Verőköltő interjú második rész


Kovács Barna (17éves) - 2 hónapja

Korábban már bemutatkozott nálunk egy hosszabb interjúban a Garázsband fesztivál egyik győztese, a Peer Presure. Most itt egy újabb nyertes csapat, akik rendkívül szeretnek kísérletezni, aminek véleményem szerint általában jó vége lesz. Az alter formáció két zenészével, Gressai Ferdinánddal és Gressai Mánuellel beszélgettem, akik – többek között- hangsúlyozták, hogy szövegeik és zenéik megértéséhez fontos az igényesség, és az energia befektetés, de hallgatói visszajelzések alapján megéri.

Az interjút a terjedelme miatt két részletben közöltük, az elsőben a zenekar indulásáról, stílusáról prioritásairól beszélgettünk, amit itt el is olvashattok. A mostaniban a banda eddigi lemezeit veséztük ki, valamit érintettük a zenekar jövőjét és a sikert is. 

kidsnews.hu: Térjünk rá a lemezeitekre, az első volt ugye a Későbe ér.

Ferdi: Nem. Az Én előttem volt az első, csak az nincsen fenn a Spotifyon. Ezzel együtt van 4 nagylemezünk, és egy kislemezünk. Az első albumunkon azok a dalok vannak, amiket én már a Verőköltő megalakulása előtt megírtam. A cím is kicsit erre utal. A régi dalaim újrafeldolgozása zenekarral.

Manó: Ez annak az eredménye, hogy először próbálgattuk magunkat zenekarként.

Mikor jelent meg ez a lemez?

Ferdi: 2012 januárjában.

Ha jól tudom szintén 2012-es a Későbe ér is, ami – ezek szerint – a második lemezetek. Itt mi a kapocs a számok között?

Ferdi: Ezek az első olyan dalok, amiket teljesen együtt írtunk. Valójában az első koncertünkön már játszottunk a második lemezről is számokat, ez a két album eléggé egyszerre született. Ez a lemez már elborultabb dalszerkezeteket is tartalmaz.

Ennek a végén van a Késő trilógia, mely egy szerintem csodálatos alkotás.

Egy 25 perces, egybe tartozó dologról van szó. A három szám mindegyike tartalmaz szövegrészleteket a másik kettőből, tele vannak oda-vissza utalgatásokkal.

Az ide-oda utalgatásokat mennyire kapcsolja össze a közönségetek? Nem nehéz követni kívülről?

Ferdi: Ennek szerintem az a varázsa, hogy a legtöbben egyáltalán nem értik és elsiklanak a zenekar fölött, de aki egyszer megérzi ennek az ízét, és megérti, hogy miről szól, az visszavonhatatlanul beleszeret.


kép: MÜPA Garázsband fesztivál

Manó: Meg talán az apró részletek, utalgatások azoknak is szólnak, akik tényleg beleteszik az energiát és otthon jó minőségben hallgatják egyben a lemezeket.

Ferdi: Nem elég, ha egy zene igényes, a hallgatónak is annak kell lennie.

A következő albumotok egy kislemez volt, a Fajfenntartás EP. Hogy jött ez a téma?

Ferdi: A Képzőművészeti Egyetemre járok, és akkoriban hallgattam az Intermédia tanszéken Sugár Jánosnak a médiatörténet óráját, ami eléggé felnyitotta a szemem a világra, és elképesztő dolgokat hallottam. Sok lényeges dologról alig esik szó a közoktatásban, például arról, hogy miként változtatja meg a társadalmunkat egy új médiumnak a megjelenése.

Még nincs tudatosítva az emberekben, hogy mennyire apró porszemek vagyunk ebben a világban. Amikor ezeknek a témáknak felfogtam a jelentőségét, és ráismertem annak a csodálatosságára és rettenetességére, hogy mennyire nem vagyunk itt semmik, akkor kibuggyant belőlem ez a három szám.

Lett volna egy negyedik is, de azt végül nem fejeztem be. Nagyon sűrűek lettek, azt mondta a Bérczesi Robi, hogy csodás dalok, és a szövegük olyan, mintha tudományos cikkek lennének egy szakújságban.

Manó: Én azt szeretem ebben a kislemezben nagyon, hogy mindegyik számnak van egy feldolgozása, amit más-más elektronikus zenész dolgozott át. Nagyon sűrű a szöveg a mi részünkben, a feldolgozások pedig majdhogynem instrumentálisak. Azok is nagyon jó zenék, és el lehet alattuk gondolkodni, hogy mit is hallottál az előbb a ledarált szövegmennyiségben.

