Szürreál-esten jártunk a Magyar Nemzeti Galériában


Solymosi Máté (17éves) - 4 hete

A szürrealizmus nem hiszem, hogy bárkinek is kifejezetten idegen. Hogy lehetne nem ismerni a kvázi korstílust, ami a mostani posztmodern világunkra ekkora hatást tett és ami annyi kiváló művészt tudhat magáénak? A tudatalatti papírra, vászonra vetését és hasonló még ma is friss gondolatokat megfogalmazó stílus egy szeletének megtekintésére a Magyar Nemzeti Galériában volt lehetőségünk.

A kiállítást egy rendhagyó tárlatvezetés keretein belül tekintettem meg, a szeptember 15-i szürreál-esten. Szegedi Kata divattervező vitt minket körbe az öt-hattermes kiállításon, végig saját meglátásait, élményeit hozzátűzve az egyes képekhez, filmekhez. Perspektívája mindenképp érdekes volt, és azt, hogy rábíztak egy tárlatvezetést is igen pozitív dolognak gondolom.

Éljen a haladás!

Miután a vezetéssel végeztünk azért mentem magamban is egy kört, olvasva a kirakott függelékeket, az egyes festmények, szobrok történetét. A kiállítás igazán informatív, teljességel körbejárja a nevében is szereplő 1929-es évet. Sokat írnak persze a szürrealizmus előtörténetéről is, válságairől, vezetőiről, fontosabb alakjairól. Ezek közül a legérdekesebbnek a szürrealista csoporton belüli konfliktusokat és néhány kivált tag Bretonra mért kritikáját tartottam.

A kiállítás vizuális szempontból remekül volt összetéve. A termek színei, az általános hangulat, a világítás (és ezt külön kiemelném, kb. sehol nem tükröződött vissza a fényforrás, nem tudom, hogy csinálták), minden nagyon szépen össze volt rakva.

Maga a művészet viszont annyira nem ütött szíven, mint amennyire vártam. Minden alkotás tetszett, volt amit csak befogadtam, volt amit elemeztem, és bár nem unatkoztam, annyira mély nyomot nem hagyott bennem a tárlat. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ott található művek ne lettek volna remekek, sem azt, hogy a kiállítás ne lett volna izgalmas: egyszerűen csak nem az én szívemet célozta meg.

Összességében örülök, hogy eljutottam a kiállításra, rengeteg különleges festményt láttam, és egyébként is sokkal jobb így megismerni, kitanulni egy korszakot, mint egy irodalomkönyvből.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



2017 Kidsnews | All rights reserved