkel. (nevet)

Emese: Ekkor derült ki számunkra, hogy ez egy verseny. De jó volt nagyon, a zsűri tagjai szakmabeliek voltak. Utána elbeszélgettek velünk arról, hogy mit lehetne jobban csinálni.

Boldizsár: Igen, ez volt a leg pozitívabb az egészben, hogy utána lehetett beszélgetni a zsűrivel. Azt mondták, hogy azért lettünk másodikak, mert az első díjat a legjobban felkészült csapat kapta, viszont rajtunk meg látszott, hogy egyedül, magunktól csináljuk.

Teljesen egyedül? Nincs mögöttetek egyáltalán egy profi zenész, aki ad tanácsokat, szokott segíteni nektek?

Emese: Nem, egyelőre nincs. Ez az egy alkalom volt, hogy a Pásztor Anna – aki az egyik zsűritag volt – nagyon sokat segített. Még nagyon a szélén járunk az egész szakami tornádónak, és nincs meg az a hátterünk, ami ezt segíthetné.

Boldizsár: Zeneileg az segít nekünk, hogy Marci apukája zenész és ő koncertek előtt tud segíteni a beállásnál, esetleg utána elmondja, hogy hogy szólt. Egyébként mindenki szüleinek van füle a zenéhez és őszinték is velünk. Nem az van: „Jajj kislányom annyira szép vagy a színpadon” hanem nekem például van hogy megmondják: „Hát kisfiam ez szar volt, mozoghatnál többet”. (nevet) És amúgy az ilyen építő jellegű kritikák visznek minket előre. Ezen kívül persze nagyon segítőkészek is, minden szülő telepakolt kocsival indul, ha koncertünk lesz valamerre.

A Müpa Garázsband Fesztiválon
Kép: Nagy Attila

Eddig két kislemezetek jelent meg, meséljetek ezekről egy picit.

Boldizsár: Az első kislemez az tavalyi, a második pedig most februári. Amit talán észre lehet venni, hogy egyre jobbak a stúdió felvételek és összetettebbek is a zenék. Egyébként végtelen ideig tudnánk stúdiózni, bőven van szám, amit fel tudnánk venni. Most arra készülünk, hogy nagylemezt fogunk csinálni, csak az pénzben azért elég megterhelő. Az első két lemezzel is az volt, hogy készen voltak a számok, kiválasztottunk négyet az első albumra, majd eltelt egy kis idő, kiadtuk a második lemezt és erre még mindig abból a kupacból válogattunk.

Emese: Igazából most még az erőforrásaink nincsenek meg, amiből finanszírozni tudnánk ezt az egészet. Most már egyre kevésbé szeretnénk a szüleinket lehúzni, próbáljuk saját pénzből kifizetni a költségeinket, például abból, amit koncertek után becsületkasszával összegyűjtünk.

Boldizsár: Igen, ez ilyenkor mindig megy be a bandapénzbe és visszaforgatjuk.

Az első albumotok volt a Mess. Ennek a számai hogyan keletkeztek?

Boldizsár: Ez a lemez négy számból áll, van a Mess, a Morning, a Next to yout, meg a Superstar.  A Next to you eredetileg az Emese száma volt, ő írta a szövegét, a zenét pedig Marci írta hozzá eleinte. A Mess a Marci zenéje volt, a Morning az én nagy kedvencem, nagyjából 100 százalékban én csináltam, zeneileg biztosan, a szöveget pedig Marcival közösen.

Emese: Ekkor én még nem is voltam a csapatban. Mikor én megjöttem, már a kész dalt hallottam.

Boldizsár: Igen, ez volt talán a legelső számunk. Van még a Superstar, ez pedig, ha jól emlékszem teljesen közös zene, senki nem hozta, hanem egy jammeléskor született.

Emese: Azért ez a négy szám van az albumon, mert ezek voltak először stabilan készen. Még volt néhány zene rajtuk kívül, de ugye sajnos csak négy számra volt időnk meg pénzünk.

Érdekes, hogy mindegyik számot más írta, vagy közösen csináltátok, mert hallottam már olyan véleményt is, hogy a legtöbb zenekar valakinek a szóló projektje. Nagyon jó, hogy ez nálatok egyáltalán nincs így.

Boldizsár: Azért nagyon sok mindent nálunk is egy valaki csinál, Marci. Ő zene technikailag nagyon ügyes.

Ha valakinek van egy ötlete, ő általában tud hozzáfűzni valamit, amitől jobb lesz.