A harmadik lemezetekről, a féltve őrzöttről is meséljetek egy kicsit. Én azt vettem észre, hogy kicsit elborultabb volt, mint az előtte lévők, és megjelentek új hangeffektek is.

Ferdi: Igen. Ekkor kezdtük el felfedezni, hogy mennyi mindent lehet csinálni egy szintetizátorral, meg hogy mennyi mindenből állhat egy dal. Rájöttünk, hogy nem csak gitár, dob, basszus meg ének lehet benne, hanem akármi. A B című szám alatt például végig patakcsobogás hallható. Ezt szerintem tudat alatt lehet hallani, de csak akkor kivehető, amikor épp csend van a számban, és valaki hangosan hallgatja. Itt tényleg mindent ki akartunk próbálni, és egy nagyon eklektikus lemezt hoztunk össze.

Manó: Stílusok között is talán itt van a legnagyobb csapongás. Szerintem a harmadik lemez egységét az adja, hogy zeneileg teljesen változatos, de a hangzás mégis egyben van. Nem lehet rá azt mondani, hogy egy össze-vissza lemez, de mégis a témák, a tempók, a ritmikák ide-oda csaponganak.

Szerintem a hangzás az összes lemezeteknél közel azonos. Ez nagyon sok zenekarnál nincs meg, ti hogyan tudtátok tartani magatokat ehhez?

Manó: Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy a második lemez óta ugyanazzal dolgozunk együtt a masterelésnél, keverésnél: Lázár Domokossal. Másrészt köszönhető annak, hogy a gondolkodásunk főbb vonalaiban nem változik.

Ferdi: Vagy pontosan lekövethető, hogyha változik, szerintem egyre jobb lesz, egyre letilsztultabb.

Manó: Én is így gondolom, eddig mindig jobban szerettem minden lemezt, mint az azelőttit. Félek is egyébként, hogy hova lehet még fokozni azt, hogy nekem mennyire tetszik a legfrissebb album.

Ferdi: Bennem azért van egy kis titkos szerelem a féltve őrzött irányába, lehet, hogy én még az Eltévelyedésnél is jobb lemeznek tartom.

Ami ugye a legutóbbi lemezetek. Ez talán a legegységesebb albumotok, nem?

Ferdi: Szerintem igen.

Ennek a hátteréről mit lehet tudni?

Ferdi: Van egy történet, amiről még nyilvánosan azt hiszem, hogy soha nem beszéltem. Egy időben nagyon belecsúsztam a marihuánába, nagyon-nagyon függő lettem tőle. Ez eleinte eléggé megdobta a motivációmat – a féltve őrzöttön látszik is, hogy mennyire kinyílt az agyam – viszont utána teljesen beszűkültem, és egy több évig tartó alkotói üresség, motiválatlanság következett be.

Nagyon nehéz volt, de sikerült letenni – most már több mint két éve nem füveztem – és nagyon nehéz volt visszaépíteni azt is, hogy tudjak alkotni.

Ezek a dalok valójában a félve őrzött után már megvoltak, de nagyon sokáig nem raktuk össze őket teljesen.  Mire eljutottunk odáig, hogy most már jól vagyok és csináljuk már akár 3, 4 vagy akár 5 éves dalok voltak. Ez valójában egy lezárás volt, a múltnak a feldolgozása. Azt éreztem, hogy addig nem tudok új dalok írásába belefogni, amíg ezek nincsenek felvéve, és nincs megadva nekik az a kellő tisztelet, hogy elnyerjék a végleges formájukat.

Van egy szám, amivel szerintem érdemes külön is foglalkozni, a Mibajavanabácsinak?. Ez a zenétek kapott elsőként klipet, és ezzel neveztetek a Garázsband fesztiválra. Miről szól pontosan ez a szám?

Ferdi: Nagyon érdekes tudattartalmakat tár fel, és sok olvasata van, nincs egy egyszerű megoldása. Belső félelmek, önmagadtól való félelem, a benned rejlő gonosztól-, vagy önmagában a gonosztól való félelmek jelennek meg benne. Valamint felbukkan egy elnyomó hatalom, meg – bár szerencsére erről nincs személyes tapasztalatom – a molesztálás. Jól bele tudom gondolni magam más emberek helyzetébe.

Egy nagyon groteszk, furcsa, ijesztő világa van ennek a dalnak. Ehhez hoztuk létre az első klipünket, ami nagyon régi elmaradás, én már 2015-ben elkezdtem ugyanazzal a szereplővel jeleneteket felvenni, aki most a bácsi a klipben. Nagyon szervesen összekapcsolódik a klip és a dal, mert körülbelül az ebben látható képek jelentek meg a fejemben miközben írtam.

