Bővítsd lejátszási listádat! Canzoniere Grecanico Salentino a Müpában tett szert új rajongókra


Poscher Dominik (19éves) - 1 hete

A Canzoniere Grecanico Salentino nevű olasz együttes szerzeményei valószínűleg kevesek lejátszási listáján kapnak helyet hazánkban, az AK26 féle remekművek mellett ugyanis nem könnyű odaférkőzni. Nem is feltétlen az ízléssel lehet gond, csupán a banda híre jut el nehézkesen hozzánk.

A szeptember 22-höz hasonló alkalmak azonban szebbé varázsolhatják sokak életét, hiszen a CGS a tavalyi Sziget Fesztiválos fellépése után most a Müpában tehetett szert új rajongókra.

Az egyes számokat követő ollézásokba áthajló éljenzések jól mutatták, a keményag is jelen van, és az 55 pluszosok ütemre való tapsolása, a páholyig nyúló mosolya (az 55 mínuszosok is ellesték a technikát) joggal töltötte be a Színház Színpad nézőterét. Ne felejtsük el itt egy 1975 óta fennálló együttesről van szó (a The1975 nevű angol zenei társulat névválasztása kapcsán most már nem merülhet fel kérdés). Az alapító tag Daniele Durantetől 2007-ben vette át az irányítást fia, Mauro Durante. A meglevő 15 album azóta újabb 4-gyel lett megtoldva, a koncepció azonban változatlan. A Salentoból származó pizzica képviselői, mely stílus könnyen felismerhető a zenei elemekből és a hozzá párosuló táncból.

© Kotschy Gábor, Müpa

Utóbbiból bőven kijut a színpadon, a harmónikás ide-oda dölöngél jó kedvében, a buzukis lakkozott cipőjével ütemre veri a földet, azonban hivatalosan egy táncosnővel rendelkezik a zenekar. A hölgy az este folyamán sajnos csak pár szám erejéig prezentálta a jellegzetes mozdulatokat, egy kötél, később kendő segítségével, szemét nem egyszer eltakarva, csak átadva magát az érzésnek. Sorrendben piros, fehér, majd zöld ruhában érkezett a színpadra, kicsit nekünk is kedveskedve (az olasz zászló színeinek felcserélése ki van zárva, nem találkozni ilyen példával a múltból).

Mauro is szerzett néhány jó pontot, amikor magyarul igyekezett átadni a mondanivalóját, hogy aztán a lapját lesve a “többet nem tudok magyarul” mondattal nevettesse a nagyérdeműt.

Ezután az angolra tért át a dalok közti felkonfoknál, jó emlékként gondolt vissza a “Zigetre”, és örömét fejezte ki, hogy újra itt lehetnek a “Mupaban”.


© Kotschy Gábor, Müpa

Az említett két hangszeren kívül fuvolával, dudával, hegedűvel, de még kasztanyettával is találkozhattunk, ezeket 6 tag szólaltatta meg. Az együttes hangzás, és a 3 férfi, plusz az 1 női énekes sajátos hangszíne (csak a barátságos harmónikás nem érdemelt mikrofont) garantálta a hidegrázást, egy ízben kénytelen voltam a pulcsimért nyúlnom. A különböző számoknál más-más formáció állt össze, az is megesett, hogy csak a buzuki hangja szólt, egy olyan úriembertől, aki dús ősz szakállával és hajával, erőtől duzzadó kiállásával tökéletesen testesitette meg az olasz férfit. Csoda, hogy nem kezdett espresso árulásba két dal között.

A tamburin egy “szájtátvatartós” előadásban került bemutatásra – az egyébként hegedűs Mauro jóvoltából. A hangszer adja a pizzica folyamatos lüktetését, kezelése elsősorban egy öblös hangú férfi feladata volt. Nagyjából az első szám után felvetődött bennem, hogy ezt mégis miképpen lehet bírni végig ilyen intenzitással. A lemenetelkor aztán úgy vetette le kezéről a fáslit, akár egy harcos a sisaskját csata után. A keménymunka közben finomságokra is jutott energia. Először az ujját a tamburinom végighúzva, majd később lágyan a mikrofonba fujjva zárta le az adott művet. Mindkét eset nem várt extázissal szolgált.


© Kotschy Gábor, Müpa

A tarantulás sztori látszólag senkinek se volt ismeretlen, legalábbis amikor Mauro belekezdett, mindenki összenézett a partnerével. Úgy tartják, hogy a madárpók csípését csakis úgy lehet túlélni, ha a veszélyeztetett személy esztelen táncba kezd, akár napokig, mígnem kiizzadja a mérget. Mauro ezúttal azt is hozzátette, hogy a csípés a fájdalom szimbóluma, és a nehéz időket a pizzica segítségével vészelhetjük át.

A tánctér hiánya kissé a gúzsba kötöttség érzését keltette. Valószínűleg ezzel az előzetes tudással váltott belépőt két lány föl a páholyba, ahol a lent helyet foglalóktól elütő magatartással végig táncolták az estét.

Egyébként a fellépők jelezték, ők készek mindenre, szerintem azt se bántak volna, ha mindenki a saját székét a helyéről kitépve kezd mulatozásba.

Egy számuk előtt szóltak is, hogy mindenki emelje fel az ülepét, és valami dörgés alakuljon ki, majd a végén csak azzal a feltétellel tettek eleget a visszatapsolás jelentette kérésnek, ha beindul a party, így ismerősebb környezetet teremtve számukra. Látszólag ez a kitétel mindenki ínyére volt, az előttünk ülő párt kivéve, akik hallva a felszólítást, azonnal kislisszoltak. Nyilván ment a buszuk. Más magyarázat nagyon nincs.

A zenekar által képviselt sokszínűség nem állt összhangban a külső megjelenéssel – a táncostól eltekintve minden tag feketeben jelent meg. Bár tőlem aztán lehettek volna bőrszínben is. Amit csinálnak, azt hallani kell.

Rögtön kiderülne, hogy van még hely az AK26 mellett…

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

képek:  © Kotschy Gábor, Müpa

2017 Kidsnews | All rights reserved