Attis-t kérdeztük a Netikettről


kidsnews (124éves) - 1 hónapja

Az etikett szót ma már a közbeszédben legtöbbször az előkelő társadalmi érintkezés formáinak megnevezésére használjuk, pedig valódi jelentése mindig is az adott korban használatos, mindenkit érintő illemtani szabályok összessége volt.

Persze a korok változnak, így az illemszabályok is.

Mivel napjainkban legtöbb társas érintkezésünk a virtuális térben zajlik így természetes, hogy egyre inkább kialakul a hálóra vonatkozó illemszabályok összessége vagyis a “NETikett”.

Ezt a fogalmat 1995-ben Sally Hambridge kezdte elsőként használni a Netiquette Guidelines című könyvében, olyan szabályokat belefoglalva mint:

  • Használj vegyesen kis- és nagybetűt, akárcsak a közönséges íráskor. A CSUPA NAGYBETŰ OLYAN, MINTHA ORDÍTANÁL!
  • Használj “mosolygókat” (smiley) a hangszín jelzésére, de bánj velünk takarékosan.
  • Ne osszunk meg olyan tartalmakat, amivel mást kellemetlen helyzetbe hozhatunk!
  • Tartsd szem előtt, hogy a közösségi oldalakon fent lehet a leendő főnököd, tanárod, anyósod is.
  • Ne „szemetelj” a virtuális térben! Válogass! Különösen igaz ez barátaid üzenőfalára.
  • Névvel vállald a közösségi oldalakon a jelenlétedet, ne élj vissza az anonimitással a weben.
  • Ha egyszer láttál valakit az utcán, az nem ok arra, hogy bejelöld a Facebookon.
  • Ha visszaélést, álprofilt tapasztalsz, jelentsd! Ezzel tisztul a közösségi tér.

Ezeket a viselkedési normákat az online térben azért hozták létre, hogy  minden ember, aki használja ezeket a platformokat komfortosan érezze magát benne. Persze azonnal felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire tartják be a júzerek ezeket az elvárásokat itthon, Magyarországon. Erről kérdeztük Attis-t a hazai YouTuber világ egyik kimagaslóan igényes videósát, aki munkájában is napi szinten forog az online térben.

Mi lenne benne nálad a NETikettben?

“Hát ez egy nagyon nehéz kérdés, amivel sokszor saját magammal is vitázom.”

Néha úgy gondolom, hogy egy videós ne káromkodjon, néha pedig úgy, hogy mindig is káromkodtak már az egészen picik is, mert mások behozták az óvodába, suliba, meg mert ez a menő mert a nagyok is káromkodnak, tehát a YouTube előtt is ugyanúgy káromkodtak a fiatalok is.

Ugyanakkor nagyon fontos lehet hogy egy olyan személy, akire felnéznek és követendő példaként tekintenek ő minél kulturáltabban viselkedjen, hátha így a nem káromkodás lenne a menő többé.

De nem akarok álszent lenni én magam is szoktam káromkodni a videóimban (bár nem sokat), én leginkább a hatáskiváltás eszközeként használom tehát retorikai és/vagy humor funkciója van de mindig korlátozott mennyiségben és finomabb formában. Szerintem nem azt kellene tanítani a gyerekeknek/fiataloknak, hogy a káromkodás rossz dolog és nem szabad csinálni mert ez nem életszerű. Fontosabb lenne azt megmutatni és azt a példát közvetíteni, hogy uralják a káromkodást, tehát míg a haverjaik esetében, privát beszélgetésekben megengedhetik maguknak, addig szüleikkel, tanáraikkal, munkatársaikkal, idegennek szemben nem.

Megtanítani őket arra, hogy káromkodni is lehet igényesebben és prosztóbban egyaránt. Megértetni velük hogy a káromkodás mit mutat az ő jellemükről és milyen hatással van másokra. Ami a káromkodás mellett az internet tovább illemszabályait tekintené az olyan szerteágazó, hogy bele sem merek menni ebben a formában.

Szerinted miért jobb egy építő kritika, mint egy kritika nélküli dicséret?

A kritika nélküli dicséretben nincs benne a fejlődés lehetősége. Sokszor az embernek nem arra van szüksége, hogy azt mondják neki hogy jól csinálta hanem hogy lássa, hogy mit lehetne jobban csinálni. Egy ügyesen tálalt építő jellegű kritika megmutatja olyan szempontból a teljesítményünket ahogy mi nem láthatjuk és rávilágíthat olyan dolgokra aminek fejlesztésével még jobbak lehetünk, ami nekünk is jó lesz a jövőben.

A probléma viszont ott van, hogy sokan nem tudnak építő jellegű kritikát mondani mert nem érzik a kommunikáció finomságait,

nem tudják úgy szabni azt, hogy ne legyen sértő és bántó, emiatt sokan rosszul is fogadják azt. A másik oldalról nézve a legjobb szándékú kritika is süket fülekre és sértődött viselkedésre találhat, ha az adott személynek romokban az önértékelése és semmilyen önbizalma nincs. Megint mások mondanak egy nyers, bántó kritikát és ráfogják hogy ők építő jellegűnek szánták. Még ha ez igaz is, az aminek szánták és ami lett belőle teljesen különböző dolog. Szerintem az ideális az egy reális dicséret és egy építő kritika kellemes mixtúrája amiből az ember úgy érzi, hogy jól csinálta és látja a lehetőséget a még jobbra.

Egymás lehúzása a neten. Mi a véleményed róla?

Egy szörnyű jelenség, ami szintén abból gyökerezik, hogy az ember egy digitális avatár mögé bújva, a következmények felvállalása nélkül tud bárkinek bármit írni és mondani. Ettől sokan felbátorodnak, bántanak másokat, gyűlölködnek mert így jobban érzik magukat a saját kis életükben.
Sajnos egyelőre megállíthatatlan tűnik a jelenség, megoldást csak az jelentene, ha minden formában és szinten edukálnánk az embereket arról, hogy milyen következményei vannak ennek és miért rossz dolog.

A YouTuber közösségben szoktatok egymás munkájáról kritikát mondani? Ha igen hogyan, milyen szempontok alapján?

Szerintem fontos, hogy a tartalomgyártók nyitottak legyenek egymás visszajelzéseire. Sajnos vannak olyan videósok, akik könnyen megsértődnek és nem akarják belátni az esetleges hiányosságaikat, velük nehéz és az ember le is mond arról, hogy kritikát mondjon, inkább megőrzi a jó viszonyt.

Sokak viszont nyitottak a segítőkész kritikára és kölcsönösen lehet segíteni egymás munkáját észrevételekkel. Én leginkább tartalmi, technikai, kapcsolati és hatás szempontból mondok véleményt. A tartalmi a videó tartalmáról szól, a technikai a technikai megvalósításról, a kapcsolati az a videósokkal, nézőkkel, márkákkal való viszonyról, a hatás pedig hogy a tartalom milyen hatással van rá és másokra.

Cikkünk a Cartoon Network csatorna  Aki ver nem haver kampánya keretében készült, Ha te is ilyen helyzetben vagy ne félj segítséget kérni!

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

kiemelt kép: pixabay.com

2017 Kidsnews | All rights reserved