Első fesztiválozóként próbáltam ki a Szigetet


Orbók Réka (20éves) - 3 hete

Nem vagyok egy fesztiválguru, nem karcolom be a dátumokat a naptáramba még az év elején, nem posztolok éjjel nappal az Instagramra már a nyitónap előtt hetekkel, és a karszalagot sem rakom vitrinbe miután hazaértem.

Az van, hogy idén, húsz évesen jutottam el először a Szigetre, vagy úgy egyébként egy bármilyen fesztiválra. Bár ahogy említettem nem nagyon tudom viszonyítani, de nekem ez egy igen tartalmas nyári emlék lett. 

Meglepett a Sziget Fesztivál két arca. Amikor ugyanis lemegy a nap valahogy minden megváltozik ott.

Sziget fesztiválon 2019. augusztus 13. Fotó: MTI/Mónus Márton

A majálisos elemek és a bazári hangulat szép lassan szertefoszlik, a szülők hazaviszik a korábban vattacukorral rohangáló gyermeket, és egy hatalmas buli bontakozik ki az éjszakában. Na de menjünk szép sorjában.

Nappal:

Döbbenet, hogy az ember milyen leleményes amikor a sátrát kell elhelyezni egy olyan helyen, ahol ez első és második ránézésre is lehetetlen. Nyilván aludni kell valahol annak is, aki egy hétre jött, de

a Szigeten gyakorlatilag mindenhol kemping sátrak voltak, ahol nem borította szilárd burkolat a talajt. 

Fotó: MTI/Sóki Tamás

A nappal dögmeleg ideiglenes otthonok persze rendszerint tök üresek voltak, mivel rengeteg program várta az odalátogatókat. A koránkelőknek és a családi programot keresőknek felépítettek egy komplett vurstlit, ahol különböző „ügyességi” játékokon lehetett részt venni anélül, hogy szórták volna a pénzt, bár így nyilván nyeremény sem várt senkire. Volt kicsi „óriáskerék”, jósnő, diótörés, konzerv ledobálás, bűvészsó és még sok más érdekesség.

Innen nem messze volt a cirkuszsátor, ami napi négy előadással szórakoztatta a közönséget, és az előtte lévő kis színpadon is szinte folyamatosak voltak a jobbnál jobb műsorok. Láthattunk gumiembereket, akrobatákat és olyan artistákat is, akik egy markológéppel turbózták fel a performanszukat.

Fotó: MTI/Mónus Márton

A vásárokban és az élelmiszerrel foglalkozó standokon aztán az ember hamar ráébredt, hogy

a Sziget árai nem a magyar pénztárcához lettek szabva.

Csak pár példával élve: 2000 Ft alatt nem lehetett kaját venni és fél liter vízért is minimum 490 forintot kellett leszurkolni, arról nem is beszélve, hogy egy pohár sör sem jött ki 900 forint alatt. 

Éjszaka:

Ahogy kezdett sötétedni a fesztivál is átalakult, ennek pedig a rengeteg fényfüzér és lámpa adta meg a hangulatot. Varázsütésre telt meg minden élettel amikor elkezdett szólni a zene gyakorlatilag minden irányból. A színpadokon kívül, ahol különböző fellépők zenéltek 11-ig, volt több olyan bulihelyszín is, amik úgy voltak kialakítva, mint egy hatalmas klub. Ilyen volt például a Party Aréna, ahol, amikor én voltam éppen egy Kínai stílusú díszlet volt felállítva hatalmas, felfújt sárkánnyal, pandával, autentikus szimbólumokkal és színpaddal, de másnapra eltüntették ezt az egészet. 

Fotó: MTI/Sóki Tamás

Utolsó nap két elég híres banda a Twentyone Pilots és a Foo Fighters adott eszméletlen koncertet. Az előbbi frontembere az egyik szám közben felmászott egy 15 méter magas toronyra és onnan énekelte a refrént, a dobos pedig egy olyan dobfelszerelésen játszott, amit konkrétan a közönség tartott. 

Összességében számomra nagy élmény volt a Sziget, jó volt táncolni és lazulni, de az is biztos, hogy semmi pénzért nem sátoroznék még csak egy éjszakát sem egy ilyen fesztiválon. Nem mindenkinek való ez a fajta szórakozás, el kell tudni viselni a nagy tömeget, a hatalmas port és a részeg embereket, akik valamiért az este közeledtével egyre kevesebb ruhát viselnek. 

Azoknak, akik szeretnék kipróbálni azt javaslom, hogy egy napijeggyel kezdjenek, és ha bejön, akkor nincs megállás. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

Kiemelt kép: Koncz Márton – Rockstar

2017 Kidsnews | All rights reserved