De egyébként az, hogy nem tudjuk megfogni pontosan a műfajt, azért van talán, mert mindenkitől jönnek ötletek és ezek az ötletek rengetegszer teljesen átalakulnak addigra, mire a zene megszületik.


A Müpa Garázsband Fesztiválon
Kép: Nagy Attila

A második kislemezetek a Bees. Erről is meséljetek egy picit!

Emese: A Correct című szám – amit én éneklek – teljesen közös munka volt, mert én például nem tudok gitár akkordokat kitalálni hozzá, tehát közösen kell kitalálnunk, hogy miként szól jól, mindenkinek a saját részét.

Boldizsár: Ez egy elég tempós, zúzósabb szám. Én úgy emlékszem, hogy egy jemmelésből lett készen a zene és Emesének meg pont volt egy szövege. Ezt a kettőt megpróbáltuk valahogy összerakni, amiből klassz zene született.

Emese: A következő zene Honey, ez már nagyon hamar kész volt, nagyjából akkor amikor a Mess.

Boldizsár: Nagyon régi szám, több címe is volt már, ha jól emlékszem eleinte az volt, hogy Zöld, különböző szövegekkel is kipróbáltuk, sőt az egy ideig egyáltalán nem volt hozzá szöveg. Végül Marci kicsit átalakította, legkedvesebb dal lett a szívének, mert a barátnőjének írta.

Emese: Van még a Bees című dal, ami a legújabb szám a lemezen. Az nem sokkal a lemez elkészülte előtt készült el.

Boldizsár: Ez egy teljesen más hangvételű szám, mint a többi. Ez nem valakinek a személyes dala, hanem a banda életérzéséről szól.

Terveztek a közeljövőben új albumot? Ha igen, akkor az ezen lévő zenék milyen témák köré fognak csoportosulni?

Boldizsár: Nincs koncepció. Vannak kétéves számok is, amik arra várnak, hogy felvegyük őket, és a mai napig készülnek új számok is. Jelenleg van legalább 15-20 számunk, amik arra várnak, hogy felvegyük, mindez pedig már egy nagylemezre is bőven elég.

Emese: Csak az erőforrásainkon meg az időnkön múlik most már. Jövőre beérünk a finishbe és érettségizünk, ez biztosan sok energiánkat fel fogja emészteni. Ettől függetlenül, szerintem, ha a pénzügyi erőforrásaink meg lesznek, fel fogjuk venni.


A Müpa Garázsband Fesztiválon
Kép: Nagy Attila

Könnyebb angolul szöveget írni? Gondolom nektek az, hisz így írtok, de miért? Én mindig úgy képzeltem, hogy könnyebb az embernek az anyanyelvén írnia.

Emese: Úgy érzem, hogyha valaki magyarul ír dalszöveget, akkor sokkal nagyobb elvárásokkal kell szembenéznie, mintha mondjuk angolul írna. Magyarul – Magyarországon – tényleg mindenki ért, és nem lehet halandzsázni, ha például elfelejtjük a szöveget. Szerintem jelenleg jobban is passzol a mi stílusunkhoz az angol szöveg mint a magyar.

Boldizsár: Magyar szöveghez sokkal tudatosabban kell dallamot írni, hogy kijöjjön a szótagszám. Sokan mondják, hogy nehéz magyar szövegre zenét írni, szerintem nem az, csak egy teljesen másik iskola. Akik rendszeresen írnak magyarul, azoknak már viszonylag könnyen megy (meg lehet figyelni a dallamokat is, teljesen mások) de nekünk átállni nehéz lenne. Ezen kívül, ha valamit magyarul kimondasz, akkor mintha nagyobb súlya lenne. Olyan érzés, mint amikor van valami lelki problémája az embernek és el kell mondania a szüleinek. Furcsa érzés.

Emese: Sokkal személyesebb lesz a magyar nyelvtől az egész.

Érdekes, hogy ezt mondjátok, szerintem is sokkal személyesebb lesz a magyar szövegtől egy szám, én például ezért is vagyok nagyon magyar szöveg párti, de talán, a ti zenéteknek az angol valóban jobban áll. Ennek ellenére, én egyszer szívesen meghallgatnék egy magyar nyelvű számot is.

Ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket a Peer Pressure nevű formáció, és szeretnétek őket élőben is megnézni, meghallgatni, akkor azt még a nyáron megtehetitek, ugyanis

a zenekar Augusztus 18-án koncertet ad Budapesten, az Edison Bár & Ink-ban. A belépés ingyenes.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Képek: Müpa Garázsband Fesztivál, Nagy Attila

2017 Kidsnews | All rights reserved