Manó: Egy kicsit földhözragadtabb szemmel tekintve a dologra szerintem ez az egyik legslágeresebb dalunk, a szerkezetének köszönhetően. A zene meg szokta ragadni az embereket, az excentrikus szöveg pedig szerintem vízválasztóként működik. Ismerek olyan embert, akiknek nagyon-nagyon tetszik, és olyat is akinek nagyon nem jön be.

Meséljetek kicsit a terveitekről! Szeretnétek mostanában új albumot felvenni?

Ferdi: Az a szerencsénk, hogy a Müpában nyertünk egy nap stúdióidőt, és most azt próbáljuk eldönteni, hogy hány számot tudnánk felvenni. Körülbelül három szám fér bele ebbe a napba. Most megint szeretnék elmenni a féltve őrzött irányába, kicsit kísérletezgetni, viszont az is bennem van, hogy nem annyira akarok olyan konceptlemezt csinálni, mint a féltve őrzött. Azon nagyon meg van írva, hogy mi után mi jöjjön.

Az új számoknál inkább azt szeretném, hogy egy dalon belül legyen meg ez az egység, az ív, ami eddig egy-egy lemezen volt.

Az egyik dal, amit nagyon várok, a Véráram. Ez arról szól, hogy akkor is dobog a szívünk, hogyha szarul érezzük magunkat, és akkor is pulzál, hogy „haver, csináld már, ne add fel, nyomjad”.

A dalok tartalmát nagyon ügyesen meg kéne majd ragadnunk vizuális formában is, szeretnénk hozzá jó klipeket. Szeretnénk arra is energiát fordítani, hogyha kijön egy dal, akkor ne csak az legyen, hogy kirakom facebookra, hogy „helló, itt az új szám, cső”. Eddig nem nagyon figyeltünk oda ilyesmikre, pedig azért ez a minimum.

Említettétek, hogy a Mibajavanabácsinak? című zenétek a popposságának is köszönhette a sikerét, illetve most mondtátok, hogy szeretnétek figyelni a marketingre. Szeretnétek megismertetni magatokat nagyobb közönséggel?

Manó: Szerintem ez a legutolsó célunk. ha most felsorolnánk őket, lehet, hogy ez is szerepelne köztük (szeretek én is sok ember előtt játszani) de nem lenne elöl.

Ferdi: A dalszerkezetekről azt mondanám, hogy gyerekkorom óta úgy írtam dalt, hogy hát jön egy verze, aztán egy refrén, aztán valami másik rész, aztán még egy refrén, aztán egy d rész, és egy e, f, g rész. Nagyon sokféle zenei téma jelent meg egy számban. Nem tudtam róla, hogy van egy pop dalszerkezet.

A féltve őrzött idejében ez nagyon elkezdett érdekelni, leültem egy papírral és egy tollal, hallgattam a híres slágereket, és leírtam, hogy melyiknek mi a szerkezete. Arra lettem figyelmes, hogy ugyanaz. Britney Spearstől a Slipknotig.

Az eltévelyedésen már van egy-két dal, ami ezt a struktúrát követi. Azóta is kísérletezek vele: az a cél, hogy ez ne legyen detektálható, de mégis benne legyen minden alatt, a mélyben.

Ha nagyobb közönség ismerne, az mennyire jelentené azt, hogy valami elveszne belőletek?

Ferdi: Szerintem szerencsések vagyunk, hogy Magyarországon élünk, mert itt nem lehet annyira befutni, hogy oda kelljen arra figyelni, hogy mit vár tőled a több milliós közönség, mert nincsen több milliós közönség.

Az a lényeg, hogy olyan zenét csináljunk, ami hiteles, és amit mi őszintén elő tudunk adni. Hogy azt tudjuk mondani, hogy igen, mi ezt gondoljuk a világról. Ha ez sok embernek tetszik, az ennek csak a hozadéka.

Amikor elindult ez a zenekar én rettenetesen be akartam futni, de abba bele is rokkantam lelkileg. A fű is egy kivezető út volt abból, hogy nem egy többezer fős közönséggel rendelkező zenekar frontembere vagyok, akit mindenki imád. Aztán rájöttem, hogy nagyon nem ez a lényeg, hanem az, hogy olyan zenét csináljak, amit én szeretek. Manapság azért tud sokkal jobb lenni a Verőköltő mint valaha, mert én már annak is nagyon-nagyon örülök, ha két ember őrjöng a koncertünkön.

Manó: Én azért szeretem, ha legalább annyian vannak, mint mi. (nevet)

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved