The Witcher – A masszív rajongói tábor nem elég a sikerhez


Nusi (16éves) - 5 hónapja

A The Witchernek, a Netflix tavaly év végén megjelent sorozatának sikerült igazán megosztania a fantasy-t kedvelő nézőközönséget. A lengyel író Andrzej Sapkowski azonos című könyvsorozatát vitte filmvászonra Lauren Schmidt Hissrichrel, a sorozat alkotója, melynek külön érdekessége, hogy az író maga is részt vett a könyv adoptációjában.

A Vaják további különlegessége, hogy nem csak az olvasó közönség számára cseng ismerősen, de a Gamerek zárt világában is komoly rajongótáborral büszkélkedhet.

Az előbbiekből következően a Netflix bátorsága külön is említésre méltó, hiszen nem csak a könyvet olvasó és szerető közönség elvárásainak kell megfelelnie, de a játékkészítők által elképzelt képi világ is meghatározó lehet. Én sajnos még nem olvastam a könyveket, ezért nincs összehasonlítási alapom, így csakis a sorozat élményeire összpontosítok, ami szerintem szerencsés is lehet egy ilyen mértékben populáris műnél. Az első félelmemet hála istenek egyáltalán nem váltotta be a sorozat, ugyanis sem a Trónokharcát, sem Tolkien világát nem másolják (csak, hogy két közismert fantasy-t említsek) a készítők. 

A Vaják világában szörnyek, tündérek, varázslók gond nélkül megférnek egymás mellett, remekül beleszőve a szláv mítoszokba és legendákba. A sorozat sötét, kicsit a westernek komor sorstalanságára emlékeztető, kalandfilm jellegű légkört teremt, amit a legjobb pillanatokban oldanak fel egyes szereplők tréfás megnyilvánulásai. 

A történetvezetéssel alapvetően nincs baj, az elején kicsit döcögősen unalmasnak éreztem, mert nem láttam merre akar elvinni a történet, a szereplők látszatra csak sodródtak az árral, de ezek szépen összeálltak és az egész értelmet nyert.  Viszont az első képkockától kezdve olyan tömeges mennyiségű expozíciót eresztettek ránk, hogy annak aki csak ímmel-ámmal van tisztában a Vaják világával komoly komplikációt okozhatott követni az eseményeket, így azt mondanám sorozat csak haladó fantasy rajongónak ajánlott. Főként, hogy a rengeteg szál és információ mellett a sorozat nézése közben eszmélünk rá, hogy amíg az egyik főhős útján két rész közt, akár évek, évtizedek is elmúlhatnak, addig egy másik szereplő szemszögéből csak pár nap az egész évad.

Viszont a történet apró széttagoltsága remekül elősegíti, hogy jobban megismerjük és megszeressük a karaktereket, szépen ki lett bontva a fejlődésük, mégis titokzatosak tudtak maradni. Ilyen például a sorozat névadója, Ríviai Gerald, akinek bár láttuk, hogyan fogadja el a sorsát és növi ki félelmeit, vajmi keveset tudtunk meg a múltjáról, ez pedig felcsigázza a nézők érdeklődését a már bejelentett második évad irányába.

A karaktereken, bár érezhető, hogy bizonyos archetípusok miként lettek kiosztva (Geralt:erős, Yenefer:szép, Kökörcsin:vicces), mégsem válnak sablonossá, akinek fejlődnie kell az fejlődik, akinek nem az változatlanul kedvelhető marad. A főszereplők döntésein tisztán nyomonkövethető az általuk megtett út, és, hogy mivé válnak az események forgatagában. 

Vigyázat spoiler veszély!

Yenefer, aki a történet elején, még gyűlölte önmagát, elfogadta a sorsát, és kiált olyan emberekért, akiket alig ismer. Geralt bár mindenképp meg akarta úszni, hogy felelősséget válaljon Ciriért, mégis visszatér érte Cintrába, hogy megmentse. Ciri, a lány aki miatt az egész bonyodalom kezdetét veszi levetkőzi a naív lányka szerepét és a sarkára áll.

Látszik, hogy az alkotók, nagyon komolyan vették a munkát, és remek munkát végeztek a szereplőkkel. A színészek is átlag felett  teljesítettek, Freya Alan (Ciri) és Anya Chalotra (Yenefer) is jól hozták a központi női karaktert, jó volt őket a szerepükben látni. Henry Cavill Geraltja is elég élethűre sikeredett, mivel a játékban a vaják hangja nagyon mély és dörmögős, így a színész kénytelen volt azt imitálni, és kiemelkedően  jól sikerült neki. A mellékszerepeket játszó színészek is kitettek magukért, egyszer sem éreztem erőltetettnek az alakításokat.

A látvány önmagáért beszél, hanyagolja a CGI-t és igazi hús-vér díszlettel operál, középkori várak, fenyvesek és katalógusba illő tájak váltják egymást, miközben rengeteg jelenetet Magyarországon forgattak. A végére hagytam a személyes kedvencemet, a zenét. Engem nem nehéz ezen a téren levenni a lábamról, de a Vaják muzsikája különösen lenyűgözött, szóval, aki kedveli a filmzenéket annak biztosan lesz mivel bővíteni a lejátszási listáit. 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és az Instagram-on! Elérsz minket a  Twitter-en és most már a YouTube-on is.



Forrás:

képek: Netflix Media Center

2017 Kidsnews | All rights reserved