Szakadj ki a hétköznapokból!


Poscher Dominik (19éves) - 1 hónapja

“Ekkora rendezvény van itt?

Hát igen, itt vannak az izék.”

-Zajlott le az eszmecsere két, vélhetően a helyszínre tévedt tag között. A helyszín Kapolcs volt, a rendezvény és az izék otthona. De persze az általam csak Tarjánördögként megmaradt Taliándörögdről, illetve a – egy mesebeli példával élve – három herceg legkisebbikéről, Vigánpetendről se feledkezzünk meg. A trió a Művészetek Völgye vonzáskörzeteként funkcionál, de a kapocs mindenekelőtt Kapolcs, hisz a programok veleje oda lett sűrítve. Kétségeink azonban ne legyenek, a többség Vígánpetend mellett is vígan elment, majd aztán be is húzta a vészféket, látva az önismereti technoban magukat megismerő emberek elégedett mosolyát.

Noha egyik falu sem pályázhat városi címre mérete és lakosságszáma alapján, azért a köztük lévő távolságot gyalogszerrel leküzdeni így sem bizonyult célravezetőnek, ha az ember a sok-sok program között kívánt ingázni. A szervezők természetesen tisztán látnak, a probléma orvoslására megalkotott csigabuszos rendszer a fesztivál sajátossága. Az elnevezéssel ellentétben azonban a buszok robogtak, a menetidőt mindösszesen az a jelenség toldotta ki, amikor egyszerre 100 ember vette célba a két, felszállásra kialakított ajtót. Helye azonban mindenkinek volt, a kényelem nem lételem.

Ellenben a hangulat gyógyír lehetett a 7-es buszt idéző állapotokra, többek között az ország Himnusza is megbújt az utasok spontán lejátszási listáján. A szöveggel nem akadtak gondok, Kölcsey Ferenc nagy örömmel szemlélte volna az eseményeket, druszájának, Erkelnek azonban más elképzelései voltak anno. A Szózat meg hiába más súlycsoport, látszólag nem volt elég egy Kórusok éjszakája idén.

Strausz Eszter fuvolás a Kokopelli Jazz Matiné koncertjén a 29. Művészetek Völgye kulturális fesztiválon Kapolcson Fotó: MTI/Bodnár Boglárka

A megfáradt testeknek megannyi kemping nyújtott menedéket. A látogató kénye-kedvére válogathat a különböző szolgáltatásokkal (WC, zuhany, kávé, gyerekprogramok) előálló helyszínek közül, sokaknak a meleg víz megléte, avagy meg nem léte jelenthette a választóvonalat.

A Diabelli Kempinget – ha szabad –, azért mégiscsak kiemelném és egy egyszerű történettel győzném meg a nagyérdeműt, hogy itt dillemának nincs helye. Ha esetleg a szomszéd sátorból jövő ütemes, 30 méterről is tisztán hallható horkolás bezavarna az elalvási folyamatba, a Diabelli Kempingnél nyugodtan megközelítheted az azt üzemeltetők lakóhelyét, majd a mellette lévő homokbuckában hajthatod álomra fejedet.

Reggel majd kedvesen körülállnak, kávéval kínálnak, körükbe fogadnak,

és miután megbizonyosodnak róla, hogy nem egy magát szétcsapó, kempingbe betörő srác esetéről van szó, a következő egy hétben is jó szemmel nézik a nyugágy éjszakai lefoglalását.

(képünk illusztráció)

A fesztiválozók körében nagy népszerűségnek örvendett a szénás/gólya/kenderkert (mindenki másképp hívta), ahol rengeteg társas közül lehetett választani. Ebben volt mindenki segítségére az összes játék szabályát kívülről fújó, aktuális félmeztelen férfi (hisz valahogy meg kellett különböztetni a szakembert). Aki még éjfél után is gőzerővel tolta neki, az vagy ide tévedt táncolni-beszélgetni, valamivel dübörgősebb ritmusokra, vagy a Folk Udvar népi vonala ihlette meg, ahol élő zenére mulathatott jó magyar társaival. Valószínűleg a Riohoz, Instanthoz szokott pesti réteg előbbi mellett döntött.

