„Kívülállóként” mit tehetünk? – Sokan tétlenül nézik az iskolai bántalmazást


kidsnews (124éves) - 3 hete

Az iskolai bullying kapcsán hajlamosak vagyunk kizárólag zaklatóban és áldozatban gondolkodni, az ő körülményeikben keresni az okokat és a megoldási lehetőségeket. Holott a bántások csak az azt aktívan vagy passzívan támogató közösségekben válhatnak rendszeressé és ismétlődhetnek meg. 

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben fel tudunk idézni magunkban olyan diákot vagy felnőttet, akit cikiztek, gúnyoltak, vicc tárgyává tettek, lelkileg vagy fizikailag bántalmaztak.

Talán még részt is vettünk ezekben. Lehet nem mertünk beszállni, de a távolból egyetértettünk, esetleg nem mertünk beavatkozni vagy csak egyszerűen inkább elfordítottuk a fejünket és nem foglalkoztunk vele, azt gondolván, hogy nem a mi dolgunk. Így vagy úgy, aktívan vagy passzívan, de szemlélőivé, megfigyelőjévé válunk a közösségünkben megvalósuló zaklatásoknak, és ezáltal felelősségünk és beavatkozási lehetőségünk is keletkezik a bántalmazás megszüntetésében. 

A közösség szerepéről ezúttal is Magyar Erikát kérdeztük. 

Egyre több, fiatalokat érintő tragédiáról hallani a hírekben, amelyek sokszor tettlegességben nyilvánulnak meg, sőt nem egyszer felkerülnek a netre is valamilyen videós tartalomként. Szerinted mi áll a bántalmazások növekedésének a hátterében és miért nem avatkozik senki közbe? 

A kérdésben a válasz is benne van. Az iskolai bántalmazások csak olyan közösségekben valósulhatnak meg és juthatnak tragédiáig, amelynek tagjai nem lépnek fel a hatalmaskodással, kiközösítéssel, lekicsinyléssel szemben.

Ahol a diákok között megengedett, hogy különbséget tegyenek származás, bőrszín, szociális helyzet és sok más tényező alapján, és ezt a különbséget arra használják fel, hogy rendszeresen, szándékosan ártsanak az adott személynek. Annak, hogy miért nem avatkoznak közbe, sok oka és magyarázata lehet.

“Felmérések szerint bullying esetén a közösség mindösszesen 10-13 százaléka avatkozik be hathatósan.”

Ami bennük azonos, hogy kritikusan gondolkodnak, így megfelelően ítélik meg a helyzetet, felismerik a bántalmazást, empatizálnak az áldozattal és nem befolyásolja őket a többségi akarat, illetve a tanult tehetetlenség. 

Mi az a plusz, amitől valaki képessé válik a helyes beavatkozásra? 

Ha egyetlen jellemzőt kellene megjelölnöm, azt mondanám, hogy ez a megfelelő önértékelésükből fakad, amely nevelés és példamutatás eredménye, azaz fejleszthető. Ha pedig a fejlesztés közösségi szinten történik, az eredmény könnyebben és gyorsabban elérhető és közben rengeteg megerősítést és támogatást is kaphatnak társaiktól.  

Ezért is épülnek az iskolai bántalmazást megelőző programok (pl. KiVa, illetve Békés Iskolák ) a diákok önértékelésének növelésére, az empátia, érzelmi intelligencia fejlesztésére és azon protokollok kialakítására, amelyek irányt mutatnak az iskolai bántalmazások és konfliktusok megelőzéséhez, rendezéséhez és mindezek által az eltéréseket, a másságot, a különcségeket elfogadó, értékelő és támogató légkör és közösség kialakításához. 

A legtöbb fiatal nem mer kiállni a zaklatóval szemben, még akkor sem ha képes felmérni, hogy mi zajlik a szeme előtt. Mit tanácsolsz, hogyan lehet ilyen helyzeteket feloldani? 

Biztos vagyok benne, hogy te sem érzed jól magad egy olyan közegben, ahol mindennaposak a bántások. Hálás vagy, amiért nem veled történik, de nem vagy nyugodt, hiszen érezhető, hogy egy ilyen közegben a hibázás nem megengedett és bármikor kerülhetsz zaklató látókörébe. 

Tudd, hogy van lehetőséged lépni, közbeavatkozni!

Már az is segítség, ha biztosítod az áldozatot arról, hogy nincs egyedül, hogy látod őt és érzékeled azt, ami vele történik. Ne kezdj el tanácsokat osztogatni, de hallgasd meg, ha kéri!

képünk illusztráció

Azt semmiképp sem javaslom, hogy egyedül lépj fel a hosszú ideje tartó bántásokkal szemben. Feltételezem azonban, hogy vannak olyan diákok körülötted, akik hozzád hasonlóan látják a kialakult helyzetet. Velük összefogva már magabiztosabbak lehettek és közösen felszólalhattok a bántalmazás ellen. 

Kérjetek olyan felnőttől segítséget, akiben megbíztok, de ne álljatok le a jelzésnél. Kérjétek, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, mert számotokra a kialakult helyzet tarthatatlan. Amennyiben nincs az iskolának megfelelő protokollja az iskolai erőszak kezelésére, nem működik az iskolában bántalmazás elleni program, az iskola vezetőségének lehetősége van arra, hogy külső szakembert vonjon be. Kéréseteknek nyomatékot szerezhettek azzal, ha szüleiteket is bevonjátok és velük együtt kéritek a beavatkozást.

Fontos, hogy más lealacsonyítására, semmibe vételére és végső soron az agresszióra semmilyen elfogadható indok nem létezik! 

Nem elfogadhatóak azok a kifogások sem, hogy a gyerekek már csak ilyenek, az, hogy bántják egymást, életkori sajátosság. A következmények elbagatellizálása és a közönyösség széthulló közösségekhez és lelki sérelmekhez vezet. 

Lehet, hogy épp azért vonakodsz jelzést tenni, mert nem akarsz rosszat a zaklató társadnak. Ha szólsz a felnőttnek vagy társaiddal közbeavatkozol, sokkal nagyobb bajtól is megmentheted. Tapasztalatunk szerint a zaklató is segítségre szorul, amelyet az említett iskolai programok is biztosítanak számára.  Ne várjunk addig, amíg olyan sérelmek keletkeznek, amelyek már hatósági beavatkozást igényelnek. 

A bántalmazás azonnali megszüntetése és a bántalmazott védelme az elsődleges. Jelzéssel megállítani az erőszakot pedig nem árulkodás, hanem segítségkérés. Sokatmondóak számomra Martin Luther King szavai Amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására.” 

Merjünk beszélni a bántó helyzetekről, hiszen a nyílt kommunikáció feloldja a tabuk világát, a konstruktív és támogató (nem ítélkező) párbeszéd pedig felszínre hozza az okokat, szükségleteket és ezáltal a megoldási lehetőségeket. Merj mellé állni, merj jelzést tenni, merj segítséget kérni, merj kilépni a néma tömegből! 

Ha kérdésed van vagy segítségre, tanácsra van szükséged hívd a Kék-Vonal Alapítvány éjjel-nappal elérhető és ingyenes lelkisegély vonalát a 116 111 vagy a 116 000 telefonszámon.

Készült a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

képek: pixabay.com

2017 Kidsnews | All rights reserved