Az első napunk fénypontja a Bohemian Betyars fellépése volt, melyet a legnagyobb, Panoráma színpadon rendeztek. Addig is telt-múlt az idő, ismerkedtünk a helyszínekkel, programokkal, melyek alapján éreztük, tartalmas napok állnak előttünk. Ezen elképzeléseimnek tett keresztbe egy rossz lépés a koncert vége fele, melynek vége egy bokarándulás, -húzódás lett. Ez aztán meggátolta az összes, számomra kedves programon való részvételt, legfeljebb az jöhetett szóba, hogy az egész napi pihentetés után estefele kiülök 1, max 2 helyszínre, ahol felpolcolt lábbal mulatok. A kulturális kielégültség vágya persze hajtott, a megengedettnél többet bicegtem, de így is kénytelen voltam beérni a kevesebbel.

Ennek ellenére átfogó képet kaptam a fesztiválról.

Elképzelhetetlen mennyiségű program várja a látogatókat, a 84 oldalas programfüzetet körülbelül negyedóra-húsz percig kell tanulmányozni ahhoz, hogy megtervezhesd az adott napodat.

Közben nem egyszer örlődsz létfontosságú döntések fölött, majd elmorzsolsz pár könnycseppet azért a programért, amit egy másik javára vagy kénytelen mellőzni. Tényleg, felesleges lenne ecsetelni, hogy mi mindennel, a művészet mely területeivel találkozhat az ember. Mindenki megtalálja a számításit. Komolyzene, jazz, filmek, versek, színház, koncertek, beszélgetések, előadások stb…

A Momentán Udvar sokak kedvencévé válhatott, ahol az improvizációs játék nagymestere, a Momentán Társulat ismertette meg magát a közönséggel és 10 napig szórakoztatott mindenkit, miközben – hogy csak néhány nevet említsek – Scherer Péter, Náray Tamás és Mácsai Pál is megfordult náluk.

Máshol Laczkfi Jánossal nyílt lehetőség közös versírásra, ugyanitt Dolák-Saly Róbert, a L’art pour l’art emblematikus figurája hozta sajátos humorát.

A vegyesbolt falára vetített film sem volt hétköznapi látvány, kevés hangulatosabb filmnézési módszert lehetne kigondolni.

Amerre az ember ment, biztosan találkozott egy standdal, bódéval, ahol vagy éppen lángos, kürtöskalács, főtt kukorica készült vagy az ónix kő, matyóhímzéses ing, netán szerencsemalac hűtőmágnes kereste gazdáját.

Legtöbbször rekkenő hőség nehezítette meg a nézelődést, fel-alá mászkálást napközben, egészen a 9. napig. Épp a Momentán Udvarban ültem, amikor az egyik tag Náray Tamásba folytotta a szót – jelezve, hogy 3 perc múlva hatalmas vihar várható. Elég volt felnézni az égre, a szemet szúró feketeség megerősítette az állítást. Egész Kapolcs fejvesztve menekült, pár szembejövő alak azonban egészen lazán sétálgatott, megállapítva a tömegpánik tényét. Szerencsére nem tartott nagyon sokáig a villámlásokkal és dörgésekkel tarkított szakadó esőzés, a koncertek folytatódtak (Szabó Balázs és bandája azonban csak egy számot tudott eljátszani 🙁 ), valamivel izgalmasabb körülmények között. Nem mintha nagy szükség lett volna rá, de ez az ítéletidő új színt vitt a fesztiválba. Ahogy valaki említette: nincs Művészetek Völgye eső nélkül.

“Ekkora rendezvény van itt?

Hát igen, itt vannak az izék.”

Innentől kezdve mindenki döntse el maga, mire utalhat az “izék” kifejezés. Annyi biztos, hogy olyan jó értelemben mint akkor ott, még sosem hangzott el.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved